Az elmúlt hét végén Tiszafüreden került sor a Magyar Kajak-Kenu Szövetség éves szakmai konferenciájára. A tanácskozáson az olimpiai felkészülés mellett a sportág középtávú stratégiájáról, az edzõi életpálya programról, a sportszakmai munkát kiegészítõ pszichológiai és pedagógiai munkáról, valamint a sportág társadalmi nyitásáról is elõadások hangzottak el. Az esemény kapcsán Vaskuti Istvánnal beszélgettünk.
Vaskuti István, az MKKSZ szakmai alelnöke elmondta, már a megérkezéskor kiderült, jól döntés volt a tiszafüredi konferencia rendezés, tudniillik a település és a Tisza-tó ez ideig kevésbé ismert, ám akár a válogatottak edzõtáboroztatására is alkalmas vízfelületet és kiszolgáló létesítményeket kínál. A helyi klubban zajló szakmai munka immár közismerten magas színvonalú, ami elsõsorban Virág Tibor vezetõedzõ érdeme. Virág tanítványa, az ifjúsági kajakos Molnár Bence Máté az idei maratoni Európa-bajnokságon arany-, a maratoni világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett.
A konferencián a felnõtt sztárversenyzõk olimpiai felkészítésébe is bepillantást nyerhettek a jelenlévõk – két, a közelmúltban reflektorfénybe került edzõ, Bakó Zoltán kajakos és Vécsi Viktor kenus tréner besz&! aacute;m olója segítségével. A norvégiai sikerek után az egyaránt kétszeres olimpiai bajnok Vereckei Ákos és Horváth Gábor fémjelezte csoport java részét átvevõ Bakó kisebb meglepetéssel szolgált, amikor két fontos tényezõre hívta fel a figyelmet. Az elsõ: hiába tartoznak idõsebb, már mindent elért versenyzõk is a csapathoz, nagyon motiváltak, így olykor még neki kell visszafognia õket; másrészt rutinosságuk ellenére apróbb-nagyobb technikai hibákkal küzdenek, melyek kijavítására külön hangsúlyt kell fektetnie.
Vécsi Viktor mondandójából kiderült, a fiatal szegedi tréner a versenyzõk segítésében, finom orientálásában hisz, és nem híve a másoknál bevált diktatórikus módszereknek. Tanácsadóként, barátként, de határozott szakmai elképzelésekkel közelít feléjük, és a felfogás alkalmazhatóságát Vajda Attila Európa- és világbajnoki címe mindannyiunk számára ékesen visszaigazolja.
Horváth Péter sportágfejlesztési alelnök a felnõtt edzõk elõadásai után a sportág egészét górcsõ alá vonva elemezte a versenyrendszer és a képzési rendszer lehetõségeit. Az alelnök egyszersmind felhívta a figyelmet az egyesületi szisztémát érintõ gazdasági és társadalmi kihívásokra, melyre a szövetség vezetõinek is mind nagyobb figyelmet kell fordítaniuk.
Szil&aa! cute;rdi Katalin a pszichológiai látásmód szemszögébõl – magas színvonalú elõadás keretében – elemezte a versenyzõk képzését és nevelését, dr. Irmai István, a TF adjunktusa pedig az edzõi továbbképzés lehetõségeirõl szólt.
Vaskuti István összegzésében úgy fogalmazott, az elmúlt néhány évben több, társadalmi szinten is jelentkezõ problémával szembesültek a szövetségben, melyek java részére tudják a választ. A szakmai alelnök rámutatott, hogy a manapság edzésre jelentkezõ gyermekek „biológiai minõsége”, fizikai állapota sokkal rosszabb, mint néhány évtizede. Ezért alapvetõ mozgáskoordinációs hibák javítását kell elõször megoldaniuk a kollégáknak, és csak azután lehet szó a fizikum igazi fejlesztésérõl. Mindemellett a pedagógiai-pszichológiai gondolkodásmódra is mind nagyobb szükség van, mivel a gyermekek nevelésének a sportegyesület kiemelten fontos terepe lehet.
A széles szabadidõs tevékenységet kínáló vízitelepek különösképp alkalmasak arra, hogy második otthont és egészségesebb életkilátásokat kínáljanak. Ehhez azonban – húzta alá Vaskuti – sok egyéb mellett két cselekvési program kidolgozására minimálisan szükségünk van. Egyrészt az idõsödõ edzõi garnitúra frissítésére, fiatal szakemberek még intenz&ia! cute;veb b bevonására, másrészt arra, hogy a kajak-kenu sport által kínált lehetõségek ne csak az ötven élversenyzõ vagy a négyezres tagság számára legyenek nyilvánvalóak, hanem valamennyi gyermek, szülõ és pedagógus, ha úgy tetszik az egész társadalom számára. A kajak-kenu a kiemelkedõ eredmények mellett jó marketing stratégiát választott, és ma már igazi sztárokat mutathat fel, így itt az ideje a társadalmi kommunikáció, majd pedig a párbeszéd megkezdésének.
