Az Év Sportolója címet elnyert Hosszú Katinkáról egyre többet tudunk. A bajai ifjú hölgy immár második esztendeje Kaliforniában tanul, s most elsősorban a díjkiosztó miatt érkezett korábban szabadságra. Édesapjáról, a sokszoros kosárlabda válogatott Hosszú Istvánról (képünkön lányával és Gyurta Dániellel) annál kevesebb a sportkedvelők információja. A pótlásra most kínálkozott alkalom.
– Természetesen nagyon jó érzés volt jelen lenni az ünnepélyes keretek között megrendezett díjkiosztón – válaszolt érdeklődésemre a 48 éves bajai sportember, aki hét éve még a palánkok alatt csatázott. – Nem is tudok mit mondani, tényleg nagy dolog ez, hogy több száz sportújságíró Katinkára szavazott. Nagyon örülök a lányom sikerének.
– Akkor talán váltsunk témát, s beszélgessünk egy kicsit az Ön sportpályafutásáról.
– Tősgyökeres bajai vagyok – kezdte a kosaras berkekben csak -Hosszú Puska- becenévre hallgató, érthetően boldog apa. – Azt talán mondanom sem kell, hogy én is a labdarúgással kezdtem. Olyan, később befutott játékosokkal együtt rúgtam a labdát, mint a 49-szeres válogatottságig jutott Bognár György és az ugyancsak többszörös válogatott kapus, Disztl László, vagy a Ferencváros egykori nagy reménysége, az élvonalról önként lemondott állatorvos, Koch Róbert.
– Bár eljutott a megyei válogatottságig, mégis átpártolt a kosárlabdázókhoz.
– Tizennégy éves voltam, amikor a diákolimpiára kerestek egy magas gyereket a kosarasok. Engem választottak és ott ragadtam. Két év múlva már a felnőtt, élvonalbeli bajai csapatban is néhány percekre a pályára kerültem. Tizenkilenc évesen pedig már stabil első osztályú kosaras voltam.
– Akkoriban fénykorát élte a Bajai Bácska csapata.
– 1982/83-ban negyedikek lettünk, majd az abszolút első Budapesti Honvéd szerződtetett. Ám én annyira vidéki gyerek voltam és vagyok mindmáig is, hogy egy év múlva visszajöttem Bajára. Az igazán szép évek ezután jöttek: Magyar Kupát nyertünk, a bajnokságban pedig harmadikok majd másodikok tudtunk lenni. 1983-tól a válogatott állandó tagjának számítottam, 1992-ig 173 alkalommal viselhettem a címeres mezt.
– 1991-ben ismét elcsábították Bajáról.
– Szolnokra hívtak, ahonnan három év elteltével, egy térdoperációt követően megint visszakívánkoztam. Egy éves paksi kitérő után végképp Baján kötöttem ki. 2002-ig, negyvenegy éves koromig játszottam, majd háromévnyi edzősködés után a Bajai Bácska elnöke lettem. Ezt a feladatot természetesen a munkám mellett látom el.
– Két fia révén ma is érdekelt a férfi kosárlabdázás élvonalában.
– Gergő már az NB I-ben is kelendő játékos, ő 190 centiméter magas. A mindössze tizenhat éves Ádám is szép jövő elé nézhet, ha így fejlődik tovább.
– Előbb-utóbb őt is utoléri a sorsa és valamelyik élvonalbeli klubnál köt ki.
– Aminek mint szülő, természetesen én is örülni fogok, ám sportvezetőként már nem olyan jó a kedvem, amikor a fiatal tehetségeket rendre -lehalásszák- a nagyobb klubok. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy nem fizetnek értük semmiféle nevelési költséget. Pedig amíg egy kezdőből az élvonalban is használható játékos válik, addig a nevelő egyesülete rengeteget foglalkozik, törődik vele. A jelen körülmények között nem érdemes nevelni a fiatalokat azért, hogy mások -elrabolják- őket. A kis klubok sorsa pedig ezzel meg van pecsételve.
– Azért essen néhány szó a család büszkeségéről is…
– Az úszás közel áll a családunkhoz, mivel apósom, Bakos László edző. Katinka már két és fél évesen mellen rendszeresen úszott. Öt éves korától versenyeztette őt a nagypapa, a sikerek pedig marasztalták. Tizenegy éves volt, amikor négy számban is korosztályos rekordokat állított fel, s Egerszegi Krisztina csúcsait is megdöntötte. Ebben az időben a Sportkórházban Petrekanits Máté megvizsgálta és fantasztikus állóképességűnek minősítette – leginkább Kőbán Ritához hasonlította.
– Később apósa már nem lelkesedett a hétvégi utazásokért és átadta az unokáját Pass Ferenc edzőnek.
– Bár 2005-ben négyszeres ifjúsági Európa-bajnoki győztes lett, szépen fejlődgetett, mégis többet vártunk tőle. Egészen ez év nyaráig, a római Vb-ig kellett kitartanunk.
– Pedig egy éve a visszavonulásáról is írtak a lapokban.
– Ezt kategorikusan tudom cáfolni! Katinka már 14-15 éves korától tudatosan készült az úszással fűszerezett amerikai egyetemi évekre, s bár természetesen minden segítséget megadtunk neki, konkrétan ő intézte a felvételét: hat lehetőség közül választhatott. Kaliforniába került, ahol pszichológiát tanul.
– És közben természetesen készül a 2010-es Európa-bajnokságra is.
– Bizonyára mindent elkövet majd a sikeres szereplésért. Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy a sportág vezetői nyíltan hét magyar Európa-bajnoki aranyéremről beszélnek. Szerintem ilyesmit nem lenne szabad kijelenteni, mert ez óriási terhet rak a versenyzők nyakába. Ezek után ha csak két magyar győztes lesz, azt mindenki kudarcnak fogja értékelni.
Fotó: JochaPress
