A mértéktartó borfogyasztás kedvező hatásának hite az emberi szervezetre hosszú ideje erősen tartja magát. A jól ismert és sokat emlegetett francia paradoxon (látszólagos ellentmondás) lényege, hogy egyes borvidékeken lényegesen kisebb a szívinfarktus előfordulása és az ebből adódó halálozás aránya, mint az a táplálkozásban meglévő jelentős mennyiségű zsírfogyasztás miatt várható lenne.
A bor mint gyógyszer a régi időkben
Amióta az emberiség „felfedezte”, hogy bort inni jó, tart a vita, hogy a bor élvezete, fogyasztása helyes vagy nem helyes. Már Mezopotámiában készítettek bort datolyából és szőlőből. A babiloniakhoz és asszírokhoz hasonlóan orvosságnak is használták. Egyiptomban a bor szintén értékes gyógyszer volt. Fertőtlenítő, fájdalomcsillapító szerként használták. Ezek a népek a borba, ha gyógyszerként haszná1ták mézet, gyógyfüveket, fűszereket vegyítettek.
Hippokratesz, aki Kr.e.460 körül Kósz szigetén született és az ókor azóta is elismert, leghíresebb orvosa volt, ezt mondta. „A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb”. Hippokratesz a bort gyógyszerek bevételekor vivőanyagként ajánlotta, továbbá fertőtlenítésre. A különböző borféleségeket különböző betegségek gyógyítására is használta. A vizet – amely sokszor fertőzött volt – a görögök többnyire borral keverve itták.
A Biblia 500 helyen említi a szőlőt és a bort. Egészségügyi vonatkozásait az Újtestamentumban ajánlja Pál apostol Timóteusnak: „Ne légy továbbá vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra is gyakori gyengélkedéseidre tekintettel”
Szent Ágoston dicséri a bor jó hatását gyomorpanaszok, kimerültség, szomorúság és kétségbeesés ellen, valamint sebekre fertőtlenítőszerként. Az arabok a Mohamed előtti időkben szívesen itták a bort. Az iszlám azonban tiltja a fogyasztását. Ennek ellenére a híres arab orvos Avicenna lefordította a bor gyógyhatására vonatkozó görög és római írásokat.
A középkorban a kórházak, kolostorok szintén használtak gyógy- és fertőtlenítőszerként bort. Mivel az ivóvíz egészségtelen gyakran possadt volt, a lakosság főként bort fogyasztott. Így ellenállóbbá vált a járványokkal szemben. A 12. századi Európában már a borpárlatot is használták gyógyászatban aquva vitae (életvíz) néven, amely név tovább él az akvavi mai elnevezésében.
Miután azonban a bor mértéktelen fogyasztásának negatív hatásai gyógyászatban bizonyítást nyertek, a 19. századtól kezdett eltűnni gyógyszerkönyvekből. A 19. század végétől majd a 20. században pedig megkezdődtek azok az antialkoholista mozgalmak, amelyek az USA-ban és a skandináv államokban az alkoholtilalomhoz vezettek. Ezt ugyan már 1933-ban feloldották, de ennek következménye többek között az Amerikában a borcímkéken kötelező „warning label”, amely szerint a bor káros az egészségre. A mérsékelt, kulturált borfogyasztás a bor egészségügyi vizsgálatainak hatására az utóbbi években azonban növekedőben van.
A borfogyasztás egészségre gyakorolt hatása
A mértéktartó borfogyasztás kedvező hatásának hite az emberi szervezetre hosszú ideje erősen tartja magát. A jól ismert és sokat emlegetett francia paradoxon (látszólagos ellentmondás) lényege, hogy egyes borvidékeken lényegesen kisebb a szívinfarktus előfordulása és az ebből adódó halálozás aránya, mint az a táplálkozásban meglévő jelentős mennyiségű zsírfogyasztás miatt várható lenne.
Az utóbbi 20 év vizsgálatai alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a naponta, rendszeresen 1,5-3 d1 bort fogyasztóknál 25-40 százalékkal csökken a szívinfarktus gyakorisága. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a mértékletes borfogyasztásnak kifejezett védőhatása van a szívre.
A szívinfarktus-halálozás a napi 3-4 d1 bort elfogyasztók között a legalacsonyabb. Mind az absztinensek, mind a többet fogyasztók között magasabb. Nők esetében 1-2 deciliterrel kevesebb bor fogyasztását is elégségesnek tartják. A kedvező mennyiségű borfogyasztás úgy gátolja a szívinfarktus előfordulását, hogy csökkenti az össz- koleszterinszintet és növeli az érfalvédő HDL-koleszterinszintjét.
A bor egyéb egészségvédő hatásai
Állatkísérletek bizonyítják, hogy a bor antioxidáns hatású fenolos komponenseinek védőhatása van egyes daganatos betegségekkel szemben, illetve késleltetik a daganat kialakulását. Az antioxidáns tulajdonságú anyagok főleg a szőlő héjában, kisebb mennyiségben a kocsányban, a magban, a bogyóhúsban vannak. Ezek különféle fenol-vegyületek. A legjobb antioxidáns tulajdonsággal a héjon erjesztett vörösborok rendelkeznek. A resveratrol- polifenol komponens – gyógyászati jelentősége már régóta ismert. Kínai és japán orvosok az érelmeszesedés megelőzésére, illetve a gyulladásos és allergiás betegségek kezelésére használják. Megfigyelések igazolják, hogy a borral a gyomorba került alkohol és az általában megemelt gyomorsavtöbblet elpusztítja a vérhas, a szalmonellózis baktériumait és a hepatitis -A vírust (antiszeptikus hatás). Legújabb kutatások alapján feltételezik, hogy a borban lévő antioxidáns tulajdonságú fenol-vegyületeknek fogszuvasodást gátló, ionizáló sugárzások és a napsugár káros hatásai elleni védőhatása is van. A bor élettani szerepei közül ki kell emelni étvágyjavító és emésztésre gyakorolt jótékony hatását. A borkedvelő embereknek már kedvenc bora címkéjének megpillantására, illatának megérzésére megindul a gyomornedv elválasztása.
Forrás: www.vitaltippek.hu
XLsport.hu
