Albert Flóri könyvet írt. Egyes szám első személyben ír az aranylabdás Császár a pályafutásáról, a Fradiban eltöltött sikeres éveiről, pályatársairól, edzőiről, árulásokról és hűségről, magánéletről és focibundáról, botrányokról és csillogásról. Nemcsak Flóri „magántörténete" elevenedik meg a könyvben, hanem a Fradi csillogása és a bukása is.
Az Albert-könyv több rétegű, keretesben a meccsek, a statisztikák, a tényszerű információk, egész oldalas fejezetnyitó képek, elegáns kiadvány, végig fotóval, sok forrásértékű képpel.
„Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldogáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldogálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem.
Örömök értek, csalódások – még vén fejjel is -, barátok hagytak el, de talán nem túlzás, ezrek jártak miattam meccsre. Ez volt a bázis, a futball-anyaföld, ahová, mint a fel-feldobott kő, mindig visszahulltam.
Számtalan cikket írtak rólam, sőt könyveket is – még talán jót is -, ám túl közel még soha senkit nem engedtem magamhoz. Most, negyven évvel az Aranylabda csodája után, elérkezettnek láttam az időt, hogy az eddigieknél többet mutassak meg magamból, életemből, jó meg rossz meccseimből, hajdani s mai ünnep- és hétköznapjaimból.
Remélem, nem lesz unalmas."
