Dinamit van az öklében. Ütése úgy érkezik, mint a villámcsapás. A bokszoló, akinek nincs hibája. Nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt – néhány elismerő szó azoktól, akikre rászámoltak, vagy kénytelenek voltak végignézni, ahogy a csodamagyar kezét a magasba emelik és kimondják a nevét. A nevet, amit nem csak mi, hanem a világon mindenhol összekötöttek a földet rengető pofonokkal. Három olimpiai aranyérem, két Európa-bajnoki cím, szinte tökéletes profi karrier és az örökkévalóság Papp László módra.
A művészet a vérében volt, gyermekkorában ezt hegedűn kamatoztatta, de végül máshol vált a legnagyobbá, ő lett az ökölvívás Paganinije.
Édesapja szerette volna, ha futballista vagy bokszoló lesz a fiából, de őt az előbbi vonzotta, sokat rúgta a bőrt a közeli grundon. Ám ott volt a másik opció is, így a kíváncsiságtól vezérelve megadta az esélyt. 1942-ben az első bokszedzésén inkább tanították meg kesztyűbe dudálni, mint jobbegyenest ütni, csoda, hogy később visszatért a terembe. Így emlékezett: “Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte. Kaptam én is három akkora pofont, mint a télikabát. Lerongyolódott az etetőm, mint a parasztgatya. A levest csak szalmaszállal tudtam enni, mert a kanalat nem tudtam bevenni az etetőmbe. Eszem ágában sem volt visszamenni. Maradt a foci.”
Nem így lett, mert valami mégis visszavitte és a labdát végleg kesztyűre cserélte. Édesanyja ugyan megpróbálta eltántorítani: “Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden este lefekvés előtt!” – ám szerencsére nem élt az üzlettel és ezzel elindult az örökkévalóság felé. Első amatőr mérkőzését Bicsák Gyula, kiváló bokszoló ellen vívta egy véletlen folytán. Bicsák ellenfele nem jelent meg, így megkérdezték Pappot, hogy kiállna-e ellene. A 19 éves fiú könnyedén legyőzte, s néhány napra rá már a válogatottban küzdött. “Ki ez a Papp? Még soha nem láttuk” – súgtak össze az emberek.
Teltházas csarnokok és győzelmek sorozata vezetett az 1948-as londoni olimpiáig. Ötven felkészülési meccséből negyvenhetet(!) KO-val nyert meg.
“Pappnak dinamit van az öklében. Válla olyan, mint egy bútorszállító munkásé. Hatalmas felsőteste egész súlyával üt, azzal a felsőtesttel, amely úgy mozog csípője körül, mintha golyóscsapágyon forogna. Ez a centrifugális forgás a titka Papp ütőerejének. Az ütés erejét növeli vállának rugalmassága. Stílusa nem elsőrangú: guggolva bokszol, de ez ideális számára. Lehetővé teszi, hogy erősítse ütését, amely úgy érkezik, mint a villámcsapás. Balhorga rövid, de kedvenc, jobboldali ütése olyan, mint egy összetett lengő ütés” – elemezték lelkesen az új csillagot.
Kiütés a finn Valle Resko ellen. Kiütés a luxemburgi Welter ellen. Kiütés a belga Cavignac ellen. Győzelem az olasz Fontana ellen. A döntőben a hazai öklöző, John Wright fogadja a ringben Papp Lászlót, s ugyan ő nem végzi a padlón, de egyhangú pontozással olimpiai bajnok a 22 éves magyar!
Ezután 1949-ben Oslóban a megszokott középsúlyban, majd 1951-ben Milánóban már nagyváltósúlyban Európa-bajnoki címet nyert.
1952, Helsinki olimpia – “Kisfiam, aztán, ha összekerülsz egy ilyen fekete sráccal, inkább hagyd ott az egészet. Nem kell az nekünk, hogy megverjen egy ilyen fekete ember.”
Papp a nála magasabb, győzelmében teljesen biztos amerikai Webbel került szorítóba: ” … Illedelmesen megyek, nyújtom a kezem, s egy ilyen csúzli szájú izé… jött és bumm … már ütött is, épp, hogy elhúztam a fejemet. Elöntötte a vér az agyamat, olyan pipás lettem, még azt mondják, hogy ezek rendes gyerekek. Hát én aztán ütöttem-vágtam, azt hiszem, még a sípcsontjára is ütöttem… Persze, nem volt helyes, tudom, mert mérgesen nem lehet még verekedni sem. Az első menetben kétszer rálépett a lábamra. Mikor aztán harmadszor is rálépett s elvesztettem az egyensúlyt, mondom, biztos, ami biztos, leteszem a bőröndöt a padlóra, nehogy valami rumli legyen itt véletlenül és bevágjon egyet az ipse… A szünetben megyek a helyemre, az Ádler fogad a sarokban, és azt mondja:
– Te jó isten, mit csinálsz, hát ilyen marhaságot, kihúzod a gyufát!
