A Budapesti Vízilabda Szövetség elnöke, Pázmányi Gábor beszélt “legújabb gyermekéről” az első ízben megrendezendő Doppler bajnokságról, a szövetségről és annak jövőjéről…
– Üdvözlöm! Régen beszéltünk, azóta sok mindent történt, így most több oka is van, hogy megkerestem. Legutóbb, tavaly azzal zártuk, hogy “hogy van a BVLSZ”, a másik, hogy 2019. januárjában járunk, zajlanak a bajnokságok, de például nem volt tavaly a már több évtizede megrendezett Brandi és Somóczi Kupa gyermektorna, a harmadik, hogy megszületett az I. Magyar Nyílt Doppler Bajnokság versenykiírása, hivatalos oldala és az oldalunk látogatóinak a száma alapján elég nagy érdeklődés látható.
Pázmányi Gábor.: Üdvözlöm! Köszönöm a kérdéseket. Ha jól emlékszem az első kérdésre akkor az volt a válaszom, hogy: köszönöm jól, ha hagyják.nos nem hagyták!
– Ez konkrétan mit jelent?
PG.: Nem a BVLSZ bonyolítja a budapesti bajnokságokat, nyár végén megtörtént a “TSZ-esítés”!
– Ezt úgy kell érteni, hogy nem a 20 év alatt tudatosan felépített, szervezett és tényleg mindenki szerint jól működő BVLSZ szervezi a budapesti bajnokságokat, ahol tavaly már több mint 170 csapat vett részt?
PG.: Igen, úgy kell érteni!
– Nem volt a nyár végén Somóczi és Brandi Kupa sem, ahol régen nem egy nagy bajnokunk élete első érmét, első sikerélményét szerezte évtizedekkel ezelőtt.
PG.: Így van, nem volt. Lelkük rajta!
– Mi az ami miatt változtatni kellett, és mi az ami így most jobb lett?
PG.: Ezek számomra abszolút költői kérdések, másrészt akit ezekre a kérdésekre valóban érdekelnek a válaszok az kérdezze meg “az illetékes elvtársakat”!
– Na és akkor még most is és ennek ellenére is optimista?
PG.: Igen határozottan az vagyok, minden eddiginél jobban (bár nyilván nem a BVLSZ vonatkozásában, mert az tényszerűen úgy ahogy van egy ritka “csúnya” és inkorrekt történet a sportágunkban, ám ezt most tényleg nem részletezném – ám ígérem, hogy egyszer elmesélem ezt is, mint még esetleg nagyon sok minden mást is – úgyhogy ha majd valaki sok pénzt akar keresni ilyesmivel, megírja egy könyvben. )! Az optimizmus nálam “örökölt, genetikai betegség”, és részben – bizonyos területeken – idén szeptember végétől olyan pozitív változásokat látok, ami hosszabb távon jó irányba terelhet mindent!
– Mi az a minden?
PG.: Akkor kicsit konkrétabban fogalmazok: mindent.is!
– Ha jól értem akkor Ön szerint az elmúlt években nem jól működtek a dolgok?
PG: Igen, ha finoman akarok fogalmazni (durvábban nem merek, mert még kapok egy olyan fegyelmit, hogy még a nézőtérre se ülhetek.mert ugye “Rend a lelke mindennek”. ). Az én rendszerszemléletű gondolkodásom szerint nem csak az elmúlt években hanem korábban sem igazán. Tény, hogy tökéletes rendszer nincs, nem is lesz, olyan pedig különösen nincs, amely kivétel nélkül mindenkinek megfelelne, tetszene, de amelyik rendszer nem tűri a kritikát és igyekszik elnyomni minden ellenvéleményt, hangot amely a hibákra próbálja felhívni a figyelmet és soha minimális önkritikára nem képes, annak a napjai (hetei, hónapjai, évei) mindig meg vannak számlálva! A Fonográf együttes
egyik legendás alkotásából az egyik szám refrénjét idézném (szokásom szerint kicsit módosítva): A hatalom (és a pénz) szeretete nem a (vízilabdasport) szeretet hatalma! Nem is beszélve “a Gálya és a Víz” közismert fizikai és költői viszonyáról, ami előbb-utóbb mindig a természet törvényei szerint alakul.!:)
