Korábban a magyar válogatottnál, a Fradinál, az MTK-nál, emellett Skóciában, Ugandában és Litvániában is dolgozott László Csaba, aki a Sportrádió Hazafutás című műsorának volt a vendége. Az 58 éves szakember az NB I-ről, korábbi ferencvárosi korszakáról, de afrikai és skóciai kalandjairól is beszélt.
László Csaba elsőként a magyar bajnokságról és az újonnan bevezetett fiatalszabályról mondta el a véleményét.
– Nem vagyok a 12 csapatos bajnokság híve ebben a formában, a 14 csapatos mellett tenném le a voksomat, az valahol reális lenne. A fiataloknak vagyok a pártján, és hiányolom őket, kevés a feltörekvő magyar fiatal, akit láthatunk az NB I-ben, sok csapat külföldieket foglalkoztat. Örülök, hogy megint lesz fiatalszabály, persze ez valahol kényszer lesz, de ha már nagyon hosszú ideje működnek az akadémiák, akkor legyen meg a lehetőség, hogy szerepet kapjanak az onnan kikerülő játékosok.
Ott volt a mostani derbin is a Fradi balhátvédje, Pászka Lóránd, aki 26 évesen robbant be az élvonalba, de ez ebben a korban már nagyon késő. Aki 26 évesen be tud robbanni, az be tudott volna 20-22 évesen is, ez volt Sigér Dáviddal is a helyzet. Ezek a játékosok a fiatalszabállyal lehet, hogy hamarabb megkapják a lehetőséget.
2004-05-ben a Ferencvárost vezette, amellyel az UEFA Kupa (mai Európa Liga) csoportkörében is szerepeltek, ám azt a korszakot alaposan meghatározták az anyagi gondok.
– Nem az anyagi helyzet volt a legnehezebb, hanem még annál is nehezebb volt a morális, és először én ezzel találkoztam. A morális gondokat sikerült rendbe tenni, úgyhogy egy hónap alatt rájöttem, hogy mégis az anyagi helyzet a rosszabb. Az akkori Ferencváros nagyon összekovácsolódott, akkor éreztem, hogy ez nem is egy klub, hanem egy család.
Nem az volt a lényeg akkor, hogy mennyit keresünk, mert bármennyit kereshettünk volna, a hónap végén soha nem kaptuk meg a fizetésünket.
Már a Heartsnál voltam Skóciában, amikor felhívott Berki Krisztián, pontosan egyéves fizetésemmel tartoztak, akkor próbálták meg ezt rendezni – három és fél év után. Nem is kaptam meg teljesen.
László Csaba 2006 és 2008 között Afrikában is dolgozott, igaz, nem mindenki örült annak, hogy elvállalja a felkérést.
– Ugyanúgy kezdi az ember a munkát, mint máshol. Igaz, az emberek, a kultúra másmilyen, de én nagyon szeretem Afrikát.
Amikor aláírtam a szerződést, a családom szinte kitagadott. Azt mondták, hogy ők oda biztos, hogy nem mennek. Ma pedig már Afrika szerelmesei.
Kétféle embert ismerek: aki elmegy Afrikába, és nagyon fogja szeretni, illetve aki utálni fogja. De a legtöbben szeretni fogják, persze idő kell azt az életritmust átvenni. Olyan munka volt, amit először én sem gondoltam, hogy ilyen jól fog végződni. Az, hogy pont egy góllal lemaradtunk az Afrikai Nemzetek Kupájáról, sok mindennek betudható. A három, kijutásért harcoló csapat utolsó meccsének egy időben kellett volna kezdődnie. De hát nem volt egy időben, mivel mi voltunk a legkisebb nemzet, lejátszottuk a mérkőzést pénteken, a többiek szombaton és vasárnap, és szépen összeállt, kinek mennyire kell győznie. Mi megvertünk Angolát 3-1-re, aki előtte vb-résztvevő volt, erre senki nem számított. De az az egy gól, amit kaptunk, halálos volt, a gólkülönbséggel a végelszámolásnál kiestünk. Fájt, de miután kiestünk, nem elküldtek, hanem lényegében egyből meghosszabbították két évvel a szerződésemet. Pedig Afrikában gyorsabban elküldik a kapitányokat, mint kellene.
Az egyik legsikeresebb a skót élvonalbeli Hearts-nál volt, ahol az év legjobb edzőjének és legjobb menedzserének is megválasztották. És hogy miért ment el?
– Túl sikeres voltam. (nevet) A 3. helyen voltunk, amikor Romanov elküldött (Vladimir Romanov, a Hearts tulajdonosa – a szerk.).
Volt egy kisebb összetűzés, mert meg volt róla győződve, hogy a népszerűség inkább őt illeti meg, mint engem. A közönség egyszer éltetett egy mérkőzés után, ő fölállt, és elment, azt mondta, hogy ez így nem helyes.
Utána ezt ő is megbánta, én is lehettem volna tapintatosabb, tényleg voltak hibáim. De a Hearts-nál olyan fejlődésen ment át a csapat… Amikor átvettem, épphogy megmenekültek a kieséstől, mi pedig rögtön felmentünk a 3. helyre.
A teljes beszélgetés alább hallgatható meg…
