Bécsben, a Lugner Cityben, egy emeleti folyosó lépcsőházában, amit a versenyzőknek jelöltek ki öltözőként, és a bemelegítés helyszínéül, rátaláltunk a magyar csapat bázisára. Rehák György versenyzői éppen a védőfelszerelést vették magukra.
Érezhető volt a felkészülés és a mérkőzés közötti feszültség, Gyuri és csapata mégis kedvesen fogadott bennünket, és a lehetőségekhez képest amatőr kérdéseinkre profi válaszokat adott, miközben hol egyik, hol másik versenyzője felszerelésén igazított, tekert, olajozott, masszírozott. Megtudtuk, hogy régi motorosok ennél a szervezetnél, hiszen mint a kihelyezett plakátok is jelezték, Vörös Roland EB címét igyekezett megszerezni egy török sportoló.
Bár Magyarországon kisebb visszhangot kapott a címmeccs, mint Ausztriában, a nézőtéren megtalálhattuk a RE-GYM molinót és a magyar zászlót lobogtató fiatalokat. Szükség is volt rájuk, hiszen a helyi közönség a kihívónak szurkolt nagyobb számban, de a megjelent hazai szimpatizánsok rendre túlharsogták a hangos ellendrukkereket. Gyuri türelmesen és mosolyogva kalauzolt bennünket klubja világába, egészséges önbizalommal várták a versenyeket, hiszen három mérkőzésre is készültek, igaz Ott Éva csak egy napja tudta meg hogy fellép, mégsem láttunk a szemében szorongást.
Kicsit később, a mérkőzések után ismét leültünk, először Gyuri mondja el véleményét az estéről, majd a versenyzők saját tapasztalataikat.
Rehák György – sportért elhivatott, sokszoros bajnok, nemzetközi verseny győztese, edző:
„Sebők Józsi sajnos egy bal sérülés miatt nem tudta folytatni, így az első menet végén jelezte, hogy valami megszakadt a bicepsze környékén. Úgy döntöttünk, ha nem tudja 
felemelni a kezét, ezáltal nem tud támadni, illetve ütést kivédeni akkor inkább fejezze be, semmint hogy ezért kapjon ki.
Évának, mivel egy nappal előtte szóltak, hogy beugróként kell beszállni ebbe az ütközetbe, nem volt ideje felkészülni, nem volt idő ahhoz, hogy a támadást felépítse, visszakontrázzon, így pontozásos vereséget szenvedett, amit a pontozás is híven tükrözött.
Rolandnál pedig megváltozott a kihívó: egy dinamikus, alacsony fiúra készültünk, Sasa Jovanovic-ot vártuk, aki sérülése miatt lemondta a mérkőzést, majd egy hónappal a mérkőzés előtt szóltak, hogy csere lesz, a török nemzetiségű Adil Osmani lett a kihívó. Ettől függetlenül Roland nagyon jó erőben volt, fel is volt készülve, tudta, hogy az első menetet ki kell húznia ahhoz, ha el akar érni valamit. Az első menetben izgultunk, mondtam, hogy sokat mozogjon oldalra, ne álljon meg. Picit az elején a stressz miatt beragadt, viszont a második menettől már kezdett feloldódni. Próbáltuk a lábat és a kezet összhangba hozni, az utolsó három menetben pedig úgy érzem, hogy már abszolút harmonikusan tudta hozni a meneteket. Tényleg egy kemény és korrekt meccset láthatott a közönség. Véleményem szerint a címvédés idegenben igazán címvédés, nem pedig akkor, ha valaki ki sem mozdul a saját országából, és ott Európa vagy világbajnok. Jó dolognak tartom, hogy egy plázában közel 3000 néző előtt ilyen színvonalas gálát tudtak szervezni.”
Sebők Józsi:
„Szerintem jól felkészült, ügyes ellenfelem volt. Különösképpen nem tartottam tőle. Viszont ha nem következik be a sérülésem, adok-kapok alapon úgy érzem egy igazán kiegyensúlyozott mérkőzés lett volna. Az, hogy sérülés miatt kell feladnom a versenyt, vagy pontozással veszítek, a kettő között tulajdonképpen nem teszek különbséget, egy-két nap és túlteszem magam rajta.”
Vörös Roland:
„Az első menet inkább bemelegítő menetnek számított. A másodikban már 
kezdtem magamra találni, jobban bemelegedtem, kezdtem érezni az ellenfelemet. Az ellenfelem amúgy ügyes volt, nem volt ismeretlen számomra, most küzdöttem vele harmadszorra. Nagyon jó érzés, hogy ezúttal is meg tudtam védeni az európai bajnoki címet és ezzel együtt az övet is magaménak tudhatom még fél évig, amikor egy újabb címvédés következik.”
Ott Éva:
„Rolandon látszott, hogy nagyon sokat készült, kitűnő formában volt, nagyon jól taktikázott, és okosan beosztotta a tartalék energiáit, hogy végig tudja csinálni. Igazán megérdemelte ezt az európai bajnoki címet, és azt üzenem a leendő ellenfeleinek, hogy készüljenek, mert ő egy nagyon jó fighter.
Magamról: szerintem az én első menetem borzalmas volt, szinte nem csináltam semmit, inkább felmérő menetnek szántam, ugyanis még sosem találkoztam az ellenfelemmel, ettől függetlenül tapasztaltnak tűnt. Úgy érzem mindketten tartottunk egymástól, és inkább védekezésre volt kifejlesztve a mi küzdelmünk.
A második menet inkább az én menetem volt, nagyon sokszor eltaláltam, ezáltal elkezdett tartani a kezemtől, amit sajnos későn vettem észre. Ott rontottam el, hogy többet kellett volna bokszolnom, helyette inkább a lábra koncentráltam, és pszichikailag sem voltam ott teljes mértékben. Belátom, többet kellene figyelnem az edzőmre, arra, hogy ő milyen tanácsokkal lát el a ringben. Még nagyon sokat kell gyakorolnom annak ellenére, hogy régóta csinálom. Lelkileg rosszul viselem a vereséget, de ettől függetlenül nagyon büszke vagyok arra, hogy ennyi idősen, munka és család mellett, anyaként még mindig tudok versenyezni. Mindenki győzni szeretne, viszont az nagyon nagy elismerés, hogy az ellenfél szurkolótáborából sokan gratuláltak nekem, illetve az edzőtársaimnak a gratulációi sokkal többet érnek, mint az, hogy az én kezemet emeljék a magasba.”
Szerkesztőségünk gratulál a Re-Gym klubnak a helytállásért, és az EB öv megvédéséért!
XLsport – Szabó Gabriella – Ezüstszegi József
