Csendes, halk szavú, precízen és keményen dolgozó fiatalember benyomását keltette az elmúlt tizenkét évben dr. Nagy Zsigmond, aki az évek múlásával Magyar Olimpiai Bizottságban egyre fontosabb feladatkörök ellátására kapott megbízást. Előbb nemzetközi titkárként, majd az utóbbi három esztendőben nemzetközi- és jogi igazgatóként szolgálta a magyar olimpizmus ügyét.
Előélete ismeretében cseppet sem meglepő, hogy egy meghirdetett pályázat győzteseként ő költözhetett Londonba, hogy ott a Londoni Szervezőbizottság munkatársaként bekapcsolódhasson a 2012-es olimpia szervezési munkálataiba. Dr. Nagy Zsigmondot Londonban sikerült utolérni.
– Először arra szeretném kérni, mondjon néhány szót élete Londont megelőző időszakáról!
– A sport már fiatalon kitöltötte az életemet. Édesapám, idősebb Nagy Zsigmond világszínvonalú súlylökő, aki két olimpiára is eljutott, Tokióban ötödik lett, Universiádé győztes, nekem pedig feltétel nélküli példaképem. Bár többen is állították, kajakozóként vagy kézilabdázóként többre vihettem volna, én az atlétika – közelebbről a tízpróbázás – mellett köteleztem el magamat. Szerettem a sportágat, szerettem a versenyzőtársakat, mindez számomra igen fontos volt és fontos változatlanul.
– Azután egyetlen, balszerencsés pillanat következtében be is fejeződött a versenyzői pályafutása.
– Kerékpáros balesetet szenvedtem, a térdem versenysportra alkalmatlan lett, amit én tragikusan éltem meg. Testnevelő tanári diplomám mellett atlétikában szakedzői, úszásban edzői minősítést szereztem, majd az Egyesült Államokban posztgraduális tanulmányokat végeztem a sporttudományok területén, majd TF nemzetközi osztályán dolgoztam és 1998-ban tagja voltam a Budapesti Atlétikai Európa-bajnokság Szervezőbizottságának, ez idő alatt nyertem felvételt a MOB-ba.
– Az elmúlt több mint tizenegy év történései már közismertek. Sok más nemzetközi esemény mellett hat olimpiára is eljutott a magyar csapat tagjaként. Hol szerezte a legmarkánsabb benyomásokat?
– Egyértelműen Sydneyben. A 2000-es nyári olimpia rendezői számos újítással éltek. Ők alkalmazták először az utcai kivetítőket a jegyről lemaradtak számára és abban is úttörők voltak, hogy az olimpiát -lerobbant- városrész felújítására is felhasználták. A magyar csapat is jól szerepelt, így minden adott volt a jó hangulathoz. A Pekingi Olimpiai más szempontból volt emlékezetes számomra, ugyanis helyettes csapatvezetőként markánsan vettem részt az olimpiai csapat tervezési és kivitelezési folyamataiban, illetve ez időszakban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szakértőnek kért fel több nemzetközi rendezvényére is.
– Korábban számított erre a londoni lehetőségre?
– Amint az legtöbbször történik, ez is váratlanul jött. Idén februárban még a Vancouveri Téli Olimpiai Játékok csapatvezetői értekezletén vettem részt, majd májusban az Európai Olimpiai Bizottságok dubrovniki konferenciáján tudtam meg, hogy rám esett a londoniak választása. Mivel az első perctől folyamatosan tájékoztattam a MOB vezetőit, így a dolgok az ő tudtukkal és teljes támogatásukkal történtek.
– Június elsejétől a Nemzeti Olimpiai Bizottságok menedzsereként dolgozik. Mit takar ez a titulus?
– Összekötő kapocs vagyok az egyes országok olimpiai bizottságai és a 2012-es Londoni Olimpia Szervezőbizottsága között. Többek között a Nemzeti Olimpiai Bizottságok képviseletét látom el a szervezetünk irányába és képviselem a szervezetünket a Nemzeti Olimpiai Bizottságok felé.
– Mi volt az első, konkrét feladata a munkába állást követően?
