2015-ös Kékszalag az „őrület határán”

A felkészülést nem elég korán kezdeni, melyet mi részben korán meg is kezdtünk. Már csak azért is, mert szerettünk volna minél hamarabb vitorlázni a hajónkon (illetve bátyám hajóján), ami egy észt tervezésű Solaris típusú 24 lábas hajó és Sirály névre hallgat. A tavaly kiderült hajó-problémákat mind el kellett hárítani, konkrétan meg kellett szüntetni a fux ablak alatti „zuhanykabint” és az ettől keletkező „vízágyat” úgyszintén. Ezért a fux ablakot kiszereltük és újra szigetelve visszaragasztottuk és visszacsavaroztuk. Ezen kívül az oldaldecken a cockpitnál lévő szerelvényeket alulról rozsdamentes lemezekkel erősítettük meg, mivel a több mint 30 éves műanyag hajón tavaly majdnem felszakadt az egyik csörlő, meg további egyéb szerelvény. Ha ez még nem lett volna elég, akkor kiderült, hogy a hajó alsó és felső műanyag héjának összeillesztésénél is tönkrement a szigetelés nagy része, ahol szintén folyhatott be a víz, pláne deck-vizes menetekben, így ez is javításra szorult. Valamint a kormány tengelye egy perselyben (hosszúkás csőben) fut át a hajón (a cockpittól az alsó héjon át a vízvonal alatti hajófenék részig), ami valahol megrepedhetett, elfáradhatott az anyag és szivárgott be a víz. Ezt kétkomponensű polyester gyantával és kis üvegszövettel szintén megjavítottuk. Hogy én mennyire utálom a műgyantázást, bár mostanában annyit kellett csinálnom, már szinte kezdem megszeretni, persze a famunkákkal másképpen vagyok. Azt mindig szerettem csinálni. Fahajókat javítgatni.

Ezzel a hajó felkészítése majdnem kész is volt, leszámítva egy cseppet sem apróságot, miszerint a hajónak lejárt a (műszaki) vizsgája, így le kellett vizsgáztatnunk, ami végül kisebb izgalmat okozott, mert gyakorlatilag last minute vizsgázott le a hajó a Kékszalag előtt 2 nappal, mivel Földváron csak ekkor volt vizsgaidőpont. Ezekhez képest az idei csapat sokkal zökkenőmentesebben ált össze, legalább is az elején ezt gondoltuk. Bátyámmal, Csabával, a hajó tulajdonosával, valamint két korábbi vitorlás tanítványunkkal (Szántódi KE, azaz SZKE, korábbi nevén szántódi KFKI táboraiban) Leventével, és Zsomborral lettünk volna négyen, ami a legideálisabb létszám erre a hajóra.

A Kékszalag előtti napon, szerdán, gondoltam jó korán lemegyek Füredre nevezni, hogy a tumultust elkerüljem. Szerencsére ez egyébként sikerült. Az M7-es autópályán figyeltem fel a következő képre, hogy a Kacort a Raffica vontatja. Úgy látszik más is last minute készül a Kékszalagra. Meg is jegyeztem, hogy ilyenkor még különösen nagy az összetartás a különböző csapatok között is a versenyvitorlázóknál, és remélem ez minél tovább így is marad. Amint Füredre érkeztem fél 1 körül, azonnal felkerestem a nevezés helyszínét, a nevezési sátrat a Vitorlás Szövetség kikötőjében, mert tartottam a tömegtől, meg attól, hogy kicsit bonyolultabb lesz a nevezési procedúra nekünk, mivel a hajónk idén még nem indult versenyen és ezáltal nem is volt beregisztrálva. Hisz friss és ropogós volt a műszaki vizsgája. A nevezés azonban a bonyodalmak ellenére meglepően könnyen és gyorsan ment, mindössze fél óra volt az egész. Beneveztem a hajót meg a legénységet, Csabát kormányosnak, mert akkor még úgy volt, hogy el fog tudni jönni. Sokáig bíztam abban, hogy Csaba velünk fog tudni tartani, mégis csak vele volna teljes a Szabó Sails (brothers).

