Pénteken rajtol a vizesek, konkrétan az úszók – köztük a hosszútávúszók -, a vízilabdázók, a műugrók és a műúszók idei csúcstalálkozója, amelyen 13. alkalommal versengenek világbajnoki érmekért a szakági legjobbak.
Az 1973 óta íródó vb-história idei, olaszországi állomásán folytatódik az eddigi trend: ahogyan a korábbi hasonló eseményeken, ezúttal is részvételi rekord várható, miután példátlan módon 185 nemzet több mint két és fél ezer képviselője foglalja el az örök várost, de legalább is annak legsportosabb övezetét, a Foro Italicót, ahol augusztus 2-ig döntik el az öt diszciplínában a 2009-es sorrendet.
Magyarország nagyjából a megszokott kontingensét küldi Itáliába. Maroknyi mű-, más néven szinkronúszó, mű- és toronyugró, illetve nyíltvízi úszó mellett ott lesz a római medencékben mind a férfi, mind a női vízilabda-válogatott, s egy 16 fős úszócsapat is. A műúszóktól, az ugróktól, de a maratonistáktól sem remélhető nemzetközileg is kiugró teljesítmény – bár a kellemes meglepetés lehetőségét sosem szabad kizárni -, a többiekkel szemben azonban annál magasabbak az elvárások.
Igaz, a magyar póló "alapkövetelménye" miatt – amely szerint történjék bármi, csakis az arany az elfogadható – eleve a dobogó tetejére "ítéltetett" Kemény Dénes legénysége, noha a tavaly nyári, pekingi olimpiai arany óta megváltozott-átalakult a csapat. Olyannyira, hogy a hat, egyformán háromszoros ötkarikás bajnok közül nem lesz ott a talján fővárosban a válogatottságról leköszönt Benedek Tibor és Molnár Tamás, az idei esztendőt kihagyó Kásás Tamás, és – a kapus kisebb sérüléseiből adódó kockázatot alapérvként felhozó szövetségi kapitányi döntés nyomán – a vasárnapi keretszűkítésnél végül is kimaradt Szécsi Zoltán sem. A bő egyhavi közös munka persze nem lehetett elegendő egy ismét ütőképes gárda összekovácsolására, de nagyon is van realitása annak, hogy a római vb-csoportmeccsek végére a Biros Péter csapatkapitány és a triplázó olimpiai bajnokok közül még megmaradt balkezes bombázó, Kiss Gergely vezérelte, összesen nyolc pekingi győztest felvonultató nemzeti együttes csak bemasírozik a legjobb négy közé, ahol aztán bármi előfordulhat. Még az arany megszerzése is…
Míg két éve, Melbourne-ben a magyar férfiválogatott ezüstérmesként zárt, a női gárda a negyedik helyet érdemelte ki, s ugyanígy a "majdnem-medál" jött össze Stieber Mercedeséknek a kínai ötkarikás játékokon is. Pedig a pólós hölgykoszorú is képes, mondhatni bárhol és bármikor, akár a dobogó legtetejére is felkapaszkodni, mint ahogy persze lecsúszni is róla, amint azt a két utóbbi világversenyes példa is mutatja. Az idei vb-felkészülésnek már új szakvezetővel, Petrovics Mátyással, s a víz után a csapatot immár a partról, a kapitány szakmai segítőjeként gardírozó Stieber hatékony közreműködésével nekirugaszkodott női válogatott éppenséggel bármelyik arcát mutathatja: időnek előtte elvérezhet, de akár célba is érhet, ahogyan tette azt példának okáért 2005-ben, illetve még előbb, az első vb-elsőség kiharcolásakor: 1994-ben – éppen Rómában… Mely sikernek amúgy az említett Stieber már – avagy még – közvetlen cselekvő részese volt.
A hagyományosan világbajnoki medálszerzők közé tartoznak a magyar úszók is, és a 2009-es csúcseseményen szintén van rá esély, hogy felhangozzék a Himnusz, illetve az aranynál haloványabb árnyalatú medált akaszthatnak többek nyakába is. Győzelemre leginkább Cseh László pályázhat, elsősorban vegyesen, és Gyurta Dániel 200 m mellen, de roppant nehéz a helyzetük, hiszen a külföldi vetélytársak közül jó néhányan reménykedhetnek hasonlóképpen jogosan a világbajnoki elsőség megszerzésében. Már csak azért is, mert a "dresszforradalom" nyomán, a vadonatúj, tényleg versenyzőgyorsító csodaszerelések megjelenésével a konkurencia alaposan megnőtt. Kiss László szövetségi kapitány szerint a nyolc női, s ugyanennyi férfiúszó alkotta magyar válogatottból dobogóra állhat még a gyorson, de vegyesen is nagyot fejlődött Kiss Gergő, a hölgyek közül pedig leginkább a vegyesszámokban Verrasztó Evelyn és Hosszú Katinka.