Olimpiai aranyérem, nyolc magyar bajnoki cím, válogatott debütálás az utcáról, agyrázkódással végigjátszott vb-meccs, 3 év edzősködés a Maldív-szigeteken. Kalandos pályafutás jutott osztályrészül az aranycsapat utáni generáció egyik legjobb magyar kapusának, Szentmihályi Antalnak, akit 80. születésnapja alkalmából köszöntünk.
Szentmihályi Antal 1939. június 13-án látta meg a napvilágot Győrben. Fiatalkorát is „a vizek városában” töltötte, ahol egy helyi kiscsapatban, a Győri Textiles SE-ben kezdett el futballozni 12 éves korában. Itt aztán hamar felfigyelt rá a Győri ETO, a város első számú csapatában pedig 1958-ra első számú kapus lett. Bár az ETO 1959-ben kiesett az első osztályból, ő maradt az élvonalban: a Vasas igazolta le. Pályafutása itt indult csak be igazán: első két angyalföldi szezonjában rögtön bajnok lett, 1961. december 9-én pedig a válogatottban is bemutatkozhatott Chilében. Bár ő volt az 500. játékos, aki magára ölthette a címeres mezt, debütálása nem sikerült túl fényesen: a házigazdák 5-1-re ütötték ki a magyar csapatot. A meccsel kapcsolatban korábban azt nyilatkozta, hogy az utazás szervezői elfelejtettek szállást foglalni, így az éjszakát Santiago utcáin töltötték…
Miután 1964-ben a Vasas inkább a fiatalabb Varga Lászlót favorizálta, a válogatott elsőszámú hálóőre hirtelen klub nélkül találta magát. Végül innen is visszaverekedte magát a nemzeti csapat kapujába, egy évvel később pedig az Újpest dobott neki mentőövet. Klubkarrierje legsikeresebb időszaka a lila-fehérekhez köti a korabeli klasszist. 1969 és 1974 között zsinórban 6 bajnoki címet nyert a Megyeri úton, illetve kétszeres kupagyőztes is lett. Az újpesti időszak koronájának talán az 1973-74-es Bajnokcsapatok Európa Kupája (a mai Bajnokok Ligája elődje) tekinthető. A Dózsa a kétszeres bajnok, Eusébióval felálló Benfica kiejtését követően Szentmihályi parádéjának köszönhetően büntetőkkel ütötte ki a cseh bajnok Spartak Trnavát, és jutott be Európa 4 legjobb csapata közé. Itt aztán a későbbi győztes, a Gerd Müller és Franz Beckenbauer nevével fémjelzett Bayern München jelentette a végállomást.
A válogatottban még ennél is nagyobb tettet hajtott végre: 1964-ben Tokióban olimpiai aranyérmet szerzett a magyar csapat tagjaként. Bár a torna elején Gelei József védett, a csehszlovákok ellen 2-1-re megnyert döntőben már ő állt a kapuban, mellette pedig olyan klasszisok futballoztak, mint Novák Dezső, vagy klubtársa, Bene Ferenc. Szintén fontos tagja volt az ugyanezen évben Eb-bronzot nyerő tizenegynek (ez a mai napig az ország legjobb Európa-bajnoki eredménye), valamint az 1966-os világbajnokság keretének. Utóbbihoz ugyanakkor keserű emlékei is fűződnek. A portugálok ellen 3-1-re elveszített csoportmérkőzés után 2 gól is az ő hibájából esett. A szurkolók a fejét akarták, azt ugyanakkor nem tudhatták, hogy egy, a bemelegítés során történt szerencsétlen ütközés miatt Szentmihályi agyrázkódással védte végig a találkozót. A csapat végül így is továbbjutott a csoportból, a negyeddöntőben a Szovjetunió állította meg őket.
31 válogatott meccs és többszáz bajnoki találkozó után Szentmihályi 1974-ben visszavonult, és edzőnek állt. Első felnőtt csapata 1977-ben a Székesfehérvár volt, majd Tatabányán, az MTK-nál és a BVSC-nél is megfordult, mielőtt Kuvaitba szerződött volna. Az al-Shabab és az al-Dzsahra irányítását követően visszatért Magyarországra, majd 1991-ben ismét belevágott a külföldi kalandba. A szintén kuvaiti al-Taa’won után még egzotikusabb helyre, a Maldív-szigetekre költözött. Itt 3 évet töltött a Club Valencia kispadján, ezalatt pedig 2 bajnoki címet szerzett. 1997-ben vetett véget rendkívül kalandos pályafutásának, és vonult nyugdíjba.
Szentmihályi Antal saját bevallása szerint fiára a legbüszkébb (aki egyébként elismert dobos lett), a magyar futballt pedig továbbra is lankadatlan figyelemmel követi. Pályafutását és a hazai labdarúgás helyzetét egy későbbi interjújában így értékelte: „érdekes, de valahogy a kudarcokra mindig jobban emlékeztem, mint a sikerekre, pedig szerencsére az utóbbiból akkoriban bőven jutott nekünk. A magyar futball hosszú éveken át tartó eredménytelenségét is nehezen viseltem, éppen ezért örömmel látom, hogy a helyzet javul, és szívből remélem, hogy hamarosan ismét lesz okunk örülni labdarúgóink sikereinek.”
Isten éltesse a Vasas, az Újpest, és a magyar válogatott legendáját!
(A képen Baróti Lajos edzővel.)
(MOB-összeállítás, mlsz.hu, nso.hu, ripost.hu, borsonline.hu, youtube; fotó: MTI)
