A közönség egyik nagy kedvence visszatért Diósgyőrbe. Kövesfalvi István 39 évesen is elnyűhetetlenül repked a gólvonal előtt. "Kavics" büntetőt is hárított az egyik felkészülési mérkőzésen, ám nem csak teljesítménye miatt lehet a fiatalok példaképe.
– Az egyik internetes portálon gladiátor-kiképzéshez hasonlítottad a diósgyőri kapusedzéseket. Tart még a "kiképzés"?
– Veréb Gyuri bácsival, a kapusedzővel még mindig kőkeményen dolgozunk. Köteles Laci a válogatottal Cipruson volt, Dénes Zsolti beteg, de nincs megállás. A múlt héten már füves pályán gyakoroltunk, azt is szokni kell, mert teljesen más, mint a műfű. Ráadásul igen göröngyös az edzőpályánk.
– A próbajátékra érkezett Horváth Damost alaposan meg is tréfálta. A 19 éves kapus egy hazaadásból kapott gólt.
Nem elsősorban őt tartom hibásnak. Ilyenkor a mezőnyjátékos ne a kapu irányában adja haza a labdát, passzolja mellé. Tanulságos eset volt, a kapusnak viszont belsővel kellett volna, minél nagyobb felülettel kirúgnia a játékszert.
– Azért is hoztam szóba az estet, mert kapusedzői feladatokat is vállaltál a DVTK-nál. Mikor állsz munkába?
– Egyelőre még nem tudtam elkezdeni, de ahogy kicsit lazább lesz a felnőtt csapat programja, akkor heti két alkalommal hat-nyolc utánpótláskorú hálóőrrel megkezdjük a közös munkát. Szívesen foglalkozom a tehetségekkel, van B típusú edzői végzettségem is. Harminc éve vagyok a pályán, lenne mit átadnom a tapasztalataimból.
– Az első csapathoz második számú kapusnak igazoltak le. Hogy éled meg a helyzetet?
– Egy válogatott játékos van előttem a rangsorban, ezt el kell fogadni. Amikor lehetőséget kapok, akkor igyekszem százszázalékosan teljesíteni. Mindenkinek úgysem tudok megfelelni, de legfőképpen a saját elvárásaimnak akarok eleget tenni. Tiszta a fejem, én nem agyalok azon, hogy kezdek vagy nem. Itt vagyok Diósgyőrben, fontos vagyok az öltözőben, mert kikérik a véleményemet a többiek. Nemcsak a kapusok, mezőnyjátékosok is. Úgy érzem, hogy megbecsülnek.
– Az elmúlt két évben Újpesten és Tatabányán más volt a helyzet.
Újpesten második számú kapus voltam, mert az azóta a válogatottba bekerült Balajczát favorizálták. Eleinte bizonytalankodott, mégsem kaptam lehetőséget. Az én véleményem az, hogy a kapusé bizalmi poszt. Le kell tenni a voksot valaki mellett, akárhogy is fáj a másiknak. Tatabányán csere, majd harmadik számú kapus voltam, aztán kapusedző lettem. Decemberben közös megegyezéssel bontottunk szerződést
– Ezeket hallva felüdülés lehetett visszatérni egykori sikereid színhelyére. Nagyon megváltozott a diósgyőri közeg?
– Sok fiatal, feltörekvő játékos van, persze vannak régi ismerősök is. Össze kell érnie a csapatnak. A pályán nem mindig zökkenőmentes a kommunikáció. Én például végig dumálom a mérkőzéseket, hogy ezzel is segítsem a társaimat. Ugyanez jó lenne, ha átragadna rájuk. Két-három ember lelkesedése, bíztatása az egész gárdát magával ragadhatja.