– Ide figyeljen, Ádler – válaszoltam -, mesélni én is tudok, nem tudom, mit szólt volna, ha az ember nyújtja a kezét, és rögtön pofon akarják csapni. Naná, nem elkapja a fejét.
Azzal együtt igaza volt neki. A 2. menetben megnyugodtam, alaposabban mentem előre, rávertem a gyomrára… S akkor lekapta a kezét a srác, én pedig állon vágtam bal kézzel, jobb kézzel. És akkor kiszámolták az ipsét… amikor valahogy felkelt, odamentem és mondtam : – Gyere kiskomám -, s segítettem a helyére.”
Aztán folytatódott, mely négy évvel azelőtt: Chase-t kiütötte, de Szpaszovot és Herrerát is simán legyőzte. A döntőben a dél-afrikai Van Schalkwykra rászámoltak, a döntés egyértelmű, Papp László megnyerte második olimpiai aranyát!
Ezután kisebb mélyrepülés kezdődött karrierjében, s kétszer is legyőzték. A varsói Eb-re mestere nélkül utazott, ahol a szovjet Tysintől ki is kapott. A sportvezetés nem engedte ki az Eb-re Ádler Zsigmondot, akkori edzőjét, így Laci sem utazott. Az akkori döntéshozók ezért és ennek következményeiért igencsak felkapták a vizet, aminek szomorú végkifejlete lett. Később a lengyel Pietrzykowski technikai KO-val győzte le a tüdőgyulladásból kilábaló magyart.
De Melbourne-ben helyreállt a világ rendje: „Papp minden bizonnyal a legjobb bokszoló azok közül, akiket valaha is láttam, és akikkel alkalmam volt az erőmet összemérni. Alacsony, izmos -, hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség. Azt hihetnénk, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek. Papp azonban annyira ruganyos volt, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerülte az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egész fedetlen, és bármikor eltalálható. Szó sincs róla. Pappot eltalálni nagy művészet volt. Ahogy most, bizonyos idő távlatából visszaemlékszem rá, meg kell állapítanom, hogy ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája se volt, jobb és bal kezével egyaránt hihetetlenül erőseket ütött. Mindezt tetézte ütéseinek szokatlan gyorsasága. Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is a szorítóba léptek, egyöntetűen állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehet sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhet” – emlékezett vissza Pietrzykowski, akit az elődöntőben győzött le Laci.
“Nehéz kesztyűk” címmel meg is filmesítették ezt az összecsapást, s Papp önmagát alakítja.
A fináléban az eddig veretlen Jose Torressel csapott össze, aki ezután a meccs után már nem volt az. Megvan a harmadik ötkarikás arany!
“Helsinki után, az edzéseken begyakoroltam egy ütéskombinációt: sorozás után bal horog, vagy sorozás után jobb horog. Aztán behunyt szemmel is ott fejeztem be, ahol kellett. Ez az, ami a mai gyerekeknek unalmas… Kezdő koromban azt hittem, mindent tudok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy semmit se… Gyakran előfordult, hogy nem ütőfelülettel találtam. Ilyenkor jött a zsákolás. Nem egyszer, nem százszor, milliószor. Akkor érkeztem az edzésekre, amikor még senki se volt ott, s akkor távoztam, amikor már mindenki hazament. Hivatásos versenyző koromban a legegyszerűbb gyakorlatokat is elővettem.”
Profi szerződések tömkelege. 31 évesen Görbe, állami engedéllyel csatlakozott a professzionális bokszolók táborához, de ezt a döntést meghozva már nem indulhatott több olimpián, ellenben vívhatott díjmeccseket. Nehezen lendült be újdonsült karrierje, volt olyan menedzser, aki nem látott benne elég fantáziát, majd összejött egy mérkőzés a francia középsúlyú bajnok, Anewy ellen, akit három menet alatt kiütött. A francia L’Equipe azt írta: “Az Anewy elleni néhány perccel Papp belépett az ökölvívó csillagok aranykapuján.” Anewy pedig annyit mondott: “Papp csodálatos.” Jean-Paul Belmondo is rajongott érte. Felfigyeltek rá.
“Ahogy a ringben teljesen laza és könnyed alapállás jellemzi a jó ökölvívó mozgását, ugyanez történik akkor is, amikor az ember a fejszét a fába vágja. A testsúly mindkét esetben a két talpon oszlik meg, s csak akkor megy át az egyik lábról a másikra, amikor ütésre lendül az ökölvívó keze, illetve a favágó karja. A favágás megmozgatja a négyfejű combizomtól felfelé a test legfontosabb izmait. Eltünteti a hasat, és úgy neveli a mell- és deltaizmokat, mint mások a retket.”
Számos nehéz párharc következett, embert próbáló körülményekkel. Több alkalommal is eltört a keze, de ez nem hátráltatta őt. Ballarin ellen hét menetet bokszolt így, végül döntetlen lett. A francia lapok ennek ellenére azt írták, hogy Papp győzött. Bebizonyította, hogy a helyén van.
