A közelmúltban Szolnokon járt az egyik legjobb hazai röplabdás szakember – a BSE női együttesével Magyar Kupa-meccsen szerepelt a Tűzoltó-csarnokban -, a Tisza-parti városból elszármazott Nyári Sándor. A 61 éves edzőt arról faggatta a megyei napilap, az Új Néplap munkatársa, hogy szerinte minek köszönhető a sportág magyarországi visszafogott népszerűsége.
– Az első óriási hibát ott követték el, hogy a magyar röplabdázás fénykorának zseniális játékosait, a Buzek László, Tatár Mihály kettős nevével fémjelzett generáció tagjait visszavonulásuk után nem becsülték meg – felelte kapásból Nyári Sándor. – Mintha féltették volna tőlük a sportágat, mintha attól tartottak volna, hogy kisajátítják maguknak a vezető pozíciókat. Velük együtt ráadásul eltűntek a példaképek is. A Magyar Röplabda Szövetség vezérkara egészen mostanáig semmit nem tett a sportág érdekében. Gyenge, pontosabban semmilyen marketingtevékenységet nem végzett, rossz volt a kommunikációja, s mindez azt eredményezte, hogy teljes egészében leírták a hazai röplabdát, ma szinte lehetetlen eladni. De nem csak a férfi, a női vonalon is ugyanez játszódott le. Dr. Kotsis Attiláné vezetésével még néhány évtizede Európa-bajnoki bronzérmes volt a válogatott, zsinórban három olimpián is pályára léptek lányaink, a NIM vagy a Vasas Izzó pedig kontinens-szerte ismert és elismert együttes volt. Bár ma is akadnak jó képességű, nemzetközileg is jegyzett játékosaink, ám ők kivétel nélkül külföldön élnek.
– Azért mintha most megmozdult volna valami, hiszen az ifjúsági-válogatottak és a felnőtt női nemzeti csapat is sikerrel vette a selejtezőt a közelmúltban.
– Bő egy éve új vezérkara van az MRSZ-nek. Bár ez még nem túl hosszú idő, de már sikerült eltűntetnie a szövetség 40 millió forintos hiányát. Valóban örömteli, hogy az ifjúságiak végre ismét kijutottak az Európa-bajnokságra, hogy Ludvig Zsolt női válogatottja, amelyben három játékosom – Gudmann Csilla, Takács Zsófia, Kovács Tímea – is kerettag, veretlenül lépett tovább a világbajnoki selejtező első köréből. Ám én ennek ellenére még nem látom a fényt az alagút végén, hiszen alig akad csapat a hazai bajnokságokban, aki már egy kicsit is tehetségesnek bizonyul, tizenévesen idegenlégiósnak szegődik, így nem lehet vonzó a közönség és a támogatók számára az itthoni pontvadászat. Örülök, ha egyelőre szinten tudnánk tartani a színvonalat, s nem nőne lemaradásunk a középmezőnnyel szemben.
Nyári Sándor kendőzetlen szavaira érdemes lenne odafigyelni, hiszen ő még a nagy generáció tagja: játékosként és szakvezetőként is egyaránt bajnoknak és Magyar Kupa-győztesnek vallhatja magát, azaz -mintha- értene a röplabdához.