A rendezőktől a helyszínen megtudtam, hogy eddig összesen valamivel több, mint 380 hajó nevezett, ebből a helyszínen kb. 100, de még korán volt, hisz nevezni a helyszínen csak 11 óra óta lehetett. A kíváncsiságomnak tovább engedve felkerestem István barátomat, akik a Kékszalag online közvetítésében segédkeztek. Meg is tudtam tőle, hogy három kamera lesz a vízen, egy a levegőben és további öt pedig a partról közvetít, élőben. Továbbá olyan érdekességeket tudtam meg, hogy idén, limitált darabszámú Kékszalagos bélyeget adtak ki (kaptam is egy „tiszteletpéldányt”, aminek nagyon örültem), ami persze szép emlék lehet mindenkinek, de különös ínyencség a bélyeggyűjtőknek, kiváltképp a vitorlázó bélyeggyűjtőknek. Ráadásul ezeket a postán a rendezvény ideje alatt egyedi Kékszalagos bélyegzővel látták el, persze ha elküldésre kerültek.

Délután 2 órakor, mikor mentem át Földvárra a csapat többi tagját összeszedni, meg az utolsó simításokat elvégezni a hajón (rajtszám felragasztás, stb…), Öreg Tihany felé közeledve a parti úton láttam, hogy óriási szélcsendben a füredi öbölben edzenek néhányan a szélcsendre. Tudtuk, hogy első nap szinte egyáltalán nem lesz szél, csak éjszakára fog feljönni a gyenge hidegfronti hatás miatt az észak-keleti szél, azért azt tudtuk, hogy az viszont jól be is erősödhet. Átérve Szántódra, majd Földvárra (mivel a Sirály földvári hajó) a kiegészült csapattal, az utolsó simításokat el is végeztük. Rajtszám fent, minden rendben, indulásra készen. Reggel 7 órás kihajózást terveztünk, hogy 2 óra alatt a kényelmesen, akár a rajt északi szektorába is fel tudjunk érni, mivel számoltunk azzal, hogy az északi szektorban rajtolás előnyösebb lesz.

A földvári kikötői bár teraszáról kitekintve továbbra is a szélcsend volt látható. Ekkor tudtuk meg, hogy a versenyre csak hárman maradunk, mert Csaba mégsem tud velünk tartani. Ez a létszám még éppen elégséges (a szabályok szerint is), bár nem túl szerencsés, mert nagy szélben kevés, és a felváltva pihenés sem igazán megoldott. De ez van, nem volt várható vihar csak egy erős éjszakai-hajnali szél. Úgy döntöttem, hogy megcsináljuk hárman.

A felkészülés legutolsó, ám de lényeges pontjaként bevásároltunk. A várható piszok, meleg és első napos szélcsend miatt, lényegesen több folyadékot és ételt vettünk. Nem számít az a pár ezer Forint többletköltség még, ha felesleges is, meg az a pár tíz kiló többletsúly sem lényeges, nekünk. Nekünk nem! Ugyancsak nehezményezném, ha azért kellene feladni a versenyt, mert nem lenne elég kaja-pia. Sajnos egyszer már, az egyik ilyen szélcsendes Kékszalagon alulkalkuláltuk a szélcsendes időszakban tapasztalható megnövekedett fogyasztást. Szóval bevásároltunk. Rendesen. Három személyre, 5 karton víz, 50 zsemle-kifli, némi felvágott (különféle szalámik), két pár kolbász, kevés sajt, zöldségnek póréhagyma (hogy ez milyen jól esett később kint a vízen). Kisebb mennyiségű nasiról sem feledkeztünk meg, mert az jól jön, gyorsan, egyszerűen fogyasztható szinte bármikor. Így lett pár zacskó (5-6) sós ropogtatni való, 50 müzliszelet. Vitamin és ásványianyag pótlásáról sem feledkeztünk meg, ami szintén kulcsfontosságú tud lenni, nem csak izzadós melegben, hanem kemény munkavégzéskor is. Így vásároltunk egy-egy tubus Kalcium, Magnézium, C-vitamin, és Multivitamin pezsgőtablettát is. Végezetül, bár tudom, a versenyszabályzat egyáltalán nem támogatja, sem pedig a hajózási szabályzat, sőt még a saját értékrendem sem, a mértéktelen alkoholfogyasztást a hajón, de vásároltunk egy karton sört is. A bójavételeknél engedélyeztem egy-egy doboz elfogyasztását. A nap sikeres végeztével viszonylag hamar eltettük magunkat a más-, és harmadnapra egyaránt, a szántódi főhadiszállásunkon a KFKI kempingben (SZKE, Szántódi KE).

