Lewis Hamilton Nico Rosberg előtt a Hungaroringen (Forrás: Moy / XPB Images)
• Vettel kicentizte a 3. helyet, pedig a Ferrari „feltámadása” aránylag kényelmes egykörös tempóelőnyt adott neki.
• Räikkönent a problémás felkészülés, Massát régebbi alkatrészek, Pérezt mindkettő hátráltatta a csapaton belüli csatában.
• Buttonnak elérhető volt a Q2, Alonsónak a 14. hely volt a maximum.
• A gyengébb versenyzőké volt a jobb tempó a kiscsapatoknál.
• Még mindig két kiállás várható – a Pirelli hármat jósol alternatívaként, de ez valószínűtlen.
A magyarországi hőhullám utolsó napján a sepangihoz hasonlóan magas, 51-54°C közötti pályahőmérsékleteket lehetett mérni a Hungaroringen, de az aszfalt már délelőtt is melegebb volt, mint pénteken (ekkor 45-50°C-ot mutatott a hőmérő a pálya felszínén).
A brutális hőségben a két gumikeverék közti különbség eleinte tovább nőtt; szombat délelőtt a pénteki 2 helyett már stabilan 2,5 másodperc körül alakult, ám ahogyan 50°C fölé kúszott a kör hőmérséklete, úgy még a magas működési tartományú lágy keverék is elkezdett szenvedni, a differencia pedig visszaesett 1,6-2 mp közelébe.
A még így is jelentős érték azt eredményezte, hogy még a Mercedesek sem voltak képesek a keményebbik gumin továbbjutni a Q1-ből – ez egyedül a remek kört teljesítő Daniel Ricciardónak sikerült.
Teljesen új szett lágy keverékű abroncsokat viszont csak Romain Grosjean tudott megspórolni, aki mind a Q2-ben, mind pedig a Q3-ban használt gumikon futotta meg az egyik gyorskörét (más szóval mindegyik szakaszban csak egy garnitúra lágyat használt, a negyediket pedig megtartotta). Gyakorlatilag azonban a két Red Bull-osnak is van egy-egy alig használt szettje, hiszen a többiekkel ellentétben ők még alig gördültek ki az első Q2-es próbálkozásukra, amikor megszakították az etapot – imigyen tehát ebben a szakaszban ők csupán egy gyorskört futottak, és egy lágy garnitúrát is használtak csak el.
Az új gumik pedig igen-igen jól jöhetnek még a futamon, hiszen a Pirelli megerősítette a pénteki várakozásainkat, és szintén alapvetően kétkiállásos, két lágy és egy közepes etappal operáló gumistratégiákat vár vasárnapra. (Igaz, velünk ellentétben az olaszok nem az egy, hanem a három kerékcserét tartják a legvalószínűbb alternatív megoldásnak – amire azonban már csak azért sem látunk sok esélyt, mert kisebb-nagyobb forgalommal járna az előzésre szinte alkalmatlan pályán. És akkor azokról az erősen használt lágy szettekről még nem is beszéltünk…)
Legjobb szektoridők
Az egyes versenyzők legjobb szektoridői. Az ezekből összerakott legjobb köridők jobban közelítik az időmérős tempókat, mint a ténylegesen megfutott leggyorsabb körök, mivel alkalomadtán képesek kiszűrni az esetleges hibákat. A zölddel jelölt kombinált legjobbak (ha vannak ilyenek) verik az adott szakasz utolsó továbbjutó idejét.
Lewis Hamilton szinte hibátlan körrel hódította el a pole pozíciót, Nico Rosbergnek pedig esélye sem volt ellene az időmérő közepétől kezdve reménytelenül alulkormányzottá váló autójával. Bár Niki Lauda szerint a csapatnak nem sikerült jól végrehajtania Rosbergnek és a versenymérnökének az egyensúly-problémára kitalált egyik beállítás-változtatását (az első guminyomás csökkentését; Rosberg egyik rádióüzenete utalt is rá, hogy nem érzi a hatást), a német akkor is rendre lassabb volt Hamiltonnál, amikor jól kiegyensúlyozott autóval futott – csak egy-egy tizeddel, de azzal mindig (harmadik edzés, Q1).
Megjegyzendő még, hogy bár Rosberg azt várja, hogy az alulkormányzott beállítása jobban muzsikál majd versenykörülmények között, a hűvösebb pálya jellemzően csak tovább szokott rontani az alulkormányzottságon, a németnek ez a véleménye tehát vélhetően alaptalan.