Az 1962-es év is tartogatott neki egy s mást, ilyen volt például a Ralph „Tiger” Jones elleni összecsapás, ahol mindent ki kellett adnia magából, de végül Görbe kezét emelték a magasba. Szerinte ez volt a legizzasztóbb profi meccse.
„A mérkőzés iszonyatos küzdelmet hozott. A néger hajolgatva, bujkálgatva ment, ment, ment előre, közben borzalmasakat ütött gyomorra, bordára és rá se hederített Papp ütéseire. Aztán, a 2. menet végén mégis lement – de kettőnél már lábon volt és támadott tovább. A harmadikban újra padlóra került, de megint felkelt és erőltette a folyamatos közelharcot, amely elől helyenként Lacinak kellett kitérnie! A 8. menet végéig kiegyensúlyozott volt a mérkőzés, versenyzőnk bal szemöldöke is felrepedt.”
Ugyanebben az esztendőben Chris Christiansen ellen profi Európa-bajnok lett technikai KO-val. Összesen hatszor védte meg ezt a címét. Ez volt az egyetlen olyan küzdelme, amit közvetített itthon a televízió. Persze voltak másfajta mérkőzései is:
“Az ellenfél az amerikai Randy Sandy volt, de én csak Randa Sandának hívtam. Rafinált vagabund. Tíz menetet bokszoltam vele. 190 centi magas volt, és akkora gatyában jelent meg a ringben, hogy nekünk függönynek elég lett volna. Egyszerre ütöttünk. Ő jobbkezest, én jobbal keresztülvágtam. Én voltam a gyorsabb. Négykézlábra ereszkedett. Elég siker volt az ipse. Ügyesen távol tartott magától. Amikor közel kerültem hozzá, megfogta mindkét kezemet. Milyen rumlija lett volna, ha van még egy kezem. Úgy termeltem, mintha darabbérben dolgoznék. Amikor vége volt a tíz menetnek, be volt gerjedve a pali. De rendes volt, elkísért a sarokba, és rávert egyet a déli pólusomra. Fantasztikus diója volt, de hát ez nem szépségverseny.”
1963. december 6-án Papp a spanyol Folledóval szállt ringbe, a tét középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hazai közönség biztosra vette Folledó győzelmét, sorban fogadtak rá. 15 ezer néző előtt Laci a nyolcadik menetben kiütötte. Az összecsapást végig szurkoló, akkor a Real Madrid színeiben futballozó Puskás Ferenc volt az első, aki odament gratulálni neki: – „Nem értelek, Öcsi! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem. – Tévedsz, Görbe! -magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged bíztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.”
Olimpiai aranyakkal, Eb-győzelmekkel a zsebében majdnem nekivágott az utolsó nagy próbatételnek: a világbajnoki címnek. Az amerikai Joey Giardellóval bokszolt volna. De ez sohasem következett be, rajta kívül álló döntések miatt. „Olyan sebet ejtettek rajtam, amit soha nem lehet begyógyítani” – mondta Papp az akkori kommunista vezetőkről, akik visszavonultatták őt.
Utolsó meccsét 1964 októberében vívta Bécsben az angol Mick Leahy ellen, s pontozással nyerni tudott. “Csodálatos bajnok. A ring sportszerű lovagjával álltam szemben. Ilyen ellenfélnek csak gratulálni lehet” – mondta Mike.
Profi mérlege: 27 győzelem, 2 vereség.
Régebbi kitűnések, túl nagy hírnév, óriási bevétel. Mindez nem felelt meg az akkori rendszernek, így váltani kényszerült: „Minden tudásomat át akarom adni a fiataloknak”, s ezt minden erejével meg is tette!
Edzőként maradt az ökölvívás hétköznapjaiban a Ferencvárosi TC, a Bp. Honvéd és az Óbuda TSZ SK színeiben, majd a magyar ökölvívó válogatott szövetségi kapitánya lett. Vezetésével és Adler közreműködésével a csapat olimpiai és Európa-bajnoki arany-, több ezüst- és bronzérmet is szerzett, utóbbit vb-n is, illetve olyan nevek kötődnek hozzá, mint Gedó György, Badari Tibor vagy Kajdi János.
Rengeteg díjat és kitüntetést kapott, többek között beválasztották az ökölvívó hírességek közé és Magyarország legnagyobb fedett csarnokát nevezték el róla, a Papp László Budapest Sportarénát.
A WBC (Bokszvilágtanács) tiszteletbeli világbajnokká avatta Görbét, s ugyan nem a ringben vívta ki, de megérdemelten kapta az elismerést.
- október 16-án hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Emléke örökké élni fog, egy halhatatlan esetében ez nem kérdés.
Forrás, fotó: papplaszlo.hu, box.network.hu, pestisracok.hu, boxtv.hu, Képes7, Arcanum, erdelyinaplo.ro, nemzetisport.hu, wikipedia.hu, youtube.com