A verseny napján korán, fél 6-kor keltünk, hogy legkésőbb fél 7-re a Földvári kikötőben legyünk, és legkésőbb 7-kor pedig kihajózzunk. Így is lett. Sőt valamivel 7 óra előtt sikerült elhagyjuk a földvári kikötő száját. Reggeli 7 óra körül már ébredezett a kikötő. Nem tudom illik-e ilyen jellegű műhelytitkokat elárulni, de ugye a szükségletek (főleg a nagyobb) elvégzése problémákba ütközhet a hajón, pláne úgy, hogy a hajón nincs mellékhelység, és a Kékszalag verseny még legjobb esetben is több mint 24 óra ezzel a hajóval. Így gondoltam preventív jelleggel beveszünk egy-egy hasmenésre való valami komolyabb orvosságot (nem széntabletta, mert az nem elég). Ez nálam már hosszú évek óta jól bevált recept, igaz nekem 100 kiló felett dupla adag kell, hogy elérjem a tökéletes hatást (kb. 48 óráig megoldja a nagyobb dolgot).

Reggel még akadt is volna némi szél a Tihany-Szántód szorosig, de nem akartunk ezzel bajlódni, főleg mivel kreuz-olni kellett volna, így az egyszerűbb, kényelmesebb megoldáshoz, a motorozáshoz folyamodtunk, mondván, fogunk még eleget vitorlázni. A szoroson átérve konstatáltuk, hogy a keleti medencében totál szélcsend uralkodik, „olajosodó” víztükörrel. Gyorsan megreggeliztünk, majd megkerestük a legoptimálisabbnak tűnő rajtszakaszt az induláshoz. Közben azért feltámadt a kelet-északkeleti szél és 2-es erősségűre élénkült, (kár, hogy szinte csak a rajt idejére), viszont ez szinte teljesen szembeszeles rajtot jelentett (igaz erre is lehetett számítani). Ami egyrészt remek volt, hogy a rajteljárás szélben zajlódott le, és nem szélcsendben álldogáló, irányíthatatlan hajókkal történt meg a rajt. Másrészt pedig jóval nagyobb figyelmet igényelt a versenyzők részéről. Aki esetleg nem ismerné azt a jól bevált szokást, annak elárulhatom, hogy ilyenkor jellemzően orrvitorla (főleg genua) nélkül forgolódnak, helyezkednek a hajók. Részben a kisebb sebesség, de főleg a tökéletes kilátás miatt. Egy a lényeg a rajtnál (persze még útjogos hajóként is elkerülni az ütközést), hogy lehetőleg jó helyen, de mindenképpen tiszta szélben (mások által nem takarva) rajtolhassunk, ha lehet útjogosként jobb csapáson. A rajt előtti pillanatban (ráfordulva a rajtvonalra) pedig az orrvitorlát is ki kell engedni, hogy a rajtvonal átlépésekor már a maximális legyen hajónk sebessége. Azt gondolom nekünk ez pont így sikerült, ráadásul a felső (északi part közeli) szakaszban, ami jobbnak ígérkezett és talán bizonyult is. A rajt pillanatában és utána is azért nagy volt a kavarodás a felélénkült szélben. Kreuz Kenesére. Nagyon kellett figyelni!