Ahhoz, hogy egy összetett rendszer (és minden sportág illetve sportági szövetségi rendszer az) eredményesen, hatékonyan és kielégítően – úgy a “belső felhasználók”, mint a kívülállók, rajongók, támogatók számára is működjön, sok egyéb mellett nagy vonalakban három fő alkotóelemnek kell jól és összehangoltan működnie: 1./ magának a technikai és/vagy elméleti rendszernek – a felépítménynek, a teljes struktúrának, az írásba foglalt szabályoknak, szabályozóknak, 2./ a rendszert irányító, vezető és működtető személyeknek/személyzetnek, 3./ a külső tényezőknek! Azt hiszem az vitán felül áll, hogy az elmúlt években a külső tényezőkre nem lehetett panasz.sőt! Az tény, hogy évek óta “pénz, fegyver, paripa” olyan mennyiségben állt a sportág rendelkezésére, amiről régebben még csak álmodni sem mertünk volna, ez tehát nem lehetett oka a gyakori gondoknak és problémáknak! Marad tehát a másik két lényegi alkotóelem! Amióta (a vízilabdás) eszemet tudom, az a megfigyelésem, hogy a vízilabda társadalom egy bizonyos megközelítésben mindig három nagy csoportra osztható: Az első a “semlegesek” tábora – akiknek nagyjából, jó értelemben, mindegy, hogy mikor mi van, teszik a dolgukat a legjobb tudásuk szerint. A második azoké akik élnek-halnak ezért a sportágért, azt tényleg önzetlenül szeretik-szolgálják, rengeteg dolgoznak érte (akár ingyen vagy szimbolikus összegekért is), támogatókat, bevételeket is szereznek és ha kell adott esetben személyes
áldozatot is hoznak a sportágért! A harmadik azok tábora akik mindig csak kivenni akarnak a sportágból (természetesen elsősorban jó sok pénzt)! Ennél a csoportnál azért azt érdemes tisztán látni, hogy ezt nem szabad leszűkítenünk a sportág egyetlen csoportjára sem, mert ide ugyanúgy beletartoznak a sportág résztvevői közül játékosok, szakvezetők, játékvezetők-versenybírók, szövetségi vezetők, egyesületi tisztségviselők, edzők.és sajnos ez egy mindent átható és minden más igazi értéket háttérbe szorító mentalitássá tud válni! Ezt tagadni több mint álszentség! Hol az egyik, hol a másik tábor dominálja a sportágat, annak irányítását, értékrendjét és amikor ez a harmadik csoport ural mindent, az mindig – előbb vagy utóbb – kitermeli a maga elkeserítően negatív hozadékát! Itt persze nyilván nem az élsport legfelső szintjére kell gondolni, mert ott az eredményességhez valóban rengeteg pénzre van szükség!
– Ha jól értem ezen a két területen kellene Ön szerint változtatni! De melyiken inkább?
PG.: Is-is, de ha csak szerintem lenne így (akkor egyébként nem is beszélnék róla, sem itt, sem máshol) biztos, hogy semmi nem fog megváltozni, ám én azt tapasztalom nap mint nap, hogy messze nem csak én gondolom így és ezért is
hiszem – vagy inkább remélem – hogy folyamatában lesznek érdemi, komoly és jó irányú változások.
– Gondolom a közismert személyi változásokra céloz.
PG.: Nyilván arra is, de önmagában pusztán csak az még nagyon kevés lenne!
– Jól érzem, hogy nem akar ennél konkrétabban fogalmazni?
PG.: Egyrészt nem az én dolgom – mindenkinek megvan a maga területe, felelőssége – másrészt az életben néha vannak olyan dolgok, amelyeket ugyan nem mondunk ki, mégis mindenki számára nyilvánvalóak és egyértelműek, vagy ahogy szokták mondani: “ezt még a vak is látja”.hát még ha valaki “Látó”! Sajnos vannak időszakok amikor nagyon sokan úgy tesznek mintha teljesen vakok lennének.vagy legalábbis nagyon “gyengén látók”!
Ha lehet, még egy gondolat, egy alapvető elv a rendszerszemléletű megközelítéshez. Ha egy aktív rendszerben igen sok elem tényszerűen nem hatékonyan, nem jól vagy kifejezetten rosszul működik, akkor megszállott módon azt hangoztatni, azt kommunikálni, hogy mindennek ellenére úgy egészében az a rendszer milyen csodálatosan jól működik, az vagy finoman szólva is tudatos csúsztatás vagy elkeserítő és önkontroll nélküli rövidlátás, és persze a fejlődés, a javulás gátja is egyben (amire ilyen esetekben nem szemész szakorvos és nem is optikus szokott hatásos gyógymódot javasolni ).
– Értem, meglátjuk mit hoz a jövő. Lehet egy személyes kérdésem?
PG.: Igen, persze.
– Mi lesz ha ez a “komoly változás” mégsem következik be?
PG.: Mármint a sportággal vagy velem?