– Mindjárt mélyvízbe kerültem, ugyanis alig pár nappal a munkába állásomat követően a Finn Olimpiai Bizottság küldöttségét kellett fogadnom. Szerencsére korábbról jól ismertem a finn főtitkárt és a csapatvezetőt, így nem okozott gondot a kapcsolatteremést. Ettől függetlenül minden részletre kiterjedő kérdéseikre választ kellett adnom. Hamar meggyőződhettem róla, hogy sok ország a játékok előtt már 3 évvel is mennyire fontosnak tartja az előkészületek valamennyi fázisát. Minden a profizmus felé halad, az elérhető információkat a legaprólékosabban szerzik be. S hogy nem egyedi esetről van szó, bizonyítja: a svédek fél éven belül kétszer is jártak nálunk, az ausztrálok, majd újzélandiak delegációja is egy teljes hetet szánt a helyszínek feltérképezésére és a legfontosabb adatok begyűjtésére.
– Kihez tartozik a jelenleg ötszáz fős szervező bizottságban?
– A közvetlen főnököm az elnök, Sebastian Coe, akivel élmény együtt dolgozni. Ő egy igazi angol úriember: rendkívül nyílt, korrekt, őszinte és barátságos személy. Egy igazi olimpikon.
– Miként haladnak az előkészületek?
– Hatalmas iramban. Számos versenyhelyszín már készen várja a sportolókat. Így a Wembley-stadion vagy a O2 nevű csarnok, amely idén októberben a tornász Vb-nek adott otthont, de ugyanúgy készen áll a kajak-kenu és az evezés versenyhelyszíne is Eatonban, illetve a világhíres Wimbledoni teniszstadion is. London olimpiai megbízatásának nagy nyertese a keleti városrészben található Stratford-negyed, amely az elmaradottabb területek egyikeként most olyan nagyságrendű fejlesztési -infúziót- kap, amelyre az olimpia nélkül fél évszázadot is várhatott volna. Az ott épülő olimpiai park hasznosítása is dicséretes: a versenyek után az olimpiai falu egyik részét egyetemmé alakítják majd, a másik részen pedig művészeti és kulturális központot alakítanak ki a helyi lakosok számára.
– Az ötkarikás előkészületek mennyire befolyásolják az angol sportéletet?
– Egyértelmű a cél: a kimagasló pekingi szereplést tovább akarják javítani. Minden piaci alapokon történik, de a sport fontosságát egy pillanatig sem tévesztik szem elől. Igyekeznek mindenki számára biztosítani a sportolási feltételeket, mivel tudják, hogy a sport révén a társadalom nyer a legtöbbet azzal, hogy sokkal egészségesebbek a munkavállalók, teljesítőképességük fokozottabb és jóval kevesebbet kell költeni az egészségügyre. Pontosan ki van ez számolva…
– Megkérdezném: okozott-e gondot a munkahelyváltás?
– Londont megszokni a maga tízmilliós lakosságával, más dimenzióival senkinek sem könnyű feladat. Szerencsére évekig éltem Amerikában, így viszonylag simán mentek a dolgok. Kimondottan szerencsés vagyok, mivel londoni léptékkel mérve viszonylag hamar eljutok otthonról a munkahelyemre, de vannak kollegáim, akiknek ehhez órákat kell utazniuk. Mivel a családom számomra mindennek fölött áll ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a feleségem és három, illetve hatéves fiaim jól reagálnak a változásokra.
– Mi a legközelebbi, kiemelt programja?
– November 27-28-án Lisszabonban került sor az Európai Olimpiai Bizottságok 38. Közgyűlésére, ahol Sebastian Coe elnök úr mellett én tarthattam prezentációt az előkészületek pillanatnyi állásáról.
– Vannak távlati tervei?
– Először is ezt a valóban megtisztelő feladatkört szeretném megelégedésre ellátni 2012-ig. Utána viszont nagyon örülnék, ha ismét a magyar olimpiai mozgalomért dolgozhatnék.
Írta: Jocha Károly / Magyar Nemzet
Fotó: JochaPress