A rajt után kitartóan húztuk az északi partot. Nagyon úgy tűnt, hogy ez a jó oldal, mert a délin jóval gyengébbnek tűnt a szél távolról. A kötelezően a déli szektorban rajtoló katamaránok hátrányba voltak a trapézos egytestűekhez képest, de ezt viszonylag hamar behozták. Háromnegyed 10-kor a közeli Csopak előtt jártunk. Sajnos a szél elkezdett gyengülni. Mellettünk meg egyre-másra mentek el a jobb hajók. Nem sokkal 11 előtt még csak Csopak és Alsóörs között jártunk. Lelkesedésünk még bőven volt, de szél szinte már nem. Gyakorlatilag megálltunk. A mezőny zöme pedig már Alsóörs környékén állt. Valóban, szinte állt! Lassan, nagyon lassan közeledtünk Alsóörshöz. Ekkor figyeltünk fel egy érdekes megoldásra az egyik hajón. Spinakker baum-mal hátrafeszített, orrsudárba húzott spi. Top genua (vagy code zero) helyett. Ügyes! Haladtak! Nem hiába leleményes emberek ezek a vitorlázók. Meg ugye a kényszer az nagy úr!

Az addigra már szinte teljesen beállt szélcsendben eluralkodott a pokoli hőség. Pár hajóból már a fürdőzést választották (még, ha nem is túl szabályos ez). Dél volt. Harangoztak. Nekünk harangoztak! Kezdett elviselhetetlenné válni a dolog. Iszonyú meleg volt. Továbbra is kitartottunk az északi part mellett. Valami leheletnyi szél lengedezni kezdett, és a foltokból ez hamarosan összefüggővé vált. Keleties feles lett. Hullámok nélkül meglódult a hajó. Ez újra erőt adott nekünk. Alsóörsnél jártunk már. Fél óra múlva el is hagytuk Alsóörsöt. Csapattársunk Zsombor lepilledt kicsit. A kajütben. Hogy bírta, ki tudja?! Elviselhetetlen volt bent a hőség. Az apró szél meghozta a kedvünket is. Meg az első bójavétel utáni „jutalom” sörre gondoltunk (tudom szabálytalan, meg különben is, irgum-burgum micsoda dolog ez hajóvezetés közben). Keneséig még kettő, két és fél órát saccoltunk, feltételezve persze, hogy marad a szél. Háromnegyed kettő előtt Almádi magasságában jártunk nagyjából. Kissé félszeles lett, mégis top spi-vel próbálkoztunk, mert az legalább hatalmas volt. Átvágtunk Kenese irányába, szakítva a szoros északi parti menettel. Egyre több hajón kerültek fel ugyanígy a ballonok. Kissé megéheztünk, na meg megszomjaztunk is, de persze a folyadékot sűrűbben fogyasztottuk, legtöbbször valamilyen pezsgőtablettával felütve a langyos vizet. Kajánk, a bevásárolt zsemle, szalámi, sajt, póréhagyma volt.

Fél 4-kor Kenese előtt jártunk. A szél még gyengébb lett és hátszeles. Még egy órát számoltunk a kenesei bójáig, meg a sörig. Délután 4 óra után végre vettük a kenesei bóját a terelő bójával együtt. Kibontottuk az első, de igen csak megérdemelt sörünket. A bójavétel és a sör új erőt adott nekünk a folytatáshoz. Siófok felé vettük az irányt, de határozottabban a déli part felé tartva, mivel számítottunk rá, hogy félvízen gyengébb lesz és estefelé meg le is áll majd a szél. Ez hamar meg is történt, még épp, hogy csak 5 óra után volt és teljesen leállt újra a szél. Döbbenet, újra tükörsima lett a vízfelület. Még mindig meleg volt. Nagyon meleg. Bár nem vettünk még bóját, de szükségünk volt némi lelkierőre, meg egy újabb doboz sörre. Hangulatunkon ez némiképp javított, meg a tudat, hogy estére, éjszakára bejön a gyenge hidegfront és azzal hátszélben végigsuhanunk Keszthelyig. Még Siófokon sem tartottunk, de már közel hozzá, mikor valamivel este 8 után, a nap lemenni készült. Újra egy sör járt a fejünkben. A kelet-északkeleti élénkülő szélben újra top spinakkert húztunk a hátszélben, hogy végre meglóduljon megint a Sirály. A hőmérséklet változása fordított arányban volt a hangulatunkkal. Ahogy csökkent a meleg, úgy emelkedett a hangulatunk. Vacsoráztunk egyet. Kis változatosságot vittünk étrendünkbe. Szalámi, sajt, hagyma ugyanaz, csak a zsemlét cseréltük kiflire.