– Önnel?
PG.: Hmm.nézze, ha hiszi ha nem, engem – és ahogy mostanában érzékelem igen sok “tisztességes gondolkodású” résztvevőjét a sportágnak – sokkal jobban izgat az, hogy a sportággal mi lesz, másrészt már nem vagyok fiatal – pedig
igyekszem megállítani az időt. (ez az idei év az életemben az 56. amit így vagy úgy ebben a sportágban aktívan eltöltöttem és több mint egy negyed századot dolgoztam különböző tisztségekben egyesületi vagy szövetségi
szinten), úgyhogy ha esetleg nyugdíjba kell mennem “akkor sem megyek a Dunának”. hanem nyugdíjba. és az ebből a szempontból bekövetkező “Nyugalmat” nagyon fogom élvezni!
– Na de néhány szó a “legújabb gyermekéről”, a Doppler Bajnokságról és annak kiírásáról! Mi volt az ötlet alapja, a motiváció
PG.: Hármas motiváció mozgatott! Az első, hogy nehezen viselem a semmittevést (az nyomasztó, lelkileg fárasztó és nagyon öregít). A második, hogy ez valójában egy kegyetlenül élvezhető, jó játék és már régóta a fejemben motoszkál, hogy meg kellene csinálni (erről mindjárt kicsit bővebben). A harmadik, nem is tagadom, egy kicsit hiúság és dac is, mondhatnám úgy is, hogy egyfajta “nemes bosszú”, hogy megint megmutatom.!
Na de a lényeg, maga a játék, aminek a teljesség igénye nélkül felsorolom itt néhány előnyét (főleg vízilabdás szemmel): 1. nem kell úszni (illetve csak néha és minimális mennyiséget) 2. nincs verekedés, bunyó, “nem vérre
megy”, viszont van annál több cukkolás, röhögés, humor és azért persze mindenki nyerni szeretne, 3. egyszerű, érthető szabályok szerint zajlik és emiatt mindenki által élvezhető, követhető, 4. egy viszonylag névtelen páros
is elverhet egy mondjuk egyébként a sportágban világbajnok párost, 5. nem kötelező nevezni, aki nem nevez az nem veszít semmit (még TAO pénzt sem ) legfeljebb a játék magával ragadó élményét, 6. sem a játék menetét, sem a végeredményt nem tudja érdemben befolyásolni játékvezető, ami bizony behozhatatlan előny a rendes vízilabda meccsekkel szemben!
Ez a január 5-én lebonyolításra kerülő első forduló egyben egy kísérlet is, de azt már most elmondhatjuk, hogy sokan kérték-javasolták, hogy majd nyáron, valahol egy vagy több strandon mindenképpen csináljuk, már csak azért is mert a bajnoki idény tényleg kezd már nyomasztóan és indokolatlanul zsúfolttá válni (december közepén még bajnoki meccsek voltak és január második felében már megint meccsek lesznek – aminek szerintem már erősen kontra produktív a hatása, hiszen a mérkőzések utáni vágyat, a várakozást egyértelműen csökkenti)!
Egyébként jó hír az is, hogy rögtön az első eseménynek már van támogatója, névadó szponzora, de nem tudom, hogy itt, ezen az oldalon megnevezhetem-e a támogatót, szabad-e itt reklámot kifejteni. ( ) mindenestre ennek köszönhetően az első, a januári forduló hivatalos neve így “BVLSZ Diapolo Doppler Bajnokság”!
– Lehet, hogy egy új, később esetleg majd hivatalosan is elismert sportág van születőben?
PG.: Bizony még az is előfordulhat, a lehetőség bőven benne van.ami biztos, hogy én “az alapokat” leraktam! Január 5-én meglátjuk, hogy mindez a gyakorlatban hogyan működik, ám annyit ígérhetek, hogy érdekes, izgalmas és szórakoztató lesz, köszönhetően a benevezett résztvevőknek!
– Az utolsó kérdésem, hogy észlel-e változást az MVLSZ elnökségi üléseken feltálalt hideg szendvicsek minőségében és választékában, mert a legutóbbi nyilatkozatában abban nagyon reménykedett, ha jó emlékszem?
PG.: Ismét egy közismert magyar közmondással, de szokásom szerint ismét egy kicsit átalakítva, válaszolnék: “Régi szendvicsről vagy jót vagy semmit”!
– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a Diapolo Doppler Bajnoksághoz, amelyről természetesen majd még adunk híreket!
PG.: Én köszönöm a ritka lehetőséget!
A BVLSZ Diapolo Doppler Bajnokságról bővebben:
– A Doppler bajnokság honlapja…