Az új király a régi fejéről vette le a koronát, és tette át a sajátjára. Rácz Dénes ugyanis a tavalyi győztes Török Dánielt múlta felül az idei K-1 Magyar Nagydíj fináléjában, ezzel arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy lesz-e címvédés – nem, erre legalább újabb egy évet kell várni.
Ha augusztus 19., akkor K-1 Magyar Nagydíj Debrecenben. Idén is nagy érdeklődés övezte ezt az eseményt, bár megítélés kérdése, hogy a mintegy 4000 néző soknak vagy közepesnek számít a nyolcezres Főnix csarnokban. A díszvendég szokásos módon a négyszeres világbajnok legenda, Ernesto Hoost volt, a végső győzelemért pedig ezúttal nyolc magyar harcos szállt ringbe, csakúgy, mint az első ilyen gálán.
A K-1 max tartalék meccsén Balogh Szabolcs győzte le, amolyan felvezetésként Szebeni Attilát, majd a K-1 szintén tartalék találkozóján Ferencz József is 
diadalmaskodni tudott Rafiev Afimov János felett. Mint később kiderült, ez utóbbi győzelemnek volt folytatása, mivel az -élesben- meccselők között akadt olyan nyertes, aki nem tudott kiállni az elődöntőben – de erről kicsit később.
A továbbiakban az esélyesebb Tóth István kikapott Zilai Sándor tanítványától, a fontanás Balogh Norberttől a K-1 max első elődöntőjében, és Tóth Gábor (ugyancsak Fontana SE) sem tudott megállj-t parancsolni Herczer Klaudiusnak a másikon. Az este közepe táján megejtett fináléban aztán a debreceni fiú (Balogh) feltette a koronát aznapi teljesítményére, mert egy KO után hazavihette a győztesnek járó kupát, tehát a hazaiaknak szurkolók elégedettek lehettek. Egyébként egy mondat erejéig érdemes kitérni rá, hogy az egész eseményen hat helyi sportolót láthatott a publikum, ami nyilvánvalóan plusz motivációt adott az amúgy sem csendes -debreceni torkok- beizzítására.
A nap – Karacs Attila fellépése mellett – leginkább várt meccsein, vagyis a K-1 Magyar Nagydíjért vívott csaták során élvezetes meneteket produkáltak majd minden párban. Kezdésként Brunner Tihamér a maga jellegzetes stílusában legyűrte Droppán Attilát, ezt követően pedig az akár a végső győzelemre is esélyes Meiszter Gábor ütközött meg a Fontana versenyzőjével, a tavalyi bajnok, tehát címvédésre készülő Török Dániellel. Az első lépést megtette efelé a remek erőben lévő Dani, mivel nagy csatában megfékezte Meisztert. Kár, hogy Gábor ilyen hamar befejezte, mert mintha több lett volna benne ennél, ráadásul ő már inkább a pályafutása vége felé tart, ellentétben Törökkel, akinek még sok-sok éve lehet itt a K-1-ben.
A harmadik selejtezőben sokan lehettek kíváncsiak Török Imrére (Fontana), aki a kempós Zathureczky Zsolttal nézett farkasszemet. Előbbi srác méltán bízott többek között a fizikumában, mert nagyon keményen állta a sarat ellenfelével szemben, ám Zathureczky egyértelműen jobb volt, rögtön az elején tekintélyt teremtően -terrorizálta- Törököt, és a későbbiekben is fölötte teljesített.
A legjobb négy közé szóló helyek közül három tehát már elkelt, az utolsó ide kvalifikáló meccsen pedig az a Rácz Dénes találkozott Nagy Tiborral (régi ismerős Tibor is a debreceni K-1 versenyeken, csakúgy, mint például Brunner), aki győzte már le úgy vetélytársát, hogy annak szemöldök-szakadás miatt fel kellett adni ellene az akkori csatát. Rácz most is magasba lendíthette a karját, mivel Nagy Tibi ezúttal az állára kapott olyanokat, hogy az már a nézőknek is sok lehetett, így teljessé vált az elődöntő mezőnye, Rácz pedig nagyon komoly felkészültségről tett tanúbizonyságot.
