Pénteken a Farkasréti temetőben több százan vettek végső búcsút a január 2-án, 81 éves korában elhunyt Sákovics Józseftől, az első magyar párbajtőr világbajnoktól, a magyar vívóválogatott volt szövetségi kapitányától.
A szertartáson jelen volt több egykori sporttársa, versenyzője, barátja, tisztelője, valamint a jelenkor néhány kiváló sportolója. A búcsúbeszédet a vívószövetség, illetve az olimpiai bizottság képviseletében Kamuti Jenő mondta, aki volt vívótársként és egyben barátként is méltathatta, méltatta az elhunytat.
Sákovics 1953-ban, a brüsszeli világbajnokságon állhatott fel egyéniben a dobogó legfelső fokára, 1959-ben, Budapesten csapatban is vb-aranyérmet szerzett. Három olimpián szerepelt, 1952-ben, Helsinkiben tagja volt a bronzérmes tőrcsapatnak, négy évvel később, Melbourne-ben pedig az ezüstérmes párbajtőr és bronzérmes tőrvívó gárdának.
Visszavonulása után itthon és külföldön egyaránt sikeres edzőként működött, 1963 és 1968 között, valamint 1979-ben és 1980-ban szövetségi kapitány is volt, vagyis az ő irányításának idejére esett a rendkívüli vívósikereket, négy aranyérmet hozó 1964-es tokiói olimpia.
Sákovics Józsefet a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vívó Szövetség is saját halottjának tekintette.
MTI
