Darázs Ádám elnyűhetetlen. A győriek erős embere újra megmutatta, nem tudja legyőzni sem sérülés, sem betegség: a németországi erőemelő világbajnokságon magabiztosan szerezte meg a +140 kilogrammos kategória aranyérmét. A 33 éves sportember kis pihenő után újra nekiáll a mázsás tárcsák és súlygolyók emelgetésének, utolsó versenyszezonjára készül.
2006 márciusában úgy tűnt, Darázs Ádám örökre búcsút mondhat sportkarrierjének: az Újkígyóson megrendezett viadalon lengősúly-cipelés közben mindkét combfeszítője és a jobb karjának bicepsze leszakadt. Ezek mellé még egy mélyvénás trombózist is sikerült begyűjtenie. 47 nap kórházi kezelés és 6 műtét után az orvosok nem sok jóval biztatták, gyakorlatilag az aktív sport befejezésére kérték. Ádám azonban másként döntött, újra beállt a 
taposómalomba, s szépen, lassan visszanyerte versenyformáját. Az idén – társával – begyűjtötte az Erős Emberek páros magyar bajnoki címét, győzött a Nyugat-Magyarország Legerősebb Embere-, s több kiemelt, Magyar-kupa viadalon, beállította a malomkőnyomás világcsúcsát, két hete pedig aranyérmet szerzett a németországi erőemelő világbajnokságon. Pazar sorozat, ám a nagydarab fickó mégsem elégedett.
– Az eredménnyel nem is lenne baj, ám teljesítményben többet vártam magamtól, szerettem volna megközelíteni a csúcsaimat. Ez 320,5kg felhúzást, 370kg guggolást és 230kg fekve nyomást jelent. A verseny előtt azonban egy betegség miatt tíz nap alatt tíz kiló csúszott le rólam, így -csak- 260kg felhúzás, 325kg guggolás és 215kg fekve nyomás sikerült – mondja szinte pironkodva a most már háromszoros erőemelő világbajnok Darázs Ádám, aki eddig hatszor lett Magyarország-, ötször pedig Közép-Európa Legerősebb Embere.
A versenyszezon után most a pihenésé a főszerep, de hamarosan újra beindul a -verkli-: januárig az alapozásra, majd a tömegnövelésre helyezi a hangsúlyt a tréningek során Darázs Ádám, aki meglepő bejelentést tesz.
– A 2009-es lesz az utolsó versenyszezonom – mondja. – Szeretném méltóképpen befejezni a pályafutásomat, s jól szerepelni a Nyugat-Magyarország- és a Magyarország Legerősebb Embere viadalon, valamint az Európa-bajnokságon.
Vitatkozni nem nagyon merek a majd két méter magas, 150 kilós kolosszussal, de azt azért megjegyzem, kicsit korainak tartom visszavonulását, hiszen ebben a szakágban még jóval a 40 fölött is bőven akad világklasszis, így ő a maga 33 évével majdnem kiskorúnak számít.
– Relatíve elég korán kezdtem, s viszonylag gyorsan eljutottam egy jó nemzetközi szintre. Sok -kilométer- van már bennem, több mint 200 versenyen vagyok túl. Most sem a versenyzéssel van gondom, a felkészülés viszont már egyre nehezebben megy. Nem szeretnék úgy versenyezni, hogy nem tudom hozni az önmagamtól elvárt szintet. Persze, levezetésként majd még elindulok Erős Ember-versenyeken, mert már előre tudom, nagyon fog hiányozni a légkör. De kiemelt jelentőségű, nemzetközi viadalokon már csak -vasárnapi örömfoci- jelleggel leszek jelen – ad magyarázatot közelgő visszavonulására egy laza poénnal.
S bár még a következő szezonban teljes gőzzel üzemel a -Darázs-művek-, egy rövid karrierértékelésre azért felkérem a bajnokot.