A folytatás előtt a -kikapcsolódást- a K-1 max superfight-ban megrendezett Pastor Frantisek (osztrák) – Nagy Zsolt (Fontana) ütközet jelentette. A már jócskán estébe hajló időpontban ringbe lépő két versenyző a nézőket lázba hozó harcot folytatott egymással. Voltak meleg pillanatai a hazaiak kedvencének és ellenfelének is, de végül Zsolt olyan – talán nem várt – befejezéssel ajándékozta meg a lelátón ülőket, amelyet utána még hosszú-hosszú percekig tárgyalt mindenki. Mondjuk ennek Frantisek vélhetően egyáltalán nem örülhet, mert az ajándékosztásból ő sem maradt ki: egy pillanatnyi kihagyását honorálta egy hatalmas, fejre mért ballábas rúgással a végig koncentráltan küzdő Nagy. Az eredmény pedig egy bődületes KO lett, amely után szegény Pastor úgy dőlt (mit dőlt, vágódott) a ring padozatára, hogy cseppet megijedhettünk. A kiütött (kirúgott) sportolót sokáig fekve ápolták, és amikor nagy sokára feltámogatták, hogy kezébe nyomjanak egy kupát, ami azért a vesztes félnek is jár, még mindig zavart volt a tekintete. 
A meccset követően egyből hordágyra került és bár magánál volt, sőt, mosolyogni is tudott egy keveset, gyors vizsgálatoknak vetették alá, majd elvitték – vélhetően a kórházba. Jobbulást neki! Zsoltnak, pedig járt a kézfogás, mindenképpen.
Monokli.com: – Gratulálok, Zsolt a győzelmedhez! Ez az utolsó momentum egészen félelmetesre, egyszersmind látványosra sikeredett. Mi történt? Elbambult a srác vagy csak egy besikerült rúgásról van szó, esetleg másról?
NZS: – Tudatosan keveset támadtam fejre korábban, és a végére szépen leeresztette a fedezékét ellenfelem, így jött össze.
Monokli.com: – Azért a találkozó folyamán neked is megrezdült az állad, amikor -belenéztél- Frantisek lábába. Nem fogott meg egy kicsit?
NZS: – Dehogynem, mind a háromszor (több ilyen is volt ugyanis), de sikerült túltennem magam ezeken.
Monokli.com: – Ha nincs ez a KO, mi lett volna a pontozás végeredménye szerinted?
NZS: – Egyértelműen a magaménak éreztem a meccset, mert többet és tisztábban találtam.
A közbeiktatott tízperces szünetet már a K-1-esek elődöntői követték. Brunner és Török mérkőzése furcsára sikeredett. Dani már Meiszter Gabi ellen is csak hosszabbításban tudott győzni, és most is erre került sor. Igaz, ezúttal ő maga is sportszerűen, a fejét csóválva jelezte, hogy nem feltétlenül a jobb jutott a fináléba, valamint a végén felemelte ellenfele karját, amihez azt hiszem, nem kell különösebb kommentár. Brunner Tihamér a meccs második felében jobbnak tűnt Töröknél, a pontozók mégis lehetőséget adtak a tavalyi győztesnek, hogy megvédje címét. A vesztes fél leballagott a fényből a sötétbe, majd a ring mellett az övéi még azért éltették egy darabig.
A másik elődöntőben Rácz Dénes folytatta ellenállhatatlan -bunyóját-, a kiállni nem tudó Zathureczkyt helyettesítő Ferencz József végül egészségesen, de legyőzve mehetett az öltözőbe. Nem volt kérdéses, hogy jogosan került a kupa közelébe Rácz.
Mielőtt azonban erre sor került volna, két kis csemege került az -asztalra-. Az olimpiai ezüstérmes birkózó Bárdosi Sándor MMA-ban bemutatott – nincs rá jobb kifejezés – -szőnyegbombázását-, majd a honi legjobb K-1-es Karacs Attila superfight küzdelmét izgulhattuk végig. Mondjuk ez az izgulás a két találkozón kétféleképpen volt értendő. Bárdosi ugyanis kedvenc fegyverével élt, egyből a földre vitte ellenfelét, majd őt onnan felkelni már nem is engedte – olykor leszorította, másszor meg módszeresen péppé verte a fejét. Meg is sértődött a srác, mert ahogy berepült a fehér törülköző, már ment is zuhanyozni. Nem volt kíváncsi a további ceremóniára. Itt tehát azért izgulhattunk elsősorban, hogy a litván Nedas Bruzas nehogy a ring padlóját átszakítva a másik oldalon kössön ki. Lássuk, mit mondott Bárdosi Sándor még a találkozó előtt!
Monokli.com: – Ismered az ellenfeledet, vannak róla információid?
BS: – Abszolút nem, de majd odabent megismerem.
Monokli.com: – Reméled, hogy többet lesztek a földön, mint talpon?
