Az Újpest labdarúgó csapatának tulajdonosa, Kovács Péter alighanem maga sem tudja, miről is mondott le az általa szponzorált labdarugó klubbal kapcsolatosan. Előbb teljes visszavonulásról beszélt, majd az utánpótlás felé fordulásáról számolt be.
Végső soron nem is az egyik vagy a másik változat a legfontosabb a megingott klubvezérrel kapcsolatosan. Talán sokkal inkább érdekes az a félmondat, amely egyik, a végső (?) döntését megelőzően látott napvilágot. Ebben Kovács Péter arról szólt, hogy „nem akar még egy edzőbuktatáshoz asszisztálni”.
Ebben a néhány szóban nyilvánvalóan az is benne foglaltatik, hogy egyhez már – minimum hallgatólagosan – igenis adta a nevét. Akik csak egy kicsit is tájékozottak a témában, kivétel nélkül tudják, a „megpuccsolt” Bicskei Bertalanról van szó. Arról a Bicskeiről, akinek edzői pályafutásában hegyek és völgyek egyaránt megtalálhatóak. Még az is lehet, hogy már a szerződtetése is tévedés volt, lehetett volna szerencsésebb döntést is hozni. Az viszont kizárt, hogy Bicskei két hét alatt – amelyből egy hétig nem is volt itthon! – annyira rossz munkát végzett volna, hogy a „fiúknak” ne maradjon más választásuk, csak az edzőbuktatás.
Most a Tipp-mix-hez kötődő feltételezésekről ne beszéljünk, bár az is egy jó téma lehetne. Maradjunk inkább Bicskeinél, az ő „megfúrásánál”, ami vitán felül megtörtént és mondhatni: minőségi munka volt. A „fiúk” egy 0-4es alakítással jelezték a vezérkar felé, hogy még félreértés esete se állhasson fenn. Ennyi és nem több. Ennyi volt, Bicskeinek mennie kell, ha nem akarnak még nagyobb gombócot lenyelni. S mit tett erre Kovács Péter? Természetesen nyilatkozott és védelmébe vette fiait, akikkel kapcsolatban azt is megjegyezte: a visszavágón 5-0-ra nyer az UTE és továbbjutnak.
Az első ember nem sokat tévedett, a lilák ugyanis mindössze 1-0-ra tudtak nyerni és simán kiestek. Történt pedig mindez a svájci bajnokság II. vonalában, annak tizenegyedik helyén vitézkedő ellenféllel szemben…
Kovács Péter elmúlt már húsz éves. Akarta látni vagy sem, megélt már néhány edzőbuktatást, amelyeknél az edzőt megbillentették, a játékosokat megpártolták, s onnan kezdve senkinek nem volt megállása az adott klub játékosai előtt. Tudta ezt nagyon jól az UTE pénzembere is, ám „kis csacsi” módjára ő is besétált – önként és dalolva – abba az utcába, ahonnan csak vesztesként jöhetett ki. Nem látta volna (?), hogy a Bicskeit követő belga úriember(?), Vslére Billen nyilvánvalóan benne volt a játékosok Bicskei elleni feltüzelésében? Amikor pedig birtokon belülre került, az edzésvezetés és meccselés mellett ki tudja, még mi mindennel foglalkozott? A belga „szakember” ténykedéséről az átlagembereknek legfeljebb csak sejtésük lehet. Ami biztos: nem szakadt meg a lila-fehér színek képviseletéért…
Véletlenül csúszott ki Kovács Péter szájából az idézett félmondat, vagy tudatosan? Az ő és az UTE kapcsolatát illetően ez már édes mindegy. Történjék bármi Újpesten, Kovács Péter elvesztette hitelét. Nem akart, nem tudott vagy egyszerűen nem mert szembehelyezkedni a tőle anyagilag függő játékosokkal!! Pedig elég lett volna csak két-három embert mondjuk egy hónapra felültetni a lelátóra, hogy onnan nézzék az edzéseket. Mindjárt csend lett volna. Így viszont az ilyenkor szokásos, kulisszák mögötti véd- és dacszövetség eleve bukásra volt ítélve. Az UTE simán kiesett az európai kupából, s jelenleg negyedikként komoly a hátránya a pillanatnyi harmadik Zalaegerszeg mögött.
Történik mindez két második helyet követően. Azután, hogy a kitűzött és nyíltan hangoztatott cél a bajnoki cím megszerzése volt.
Többek között az ilyen következetlen vezetői magatartás miatt is tart ott a magyar labdarúgás, ahol. Az évtizedek óta tartó fogadkozás ellenére is.
Vagy talán éppen ezért?
Forrás: www.sportforum.hu