– Ha újra kezdhetném, már nem indulnék el minden versenyen, jobban fókuszálnék a fontosabb feladatokra. Lehet, 
így jobb eredményeket is elérhettem volna, de az a helyzet, hogy a mai napig imádom a versenyek légkörét. Szégyenkezésre talán így sincs okom, 10. helyig jutottam a világranglistán. Ami a tehetségemből és a lehetőségeimből telt, 99 százalékban kihoztam magamból. Arra külön büszke vagyok, hogy a súlyos sérüléseim után is fel tudtam állni a padlóról – érkezik a summázat, ám tovább kíváncsiskodom: vajon meddig jutott volna az erős emberek sportjában ha a nagy tradíciókkal rendelkező Észak-Európába vagy az USA-ba születik? – Lehet, előrébb tartanék. Itthon nehéz dolgunk volt, hiszen senki nem mondta, mit kell csinálni, hogyan kell felkészülni. Ösztönedzésekkel jutottunk előre.
Alakulhatott volna máshogyan is a történet, ha a sportágra jellemző baráti légkört vesszük alapul: ezek a nagydarab fickók verseny közben ellenfelek, ám utána ahol tudják, segítik egymást. Magyarországon mégis inkább a rivalizálás került előtérbe, a két klasszis, Darázs Ádám és Fekete László finoman fogalmazva sem eszik egymás tenyeréből.
– Amikor 1997-ben, 22 évesen 5. lettem a magyar bajnokságon, Fekete László azt mondta, bennem látja a jövőt, s támogatásáról biztosított. Ekkor azt hittem, így is lesz, tudunk közösen együtt dolgozni, s minél szebb eredményeket hozni Magyarországnak. Ám kiderült, nem egy szavatartó ember. Megromlott a viszonyunk, egy idő után már riválist látott bennem. Volt itt minden, följelentgetés, bíróságra járás, szabadalmi hivatal, azt kérte, csak őt illethesse Magyarországon az Erősember-cím – mesél kettejük viszonyáról.
Más vizekre evezünk. Egy éve, hogy súlyos sérülései után tovább javítsa állóképességét, Darázs Ádám belekóstolt a profi ökölvívásba is: győztes, négymenetes meccsel debütált a nehézsúlyúak között. A moszkvai olimpia bronzérmesétől, Lévai Istvántól vett leckéket a három hónapos felkészülés során. Együttműködésüket azonban egy időre felfüggesztették, Ádám most az erősportokra koncentrál, de nem zárja ki, hogy újra az egykori bokszklasszissal dolgozzon együtt, s elérje kitűzött célját, a nehézsúlyú profi magyar bajnoki cím megszerzését.
– Nincs még lezárva ez a történet, de nem szeretnék semmit elkiabálni, hiszen a sportban csak az a biztos, amikor az ember már túl van a versenyen. Most elsősorban az Erős Ember-viadalokra koncentrálok, de ha ezt lezártam, akkor időt és energiát ráfordítva lehet, újra indítom a bokszot. Nagyon szeretnék még bunyózni, s kihasználni, hogy egy olyan bokszlegendától tanulhatok, mint Lévai István – lebegtette a jövővel kapcsolatos elképzeléseit.
A győri bajnok úgy tervezi, karrierje befejezése után sem szakad el kedvenc sportágaitól. Szervezőként, bíróként már most is részt vállal versenyeken, de szárnyai alá vette az utánpótlást is: az ifjú tehetségek közül többen is az ő edzőtermében készülnek.
Talán egyszer, a most két hónapos kisfia is az ő irányításával emelgeti majd a súlyokat. A 4 kiló 25 dekával született Ádám Bendegúzon már látszik, erős legényke lesz belőle, s ha örökli apukája kitartását és fanatizmusát, akkor szép 
jövő előtt állhat az erős emberek világában.
– Először az anyukájával kell majd megvívnia a csatát, ha a kőgolyókat szeretné emelgetni – mondja nevetve. – Én nem állok a fiam útjába, ha valami emberes sportágat szeretne választani. Azt már eldöntöttem, hogy visszavonulásom után sem fogom leépíteni az eszköztáramat, lesz lehetősége edzeni. Ha valamikor úgy gondolja, szeretné az apja útját követni, én mellette állok, s minden segítséget megadok neki.
XLsport – Balogh Zoltán
Képek: www.monokli.com www.skocia.hu