A Ferrari pénteken küszködött beállításbeli (és megbízhatósági) gondokkal, szombatra viszont bevallottan sikerült felülkerekedni rajtuk, olyannyira, hogy Sebastian Vettel körei alapján mind a harmadik edzésre, mind (a kombinált legjobbakat tekintve) az időmérőre viszonylag kényelmes egykörös tempóelőnyre tettek szert a Red Bull-lal szemben. Kimi Räikkönen egészen a harmadik edzés feléig, pontosabban a hűtővíz-szivárgás miatt kihagyott utolsó időmérő-szimulációkig gyorsabb volt a csapattársánál, az újabb műszaki malőr viszont pont egy lépcsőfokkal vetette vissza mögé…
Rosberg mellett az élmezőnyből talán Danyiil Kvjat szenvedett a legjobban az autója egyensúlyával, olyannyira, hogy még a hétvége előtti várakozásainknak (de a saját péntekijüknek ezúttal nem) megfelelően itt gyengébben teljesítő Williamsek közül is maga elé engedett egyet.
A Toro Rossónál Carlos Sainz alól szintén az utolsó pillanatban, a kvalifikáción csúszott ki a talaj, pedig a pénteki műszaki hibája miatt lépéshátrányban lévő (mégis a 9. rajthelyet megszerző) Max Verstappen eddigre minden edzésen kényelmesen verve volt. Sainz már a Q1-ből is éppen hogy csak továbbcsúszott, és a táblázat adatai bizonyítják, hogy Jenson Buttonnak megvolt a tempója, hogy megelőzze őt – erre vélhetően csak az angol pillanatnyi ERS-hibája miatt nem került sor.
Az 55-ös kocsi szenvedése viszont felszabadított egy helyet a top 10-ben, amelyért öldöklő csata folyt Grosjean, Nico Hülkenberg és maga az önmagához képest lassú Sainz között. A pozíciót végül a francia szerezte meg, méghozzá megérdemelten, ha azt vesszük, hogy a legjobb szektoridők alapján benne azért volt még egy extra tized a legjobb Q2-es köréhez képest – jóllehet, joggal merül fel a kérdés, hogy Hülkenberg miért nem a Q2 legvégére időzítette a második próbálkozását, amikorra a legjobban felgumizódott a pálya…
Fernando Alonsótól megkérdezték, hogy mi lett volna elérhető, ha nem robban le az autója, mire ő azt felelte, hogy a 13. hely – nos, az adatok alapján attól (de az áhított Q3-tól is) olyan messze volt, hogy minden bizonnyal még a Q1-hez képest várhatóan feljavuló tempóval sem tudott volna odáig felkapaszkodni… A legtöbb, amit elérhetett volna, az Sergio Pérez letessékelése a 14. pozícióból.
A mexikói egyébként Räikkönenhez hasonlóan részben szintén a pénteki “problémája” miatti lépéshátránya, részben a balesete után szükséges hungaroringi újítások tartalékelemeinek hiánya miatt maradt el lényegesen a csapattársától. Hasonlóképpen, a régebbi első szárny Felipe Massa Valtteri Bottasszal szembeni hátrányának egy részét is magyarázhatja.
A Manornál Will Stevens mindkét gyorskörén hibázott, de Roberto Merhi a legjobb szektorok alapján amúgy is gyorsabb volt nála, a Saubernél pedig Felipe Nasr jobban megszenvedett a gumik túlmelegedésével, mint Marcus Ericsson.
Végsebességek
Az egyes versenyzők által elért legmagasabb sebességről rendelkezésre álló adatok.
A végsebességek terén csak a lista legelején állók és a Renault, ill. a Honda partnercsapatainak autói közt volt érdemi különbség a kvalifikáción – a csúcssebességek a köztük kialakuló párharcokban szólhatnak tehát bele a legnagyobb valószínűséggel a pozíciók sorsának alakulásába. A táblázat tetején egyébként Felipe Massa, a két Force Indiá-s és Grosjean foglaltak helyet. Massa-Kvjat, vagy Grosjean-Verstappen csatákra pedig – a rajtrácsot böngészve – pl. nagyon könyedén sor kerülhet.
A nyers motorerő és a leszorítóerő-szintek kialakította sebességkülönbségek azonban vélhetően csak másodlagos szerepet kapnak majd a kritikus tempóelőnyök megszerzésében – előzni leginkább alternatív gumistratégián, illetőleg újabb gumikon autózva lehet majd, amennyiben valaki bevállalja.
Varga Csaba
