Mondhatunk bármit Kolonics Györgyről, sorolhatjuk az eredményeit (két olimpiai-, tizenöt világbajnoki-, három Európa-bajnoki aranyérem, sok-sok ezüst és bronz), kiemelhetjük szerénységét, emberi nagyságát, intelligenciáját, küzdeni akarását, egyszerűen nem lehet, és nem is akarunk túllépni azon, hogy nincs már közöttünk.
Képtelenség megemészteni, hogy a szívembert épp a szíve vitte el. Hogy már nem mosolyog ránk, azzal a csibészes mosolyával, és nem csodálkozhatunk rá újra és újra arra az elszántságra, amivel belevetette magát a munkába, mert jobb szeretett üldöző lenni, mint üldözött. Úgy vélte, aki a világ tetején ül, azt mindenki le akarja győzni, aki hátrébb van, arra nem figyelnek, innen szép az élre törni. Soha semmit nem vett félvállról. Nem borítékolt aranyat és nem legyintett egy sima megfázásra sem. Akkor is érezte, hogy valami nem stimmel, ezért felkereste az orvosát. De hat héttel később, huszonnégy nappal a pekingi olimpia előtt, július 15-én, a szíve, ami addig oly sokszor győzelemhez segítette, ezúttal legyőzte.
Koló az atlantai győzelmüket tartotta élete egyik legszebb és legfurcsább pillanatának. Horváth Csabával a nagykönyv szerint megírt összhang megtestesítői voltak. Mozgásuk, technikájuk annyira passzolt egymáshoz, mint keveseknek a világon. Az „aranylapátok”, ahol egyszer végigmentek, ott elsők lettek. Tizenkét világbajnoki aranynál álltak meg. Kolonics György Atlanta után azt mondta, az utolsó 200 méteren, addig soha nem tapasztalt érzések kerítették hatalmába: úgy érezte, meghalt egy kicsit és felülről nézte, ahogy nyernek.
Talán ott volt Pekingben is, és látta, ahogy egykori társa, Kozmann György, Kiss Tamással az oldalán, összetörve az elvesztése miatt, de kettőzött erővel, az ég felé nézve megköszöni neki a „segítséget”, mert anélkül, lehet, hogy nem születik meg Magyarország legmeghatóbb bronzérme. Kozmannék az eget nézték, és a szívükben érezték a jelenlétét, de a madarakra nem figyeltek. Pedig lehet, hogy kellett volna. Mert Kolonics egyszer azt mondta, ha újjászülethetne, sas szeretne lenni. Nyugtass meg minket, Koló, hogy teljesült a kívánságod!
Égi vizeken lapátolva vagy sasként szárnyalva, nyugodj békében!
Fotó: MTI/ Kovács Tamás