BS: – Áhh, ezt nem tudom, majd dobja a gép. A kéztechnikám is fejlődik, de az számomra azért előremutató jel lenne, ha állva fejezném be győztesen ellene a meccset. Nyilván lent vagyok erősebb. Egyértelmű, hogy egy thai-boxossal nem fogok leállni vívni, ha tehetem, leviszem a földre és megfojtom vagy valami, ami itt az MMA-ban lehetséges.
Monokli.com: – Ha már szóba hoztad az MMA-t, mit tervezel a jövőben, maradsz most már ennél vagy nálad sose lehet tudni, és esetleg később belevágsz valami másba is még?
BS: – Nem, ez nekem bőven elég, még sok is néha (kis mosoly).
Monokli.com: – Vannak, akik korábban felvetették, hogy, na Bárdosi Sanyi idejött bohóckodni ebbe a sportágba, erre mit reagálsz vagy reagáltál?
BS: – Csak azt tudom mondani, hogy aki így gondolja, ne jöjjön el a meccseimre, mert csalódni fog.
Monokli.com: – Mennyi ideig szeretnéd folytatni?
BS: – Szerintem még egy olyan öt évig, tovább nem nagyon szeretnék már ilyen szinten sportolni.
Monokli.com: – Élvezed?
BS: – Igen. Tetszik. Küzdősport nélkül amúgy sem tudtam volna meglenni.
Monokli.com: – Legközelebbi fellépésed?
BS: – Ja, igen. Van egy gyerek, akinek nagy volt a pofája, azt kell majd harmincadikán betörnöm
(újabb nagy mosoly)
Karacs Attila meccsén (Bárdosiéval ellentétben) ugyanakkor az adott izgalomra okot, hogy bizony a lett Konstantin Gluchov egyszerűen nem volt hajlandó kifeküdni. Ráadásul nem elég, hogy már több sebből vérezve is folytatta a küzdelmet, még támadásokra is futotta elképesztő erejéből. A viking harcosokra hajazó Gluchov fantasztikusan küzdött, a rúgásai pedig akkorák voltak, mint egy jó formában lévő lóé. Attila (a Hun, ugyebár) okosan, keményen harcolt, ám ellenfele -kőteste- miatt nem lehetett lankadnia, mert a pöröly bármikor lecsaphatott volna. Így azonban szebb a győzelem, mert egy nagy harcos ellen érte el a nemzetközi szinten egyre inkább jegyzett Karacs.
Monokli.com: – Szép volt Attila! Ha egy szóval kellene jellemezned a pankrátor kinézetű ellenfeledet, mit mondanál?
KA: – Kemény volt. Bővebben: háromszor volt leütve, mindannyiszor felállt belőle. Szóval ő egy nagyon keményfejű csávó, de úgy érzem, komolyabb problémát nem tudott okozni nekem.
Monokli.com: – A meccs alatt folyamatosan hallhattuk, ahogyan az edződ mondja az instrukciókat (-jobbra kerüld ki-, -menj rá jobban a lábára-, stb.). Mennyire tudtad ezeket követni a derbi hevében?
KA: – Teljesen. Tudtam figyelni rá.
Monokli.com: – Mi lesz a következő megmérettetés a számodra?
KA: – Pozsonyba van tervezve egy mérkőzés, de erről többet körülbelül két hét múlva tudok majd mondani.
A nap végén, úgy tíz óta tájban felkerült a pont is arra a bizonyos i-re. A döntőbe nagy nehezen bekerülő Török Dániel és a biztosabb utat bejáró Rácz Dénes csatájából utóbbi jött ki jobban. Nagyjából a második menettől kezdve üvöltötte Rácz trénere, hogy a tanítványáé lesz a meccs. Bizony, nagyon úgy nézett ki, hogy ez nem csupán buzdító jellegű megjegyzés, mert láthatóan kezdett elkészülni az erejével a nagyobb darab Török, Dénes pedig jó diákként megfogadva edzője utasításait, egyfolytában űzte ellenfelét. Változatos támadások során püfölte Dánielt a kopasz srác, és bár a 2007-es győztes mindent megpróbált, nem volt ellenszere a fürgébb és technikailag jobbnak tűnő Rácz Dénessel szemben. Az utolsó gongszót követően új királyt koronáztak meg a Főnixben – megérdemelten. A neve: Rácz Dénes. Míg korábban Karacs Attilának a kupát Növényi Norbert, Moszkva olimpiai bajnok birkózója adta át, a 2008-as év Magyar Nagydíj-győztesének a holland K-1 lengeda Ernesto Hoost.
Szöveg: Koppányi Szabolcs, www.monokli.com
