Még mindig dietázik a magyar csapat, legalábbis ami az aranyérmet illeti. Ma volt szerencsém több helyszínen is megfordulni és nyomon követni a magyar csapat tagjainak útját, illetve Gyurcsány Ferenc miniszterelnökét is, mert ma mindenhol megjelent, ahol jelentősebb magyar siker volt várható.
A nap az uszodában kezdődőtt, ahol kiderült, hogy a japán Katajima mennyit fejlődőtt négy év alatt, hisz 2.07.64-et repesztett, ami új olimpiai csúcs. Ezt Gyurta Dani ma nem mondhatta el magáról, mert az athéni második helyet egy pekingi ötödik kvette a 200 méteres mellúszásban. Az hogy a magyar úszócsapat minden tagja, sőt Szávay Ági is ott volt a lelátón, természetes és érthető.
De a VIP páholyban is érdemes volt körülnézni, mert ott ült egyszerű szurkolónak öltözve a holland trónnörökös, sőt Gyurcsány Ferencnek egy herceg jutott szomszédul, hisz a nagy sportrajongó monacoi Alberttel együtt szurkolták végig a döntőket.
A 100 méteres gyorsúszás mindkettejük figyelmét erősen leköthette, de Albertét talán még inkább. Ugyanis az esélyes világcsúcstartó ausztrál Sullivan előtt a francia Alain Bernard ért célba óriásii meglepetésre, 47.21 másodperccel.
Időközben el kezdett ömleni az eső, de ez nem vette el a francia Marie-Jose Perec, a korábbi atléta olimpiai bajnok kedvét, sőt nagyon is fel volt dobva.
Sok időt nem töltöttünk együtt, mert ő a buszra várt, én meg nagyon igyekeztem egy másik uszodába, hogy ne késsem le a magyar-spanyol polómeccset. El nem késtem szerencsére, de az eredményt esetleg megérző, feketébe öltözött Samaranch lány viszont már régen kinn volt a helyszínen.
Tapsra csattant a keze akkor is, amikor a magyarok tiszteletére csárdást játszottak a bemelegítés során. Az említett hölgynek az első negyedben még lehetett további tapsolnivalója is, de a másodikban a mieink átvették a veztést és ettől kezdve nem volt mese. A miniszterelnök a lelátón végig szurkolta a meccset, majd gratuált Kemény Dénesnek és a csapatnak.
Ugyanígy tett dr. Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő szövetség elnöke is, aki ma végig látogatta a helyszíneket, hisz a súlyemelésben ma szünet volt. Ott az eddigi 9 versenyből hatot a kinaiak nyertek.
Rohanás tovább a birkózás csarnokba, amely előtt egy hatalmas Mao szobor diszeleg, mögötte a játékok jelmondata: EGY VILÁG, EGY ÁLOM.
Délelőtt Fodor Zoltán végig gázolt mindenkin, aki csak szembe jött, így háromszor élhette át azt a csodát, hogy győztesként emelte fel a bíró a kezét. Utólag azt mondta, hogy akkor azt gondolta, hogy ma verhetetlen. Erről azonban nem szerzett tudomást az olasz ellenfél, Andrea Minguzzi, vagy ha igen, nem ez foglalkoztatta. A csarnok egyrészt dugig volt (dr. Hegedüs Csaba itt a technikai igazgató), másrészt rengeteg egykori kiválóság jelent meg a döntők idejére. Ott volt az elmúlt évtized legerősebb nehézsúlyúja, a kétszeres olimpai bajnok Karelin, egymás mellett ült összesen hat olimpiai arany gazdája, a birkózásban háromszoros bajnok Medvegyev és az ökölvívás utolérhetetlen királya, a kubai Teofilio Stevenson. 
Hiába szurkoltak ők is a 84 kg döntőjében Fodornak, a birkózáshoz egykor a papától kedvet kapott derék talján egyetlen akcióval megverte. Fodor már csak a fejét foghatta, mert az olasz tényleg csak azzal az egy mozdulattal nyert. Az eredményhirdetés visszás, vagy mondjuk inkább így erősen kifogásolható körülmények közt zajlott, a bronzérmes svéd versenyző előbb átvette a bronzot, maj a szőnyeg közepére hajította és távozott. A jelenlevőkl közül csakis a birákra lehetett pipás. Óh pipásról jut eszembe derék Pimpa, aki ennél sokkal szebben hagyhatta volna el az amatőr box világát. Szóval megint ezüst, ma estére már három is. Schmitt Pál elmondta, hogy nincs pánik, bár ma reggelre összehívták a MOB elnökségét. Schmitt szerint nincs más taktikánk, mint menni előre. 
Fodor nem volt pánikban, tudomásul vette, hogy mint eddig mindig, megint kibabrált vele Minguzzi. Mikor lesz már ennek vége?
Szerző és fotók: Dobor Dezső