Este 9 óra körül, a naplemente gyönyörű volt. Eltelt egy nappal, azaz 12 óra és eljutottunk Siófokig. Ez annyira hihetetlen, hogy ez a valaha volt leglassabb Kékszalagom, már ami az első napot (nappalt) illeti. Vettük a siófoki bóját (azaz itt egy kapu volt, azon mentünk keresztül). Siófok után a gyenge hátszél 3-as raum-félszéllé élénkült. A top spi-t 7/8-adosra cseréltük inkább, mert a top nincs megfelelően merevítve, csak achter fut fel odáig. Így a nagy spi már 3-as raum-félszélben nem volt éppen megnyugtató, hisz nem akartam letörni az árboc top-ot. De a kisebb spinakkerrel is 5 csomóval rohantunk. Megállapítottuk, hogy ezzel egy óra alatt Tihanynál leszünk. Ez pontosan így is lett. Este 10 előtt a szoroshoz értünk, és 10-re már át is hajóztunk rajta. Addigra már teljesen sötét volt, de szerencsére közben a felkelő majdnem telihold fénye kellemes megvilágítást adott mindennek. A szorosnál picit összetorlódtak a hajók, főleg azok, akik a nagyhajós hajózó utat jobban be akarták tartani. Bevallom mi is levágtuk kicsit, de ügyeltem arra, hogy azért túl nagyot ne vágjak le, semmi kedvem nem lett volna 3-as rohanós hátszélben spi-vel felülni. Két hajónak sikerült ez a környékünkön. Taktikai húzásként én nagyon figyeltem a hajókat és két hasonló méretű hajóhoz képest – akik kb. 100 méterrel előrébb jártak, mint mi – én inkább kicsit a víz felőli részt választottam, míg ők a parthoz közelebb mentek. Nos, ahogy fent már mondtam, fel is ültek. Nekik egy élmény lehetett, csak nem éppen kellemes. Amint a holdvilág fényénél észrevettem, hogy megálltak, azonnal még beljebb húztam a hajózó út felé. Azért természetesen, amikor melléjük értünk megkérdeztük, hogy kell-e segítsünk, meg a merülésükre is kíváncsi voltam, ami gyakorlatilag azonos volt a mienkkel, azaz másfél méter. A mienk ennél egy leheletnyivel (5cm-rel) mélyebb, 1 méter 55 centiméter. A Tihany-Szántódi rév szorosban a szokásos módon lecsökkent, majdnem leállt a szél. Ez bár várható volt, mégsem számítottam arra, hogy ennyire leáll. Szerencsére ebben az időben este 10-kor már nem jelentettek gondot a kompok az átkelésnél, ami napközben gyenge szélben akár az is lehet.

A szoros után, a középső medencében szintén jóval gyengébb volt a szél. Továbbra is a 7/8-ados spinakkerrel próbálkoztunk. Forgolódott a szél rendesen. A keleti északkeletiből északnyugatias lett (2-es, 3-as, még félszélben spi-vel jó), de volt, hogy a parti déli szél győzedelmeskedett. Aztán meg egyszer csak visszafordult keletiesre. Gondoltam, szórakozik ez velünk! Viaskodott egymással a gyenge hidegfronti hatás, és a nappali nagyon erős felmelegedés utáni éjszakai parti szél. Éjjel fél 12-kor Öszöd előtt, a Sirállyal félvizen jártunk. Bátyám telefonon először meggyőzött, hogy jó lesz, mert a front stabil szelet hoz, akár középen is. Ez ott, akkor, nem igazán tűnt jó választásnak. A helyzetet elnézve én maradtam volna a déli parton, még ha a széljelentés korábban az északi partra erősebbet is mondott. Ami persze jóval korábban, késő este volt és nem éjjel. Végül nem hallgattam Csaba távoli telefonos jelentéseire, hanem sokkal inkább az aktuális helyzet alapján navigáltam. Öszöd környékén egy időre győzedelmeskedett a déli parti szél. Le is vettük a spinakkert, és a félvízről genua-val, bő negyed-félszélben a déli part közelébe kihúztam.

