Kovács Katalin házasodik, de még a kajakot sem felejti el. Ismét olimpiai bajnok lett K-2-ben, ugyanúgy, mint négy esztendővel ezelőtt Athénban. Pekingből egy arany- és egy ezüstéremmel tért haza, mégsem elégedett maradéktalanul, hiszen egyesben nem sikerült dobogóra állnia, a negyedik helyet szerezte meg.
– Három számban indultál Pekingben, egyes mellett párosban és négyesben is rajthoz álltál. Melyiket érezted a legnehezebbnek?
– Mindegyik futam kemény volt, ám az egyes volt a legnehezebb. Már a rajt előtt, a bemelegítésnél sem éreztem magam igazán jól a bőrömben, valami olyasmit éltem át, hogy telik az idő, és nem állok készen a feladatra. Ez nagyon rossz volt, nem is tudtam azt nyújtani, amit elvártam magamtól.
– Ám nem sokkal utána párosban elsőként értél célba
– Igen, végig tudtunk úgy menni, ahogy elterveztük. Ki tudtam teljesen kapcsolni, képes voltam csak a párosra koncentrálni. A négyest is jónak ítélem meg, habár a németek győztek. Edzésen nagyon sokat gyakoroltuk a rajtot, ez a gyengénk volt, és fejlődtünk is benne, de Pekingben nem jött ki a lépés. Amit a táv elején kaptunk, azt tartottuk végig.
– Egy első, egy második és egy negyedik hely. Összességében elégedett vagy?
– Egyértelműen nem, az egyes nagyon befolyásolja ennek az olimpiának a megítélését
– Látjuk még Kovács Katalint versenyezni?
– Most kell egy kis idő, hogy lenyugodjak, és az elmúlt hetek, hónapok történései leülepedjenek. Ráadásul szeptemberben lesz az esküvőm, és még sehol sem állunk. Ha kipihentem magam és feltöltődtem, akkor fogok dönteni a jövőmet illetően, de most úgy érzem, hogy nem Pekingben volt utoljára kajaklapát a kezemben
