Köpf Károly a szövetség főtitkára részletes személyes beszámolók írására és küldésére vállalkozott. Mint ilyen természetesen a saját nézőpontjából, közelíti meg az esemémyeket, véleményalkotása saját, személyes jellegű, nem a szövetség hivatalos álláspontját jelenti.
Március 29. csütörtök
Dráma!
De menjünk sorjában. Először is elnézést azoktól, akik naponta követik az eseményeket a honlapon, tegnap nem kedd volt, hanem szerda.
Hiába, így a vége felé már egybefolynak a napok.
Az időjárás ismét hűvösre, szelesre fordult, felhők borítják az eget. A délelőtt a megszokottak szerint zajlik. Reggel 9-re jön a busz most pontos dugó sincs. Az edzés most az Aquatic Sport Center bemelegítő medencéjében van. Az első héten itt voltak a műugró versenyek. Azok befejeztével ezt a medencét is a vízilabdázók vehették birtokukba. Így a létesítmény most tiszta vízilabda fellegvár. Egyórás átmozgató edzés, mindenki tudja és teszi a maga dolgát.
Az ebédnél a nem túl változatos, de kielégítő választék: különböző zöld- és gyümölcssaláták, leves, ami nem túl népszerű a lányoknál. Ma például valami sűrű paradicsomleves van, amit egy kis csilivel, sóval, borssal azért fel lehet javítani. A lányok hazai leves porokat rendeltek, forró víz mindig van az asztalon, inkább azt fogyasztják. A menüt főételként zöldséges tészta kissé keleties ízekkel- valamint sült csirkecomb és rizs, illetve sütemény egészíti ki.
Míg a lányok ebédeltek, nekem a férfi csapat szállodájában támadt elintézni valóm. Alig négy sarokkal arrébb laknak, még inkább a városközpontban, gyalog tíz perces séta. A szobák hasonlóak mint a mi szállodánkban, talán a berendezés kissé modernebb. A csapat déli 12- kor éppen edzésre indult, ugyanúgy az Aquatic Sport Centerbe.
Délután, a busz indulása előtt fél órával a szokásos zártkörű csapatértekezlet. Fél négyre jön a busz. A hangulat kissé
visszafogottabb: ahogy megy az idő, a tét egyre emelkedik. A kérdés most már az, hogy szombaton milyen színű éremért játszhatunk. Előttünk a kanadaiak simán verik a spanyol lányokat. Ellenük jobban érvényesül az erő-vízilabda, amely ellenünk hálaisten nem vezetett sikerre. Tudjuk, hogy az amerikai csapat is ugyanezt a stílust játssza.
Az elején mi sem találjuk az ellenszerét. Egy-két góllal mindig ők vezetnek, aztán a harmadik negyed elején nagyon elmennek. Már veszve látszik minden, de van tartás a csapatban, talpra állunk. Brávik Henni csodálatosan véd, Primász Ági ontja a gólokat, a csapat hősiesen védekezik. Döntetlen a rendes játékidő. Sőt a hosszabbítás elején mi vezetünk. De hamar jön az egyenlítés, a vége pedig az amerikaiaknak sikerül jobban, szerencsésebben. Egy góllal vesztünk.
Talán, ha az elején nem engedjük el annyira őket. Szóval dráma a vége, de nem tragédia. A csapat csodálatosan helytállt, fantasztikusan teljesített. A női torna nem kvalifikál az olimpiára, de annak fontos felkészülési állomása. Az eddigiek azt mutatják, hogy jó úton járunk.
Mikor ezeket a sorokat írom, éppen folyik a másik elődöntő Ausztrália és Oroszország között. Miránk szombaton a vesztes vár. Jó lenne, ha akkor is vesztesek lennének. Most már a bronzérem megszerzése a cél.
