Sík Mártonnak a pekingi volt élete első ötkarikás játéka, és a jelentős magyar sikerekkel rendelkező négyesben adta a ritmust a társaknak. A kvartett Kína fővárosában állt először rajthoz, hiszen a válogatási elvek miatt csak az utolsó pillanatban alakult ki a hajóban ülők névsora. Sík Márton Vereckei Ákossal, Beé Istvánnal és Bozsik Gáborral az ötödik helyen végzett az olimpiai döntőben.
– Mennyiben jelentett plusz terhet, hogy életed első olimpiáján versenyeztél?
-A pályán nem éreztem, hogy más lenne ez a verseny, mint a többi, nem szorongtam miatta. A parton viszont érezhető volt, hogy más a miliő, mint egy vb-n, sokkal nagyobb volt a felhajtás, jobban középpontba kerültünk, hiszen kevesebb sportoló szerepelt. Jó volt megízlelni mindezt.
– Ki tudtátok hozni magatokból a maximumot a futamon?
– Akkor, abban a pillanatban a négyes ezt tudta. Talán máshogy alakul, ha két nappal vagy két órával előbb vagy később rendezik a döntőt, de ezen már nem érdemes gondolkodni. Kihoztuk magunkból a maximumot, noha edzéseken produkáltunk jobbakat is.
– Voltál más sportágak versenyein?
– Nekünk péntek délután volt a finálénk, így a szombati kajak-kenu viadalokat végig tudtam követni, majd vasárnap a vízilabdások aranymeccsére is kilátogattunk. Igazi olimpiai hangulat volt, nagy nyüzsgés, izgalom. Teljesen más minden, mint a tévében, csak kapkodtam a fejem.
– Hol pihented ki az esztendőt?
– Egész évben rengeteget utazunk, így saját lakásunkban, a családdal regenerálódtam. Még nagyon kicsi a fiam, így ez volt a legpraktikusabb is. Sokat sétáltunk Szegeden, jól éreztük magunkat. Az edzéseket szeptember végén kezdtük el, Hűvös Viktor irányításával. Úgy érzem, ez a módszer bevált, és a jövőben is ebben látok fantáziát.
