Június 4-én ünnepli az ötvenötödik születésnapját Disztl László korábbi válogatott, UEFA-kupa-döntős futballista, a Siófok vezetőedzője.
Disztl László 1962. június 4-én született Baján. A Bajai SK-ban lett igazolt játékos, onnét ment 1976-ban a Videotonhoz, követve a bátyját. 1980-ban, Verebes József edzősége idején debütált az első osztályban, Kovács József „örökségét” vette át a csapatban. 1987-ig 189 bajnoki mérkőzésen négy gólt ért el. Tagja volt az 1984–1985-ös UEFA-kupában remeklő legénységnek. Fontos gólt szerzett a Zseljeznicsar elleni elődöntő hazai mérkőzésén. A nemzetközi porondon kiharcolt ezüstérme mellé a vitrinjébe székesfehérvári karrierje idején az NB I-ben begyűjtött két bronzot tehette (1983–1984, 1984–1985). 1982-ben Magyar Népköztársasági Kupa-fináléjáig jutott csapatával (Videoton–Újpesti Dózsa 0-2).
1987-ben a fivérek elhagyták Székesfehérvárt, a Bp. Honvédban folytatták karrierjüket. A piros-fehérekkel 1987–1988-ban és 1988–1989-ben bajnokok lettek, utóbbi esztendőben elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát is. (1-0-ra megverték a patinás trófeáért az FTC-t.) A két idény alatt Disztl László a hatvan összecsapásából mindössze kettőt hagyott ki, 58 mérkőzésen két gólt szerzett.
1989-ben elváltak a testvérek útjai, az ifjabbik Disztl az FC Bruges (Club Brugge) együttesébe szerződött. Négy idényt húzott le a németalföldi klubban. 1989–1990-ben és 1991–1992-ben belga bajnoki címet, 1993–1994-ben ezüstérmet, 1991-ben Belga Kupát, 1990-ben, 1991-ben, 1992-ben és 1994-ben Belga Szuperkupát szerzett. Kilencvenkilenc bajnoki találkozón hat gólt szerzett. A flamandok 1991–1992-ben a négy közé kerültek a KEK-ben (többek között elbúcsúztatva az Atlético Madridot), az elődöntőben parancsolt megálljt nekik a Werder Bremen. Az 1992–1993-as Bajnokok Ligájában a nyolc közé jutottak, ám ott – csoportjukban öt ponttal – a 3. helyen zártak. Disztl László volt az első magyar játékos, aki szerepelt az új Bajnokok Ligájában. 1994-ben hazatért, és még 13 mérkőzést vívott a Parmalat FC futballistájaként az NB I-ben (1994–1995).
Péter bátyjával egyszerre kezdődött A-válogatottbeli karrierjük, 1984. május 23-án 1906 óta először debütált ugyanazon a mérkőzésen egy testvérpár a nemzeti tizenegyünkben. Ráadásul Székesfehérváron, a Sóstói stadionban mutatkozhattak be. Kint jártak a mexikói világbajnokságon, László azonban egyetlen percet sem játszott a tornán. 1993. március 31-én szerepelt utoljára, huszonkilencedszer a válogatottban, amelynek képviseletében egyetlen találatot könyvelhetett el. A világhírű Walter Zenga hálóját vette be a nagyszerű fejesével 1990. október 17-én. (Európa-bajnoki selejtezőn 1-1-re végzett együttesünk a Népstadionban az olaszokkal.)
Visszavonulása óta edzőként dolgozik, 1995 és 1997 között a Parmalat FC, majd a Videoton FC utánpótlásánál dolgozott. 1997 tavaszán az első csapat kispadjára ült le, aztán a 17. fordulóban (1997. november 22.), a Diósgyőri FC-től elszenvedett hazai vereség (0-1) után Vágó Attila váltotta. 1999. szeptember 25-én mutatkozott be a Zalahús ZTE FC edzőjeként, kikaptak a kék-fehérek 1-0-ra a Fáy utcában a Vasastól. Szűk egy esztendeig irányíthatta Zetét. Utána Veszprémben (2000), majd az MTK-junioroknál volt állása (2000–2001). 2002 őszén a BKV Előre mestere lett. 2003-tól 2005-ig a Móri SE együttesét készítette fel. 2005-től az FC Fehérvár utánpótlás szakág-vezetője), 2008-tól 2009-ig a klub vezetőedzője volt. 2009-től a Videoton utánpótláscsapataiért felelt, az U14-es korosztálytól az U21-esig felügyelte a munkát. Február óta a Merkantil Bank Ligában szereplő BFC Siófok vezetőedzője.
Mindkét fia, Milán és Dávid is az élvonalig vitte labdarúgásban. Dávid Izlandon légióskodott egy időben.
1990-ben ő szerezte a magyar válogatott gólját az olaszok elleni mérkőzésen (1-1):