Szemes környékén, hajnali 1 órakor viszont végérvényesen átvette a hatalmat a hidegfront. Hátszeles, 2-es erősségű északkeleti lett újra a szél. Ismét vásznat cseréltünk. Felkerült a 7/8-ados spi újra. Késő volt, meg már kicsit fáradtak is voltunk, hisz már majdnem 20 órája talpon voltunk, ráadásul egy borzalmasan kiborító kánikulás nappal után. De a kedvünk remek volt, mert jó tempóban haladtunk. Bepótoltuk a bójavételek után járó, de elmaradt egy-egy sört. Az élmezőny megjelent szemben. Felkerült az elsőfokú viharjelzés, be is öltöztünk, mentőmellénybe is. Innen felgyorsultak az események és a Sirály is. Szép fokozatosan erősödött a szél, mi meg egyre nagyobb vágtába kezdtünk. Hajnal 2 órakor már Lellénél jártunk, a szél akkor 2-es, 3-as erősségű hátszél volt. Fél órával később már Bogláron jártunk a szél már inkább 3-as, 4-es fokozatú volt. Még fél óra eltelt (3 óra környékén) és már Fonyódnál suhantunk el a déli part mellett. A szél felerősödött 4-5-ös erősségűre. Egyre keményebb volt tartani a spi-t, meg az egy-két halzolás is komolyabb és kockázatosabb feladattá nemesült. Na, ekkor értettük meg igazán, hogy a három ember bizony kevés. Itt még nem is a „kiülős” súly hiány volt a szembetűnő, hanem egyszerűen több kéz kellett volna. Már a kormány is kétkezes volt, de ott volt a backstage, amit oldal váltáskor időben kell cserélni. Ezt még kormányosként meg tudtam csinálni. De további dolog is volt még az ilyen manőverek esetén; a spibaum oldal cseréje, amit elöl kellett megtenni. A spi behúzó köteleinek kezelése, amit viszont meg hátul. Valamint a nagyvászon shott-jának a kezelése, ami szintén már kétkezes egy ilyen élénk szeles halzoláskor. Akárhogy próbálkoztunk a három ember kevés volt ehhez. Szóval egyre komolyabb kihívást jelentett egy ilyen manőver. Fonyód után még jobban beerősödött. Máriafürdő térségében már erős 5-ös volt, 6-os pöffökkel. Ebben a térségben ez nem is lepett meg, számítottunk rá. Esze-veszett tempóban robogtunk úgy 6 csomó környékén. Szédítő tempó volt ez a Sirálynak. Remegett az egész hajó. Ha nem ismerném olyan jól, igen félelmetes lett volna. Mindez még sötétben. A mezőny középső, legnagyobb része ekkor jött szembe. Érdekes volt. Nagyon kellett figyelnünk. Nekik 6-osban kreuz keresztbe-kasul többször, nekünk meg a kilátást tovább nehezítő spinakker fent. Örömmel tapasztaltuk, hogy zömében a hajók használnak éjszakai fényeket. Azért volt sajnos egy-két nem normális is, sötétben. Legalább a top fényt, de a többség a pozíció fényeket is használta. Ez jelentősen megkönnyítette a hajók kerülgetését. Természetesen mi is használtuk a top fényt egész éjszaka, a pozíció fényeket meg, amint megjelentek szembe a hajók.

