A Középiskolások Világjátékára, a Gymnasiade versenyeire Dohába utazó magyar küldöttség legfiatalabb tagjai a ritmikus sportgimnasztika képviselői. Mellettük tényleg elkel egy olyan hölgy is, aki nem csak edző és sportvezető is lesz egy személyben. Ő Daragó Lászlóné (képünkön), aki egyben a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) egyik alelnöke is.
– Én már több mint húsz évet eltöltöttem különböző feladatokat ellátva az MDSZ-ben – árulta el a fiatalok között különösen népszerű Gabi néni. – Az 1986/87-es legelső időkben a szövetség Borsod megyei titkára voltam, a második ciklusban országos elnökségi tag lettem, a harmadikban pedig az MDSZ alelnökévé választottak. Ezt a tisztségemet jelenleg is igyekszem ellátni.
– Milyen előélet kellett ahhoz, hogy valaki egy ilyen országos szerveződésben egyáltalán szerepet kaphasson?
– Nyíregyházán szereztem földrajz-testnevelés szakon tanári diplomát. Előbb Hejőbábán tanítottam, de szerencsémre ott is a testnevelés dominált a munkámban. Sikerélményeim már akkor is adódtak, annak ellenére is, hogy mindössze 250 tanulónk volt. Többször is eljutottunk a megyei elődöntőig a labdarúgó és a kézilabda csapatainkkal. Utólag azt is bevallhatom, hozzám a kézilabda sokkal közelebb állt.
– Nyilván ezek az eredmények is részesek abban, hogy egy idő után tovább léphetett.
– Tiszaújvárosba már városi sportfelügyelőnek hívtak, onnan pedig Miskolc jelentette a következő lépcsőfokot. A megyei sporthivatalban töltöttem el a legtöbb időt, ahol hat éve választottak meg megyei sportigazgatónak.
– Mi mindent kell elvégeznie ebben a munkakörben?
– A megyei Önkormányzat által biztosított székházunkban közös fedél alatt vagyunk a Testnevelési- és Sport Intézettel. Ami pedig a tevékenységi köreinket illeti, az önkormányzat intézményeként nekünk kell koordinálni a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő harminckét sportág megyei szakszövetségeit. Adminisztratív és pénzügyi dolgokban éppen úgy helyt kell állnunk, mint nagyobb sportesemények fedél alá hozatalában és lebonyolításában. Az évenkénti hat-hét, nagyobb szabadidős rendezvény szervezési munkáiban is komoly részünk van. S akkor még nem beszéltem a mai időkben egyáltalán nem kellemes, ám mégis nemzeti sporttá fejlődött szponzorvadászatokról…
– Említette a kézilabdához való kivételes viszonyát. A katari Dohában viszont nélkülöznie kell majd kedvenc sportágát, hiszen a -szíve egyik csücske- nem is szerepel a programban…
– Ez így van, de egyébként is, én most az RGS-s kislányokkal leszek elfoglalva. Ők még annyira fiatalok, hogy tényleg szükségük van egy pótmamára is. Remélem, Balázs Nikolett, Deák Diana Fanni és Fejes Nikoletta egyaránt elégedett lesz velem ebben a minőségemben is.
Fotó: Archív