Máriafürdőnél már nagyon megközelítettük a déli partot, és nem tudtuk tovább vállalni a spinakkerezést a 6-os szélben. Hajnali 4 óra volt. Levettük a spi-t, nem bírtuk tovább, kevesen voltunk. Kiengedtük a genua-t, és félszelezve az északi partra húztunk fel Györök környékére. Tudtuk előre, hogy ez a szél nekünk a keszthelyi fordító után biztosan reffelést jelent. Jó előre felkészültünk erre. A Sirály 6-osban fekszik már rendesen, még reffelve is és hárman még kiülni sem fogjuk tudni rendesen. Györök után újra hátszél-raum lett, de a spi-t már nem tettük fel. Háromnegyed 6-kor vettük a keszthelyi bóját, a terelővel együtt. Innen már csak visszafelé vitt az út, ami hatalmas lelkierőt adott, bár tudtuk, kemény lesz. Végeláthatatlan kreuz a hosszában fújó szél miatt, ami még kicsit erős volt. Föladni Keszthely után teljesen értelmetlen, hisz földvári hajó a Sirály, ahová így is, úgyis vissza kellet vinnünk. Az öbölben kis takarás miatt, a szél csak 4-es, 5-ös erősségű volt, de Vonyarcvashegy után már 5-ös, 6-os szél fújt. Egyes reffes gross és fock-ra reffelt genua. Muszáj volt. Fetrengős deck-vizes lett, a korlátot húztuk a vízben. Ettől persze a Sirály alig ment és oldalra is csúszott, a lecsökkent laterálfelület miatt. Kezdtek lehagyni a 40 láb körüli luxus túrahajók, akiket korábban rendre vertünk. Nekünk reffelni kellett, ők meg full vászonnal, sőt genua-val kicsit dőlve a cockpitban ücsörögve kényelmesen vihették a hajójukat. Kicsit azért irigykedve figyeltük őket, főleg Györök után, mert onnan már rendesen kaptuk a 6-os szelet. A vitorlát tovább kellett kurtítanunk. Gross 2-es reffen, a fockot hagytuk. Deck-vízzel kreuz-olgattunk visszafelé. Komoly fizikai munka volt, mert a nagyvászonra többször teljesen rá kellett engedni. Egy embert teljesen lekötött és kifárasztott ez a feladat, méghozzá annyira, hogy kb. fél óránként Zsombornak és Leventének cserélniük kellett, amíg én a kormánnyal birkóztam. Ez így ment Fonyódig.

Badacsony és Fonyód vonala után szelídült kicsit a szél, már csak 4-es, 5-ös erősségű fújt. Reggel 9 óra volt. Eltelt 24 óra a versenyből, de még volt egy nap a limitidőből. Már biztosra vettük, hogy ezt be fogjuk tudni fejezni időben, viszont egyre jobban fáradtunk. Sok volt még azért hátra. Kiváltképp kreuz-ban! Visszahúztuk a teljesen a vásznakat, full tacklival nyomtuk tovább. Nagyon fárasztó, „izmolós” volt. Vicceltünk is vele, hogy így rendesen „kicombosodunk” a végére. Biliárdgolyóként pattogtunk az északi és a déli part között cirkálva. Hatalmas menet volt! Nagyon élveztük, és nagyon jól ment a Sirály! Közben sajnos hallottuk, hogy valami nincs rendben a genua-val, csúnyán zörgött, tudtuk valahol elszakadt. Több vásznat szakítottam már pályafutásom alatt, de azok úgynevezett dacron anyagból voltak, azt mindig tudtam, hogy szakad, és ha szakad, utána mennyit bír még. Sajnos a szuper genua-nk mylar anyagból volt és ez valamikor hajnalban-reggel elszakadt. Úgy tűnt kibírja Füredig. Az anyagszerkezet szövött magjáról folyamatosan váltak le a nylon laminált fóliák. Bosszantott a dolog, de úgy nézett ki, ezzel még be tudjuk fejezni a versenyt. Nem a szálingon szakítottuk el, hanem egyszer csak elhasadt valahol, ami persze tovább szakadt. Nem bírta most a 6-os szelet, pedig korábban erősebb szélben is használtuk már. Úgy látszik, kicsit elfáradt az anyagszerkezete.

Délelőtt 11 óra volt, eltelt még két óra. Boglárig értünk el. Tovább szelídült, már csak 3-as, 4-es szél fújt, de maradt kreuz. Kedvünk remek volt, élveztük a menetet, viszont nagyon fáradtak voltunk már. Állva is el tudtunk volna aludni. Dupla kávé helyett, dupla koffeintablettát nyomtunk. Szervezetünket tovább pörgetendő, vitamint és ásványi anyagot vettünk magunkhoz. Szükség is volt erre, tényleg fáradtak és lassan már teljesen kimerültek voltunk. Audió-vizuálisakat hallucináltunk már. A fáradtságtól kicsit szédültünk is, amin persze nem javított a hajnaltól tartó himbi-limbi sem az erős hullámzás miatt. A szemünk meg káprázott, kicsit homályosan láttunk, a napszemüveg nélkülözhetetlennek bizonyult. Állapotunk nem rontotta kedvünket, mert jó szél volt, még ha rossz irányból, akkor is. Szűnni nem akaró kreuz. A mezőny vége teljesen leszakadt, alig lehetett hajót látni. A fokozatosan, de szerencsére lassan gyengülő szél kis aggodalommal töltött el minket. Azt tudtuk, hogy be fogjuk fejezni időben, de reménykedtünk, hogy kitart a szél Füredig, és már kora délután befutunk a célba. Semmi esetre sem kívántunk még egy éjszakát kint tölteni. Na, azt azért nem! Úgy nézett ki, hogy erre nem is lesz szükség, mivel háromnegyed 3-ra elértünk Földvárig. Csak ki kellett volna állnunk és otthon lettünk volna… Ez az ostobaság fel sem merült bennünk. Természetesen be kívántuk fejezni már a versenyt, ha már idáig eljutottunk. Lehetőleg minél előbb. A szél 1-es, 2-es északkeletire mérséklődött. Türelmünk, kitartásunk vége felé jártunk, de a közeli cél óriási erőt adott nekünk. Földvár után viszont szörnyű holtponton voltunk, amikor kiderül, hogy mylar genua-nk nem fogja kibírni a füredi célig, mert már majdnem teljesen leszakadt. Ez nem tett jót a hangulatunknak. Egyáltalán nem. Rákényszerültünk a vitorla cserére, amivel sokat vesztettünk. Mind a kisebb vitorla, mind pedig a csere ideje alatti kisebb sebesség miatt. Közben a szél 1-esre mérséklődött.

Délután 4-re már mindenen túl voltunk. A tihanyi csövön, a genua cserén, már majdnem minden energiánkon, türelmünkön, és lassan az utolsó szélfoszlányon is túl. Kifutottunk a szélből. Elfogyott. A keleti medencében 1-es alatti szél volt, de az is csak partközelben. A víz közepén már semmi sem volt. Nulla, kisimult a víztükör. A kánikula végleg felzabálta a gyenge hidegfrontot. Füred előtt, de már az egész keleti medencében teljesen leállt a szél. Öreg Tihanynál 5 óra körül mögöttünk pár hajó, a füredi befutó előtt rengeteg vánszorgott előre. Már csak ez hiányzott a végére! Volt elég kínlódásban részünk eddig. Egy gyötrelmes végjáték vette kezdetét. Még egy kis erőre és szélre lett volna szükségünk. Hamarosan egy tényleg kicsi meg is érkezett, amivel igen lassan, de megindult a Sirály. Este fél 7-kor elérkezett a vég! Végre vége lett! 33 és fél óra versenyzés után befutottunk a célba. Nem volt semmi menet, annyi biztos! A befutót méltóan meg is ünnepeltük egy-egy doboz langyos sörrel, addigra csak olyan volt már!

Összefoglalva az egészet, sajnos a legtöbbször olyan szél volt, ami a hajónknak nem fekszik annyira. Forgolódó, igen gyenge szél, sokszor szélcsend (ami persze senkinek nem jó), vagy éppen erős szél. Sajnos egyikben sem fut a legjobban a Sirály. Mindezek ellenére több kedvenc szakaszom is volt a futam során. Kezdve az éjszakai 4-es, 5-ös hátszeles rohanással spinakkerrel, Szemestől Máriafürdőig a keszthelyi bójához tartva. Folytatva, a másnapi 3-astól, 5-ös erősségű szélben a végeláthatatlan hosszában cirkálás hazafelé Keszthelyről. Valamint utoljára, de nem utolsó sorban a befutó, mert vége lett, és befejeztük. Talán az eredmény nem is annyira fontos. Nekünk nem. A mi kategóriánkban ez nem annyira fontos. Főleg idén, mert ez most tényleg hihetetlen kihívás volt. Teljesítettük a 2015-ös Kékszalagot! Ez a mienk, és megérdemeljük! Ezúton még egyszer megköszönném a csapatnak a kitartást és a csapatmunkát. Köszönöm Levente! Köszönöm Zsombor! Valamint köszönjük a lelkes szurkolást, bíztatást és köszönjük, hogy a parton szorítottak értünk is!

Jó szelet!

Sporttársi üdvözlettel:

Szentandrási-Szabó Attila

a Sirály kormányosa