Paolo Maldini a Rolling Stone magazinnak adott interjút és beszélt többek között az aktuális szezonról, a visszatéréséről, a San Siróról és a szurkolókról.
A szezonról:
“Nos, bevallom megfizettem a 9 év semmittevésért! (nevet). Azonban tudom, hogy kell szembenézni egy munkával, bár mindössze kettőt csináltam életemben, először futballistaként, most menedzserként kell helytállni, de nagyon érdekesnek találom ezt a mostani munkát, mert többet kell beletenni, mint élsportolóként. Amikor még játszottam, edzés után volt időm a családomra, menedzserként sosem tudsz teljesen kikapcsolni, a telefon állandóan csörög.”
A döntők előtti izgalomról:
“Mindig volt nekem is, de ez természetes dolog. A menedzseri munka sokkal több stresszel jár, mert ez a munkakör a kapcsolatokról szól, komoly erőfeszítéseket igényel. Az aktív karrierem során csak a játékra kellett fókuszáljak.”
A vezetői munkáról:
“Megmondom őszintén, az irodai munka sosem volt az életcélom, de azt a részét, hogy visszatérhetek Milanellóba, részt vehetek a csapat napi ügyeiben, nagyon szeretem.”
A szurkolókról:
“Úgy gondolom, hogy aki korábban a pályán bizonyított nekik, azt sosem fogják elfelejteni, főleg olyan helyen, mint a Milan, ahol a klubhoz való kötődéseket mindennél jobban értékelik. Ez a felfogás sokat segített nekem. Azonban a szurkoló mindig azt fogja elvárni tőled, hogy sikeres legyél, mint egykoron játékosként, azonban az, ha valaki jó játékos volt, nem jelenti azt, hogy automatikusan jó vezető is lesz.”
A modern futballról:
“Ez már egy visszafordíthatatlan folyamat, amivel haladnunk kell. Olyan klub, mint a Milan, aminek a történelme 120 évre nyúlik vissza, muszáj a jövőbe is nézzen, de azt sem szabad elfelejtenie, honnan is jött. Nézzük csak meg Angliát: ultramodern, vibráló stadionok, azonban érzed a tradíciót is.”
San Siróról:
“A San Siro tökéletes helyszín a játékra, a 2 méterre lévő nézők különleges hangulatot teremtenek. Azonban, a szurkolóink számára még jobb élményt akarunk nyújtani, de ehhez saját stadion szükséges.”
Játékosként vagy menedzserként kapott több kritikát?
“Focistaként, ha nem hoztad az elvárt eredményt, mindig jött egy-egy vaffanculo! (nevet) A szurkolónak ami a szívén, az a száján, remélem ezek azért majd változnak.”
Az elmúlt 9 éves pihenésről:
“Azért csináltam is valamit! (nevet) Elfoglalt ember vagyok, de manapság azt hiszik, hogyha nem szerepelsz, nem is csinálsz semmit. Rengeteg mindenbe fogtam bele, sok időt töltöttem a gyerekeimmel, jelen voltam életük kulcsfontosságú pillanataiban. Külföldön voltam, utaztam, nyaraltam. Attól, hogy az ember profi futballista, az élete nem csak arról szól. Viszont a profi karrier után nem könnyű, hirtelen olyan élethelyzetbe csöppensz, amit nem te irányítasz, hanem mások körülötted.”
Élete a reflektorfény nélkül:
“Az anonimitás mindig is célom volt! (nevet) Mindig azt hittem, hogy egy idő után az ismertség csökkenni fog és végre normál életet élhetek. Néha elmegyek Rómába meginni egy kávét olyan barátaimmal akiknek hasonló az életük, nekem már ez is új és élvezetes dolog.”
“A nyugalomra törekedtem egész életemben. Abban az időben is megismertek az emberek mikor nem volt még HD és kamera mindenütt, de most, az egész világ látja minden lépésed. Ezért is kezdtem az USA-ba járni nyaralni.”
Miért „kezdte újra” tavaly?
“Talán azért, mert elszaladt 9 év, az nem számít soknak? (nevet)”
Hiányzik a 90-es évek focija?
“Általában nem így szoktam megközelíteni a dolgot. Azonban, idén nagyon dühös lettem, mert rajta kaptam négy játékosunkat is, hogy a mi meccsünk előtt fél, egy órával még a River-Boca Superclasicót nézték a telefonjukon.”
Az olasz futball előnyeiről és hátrányairól:
“Kezdeném azzal, hogy mi nem tetszik: a stadionok elavultak, fejleszteni kell őket. Az 50-es évek és a 2000-es évek focija teljesen más. Azonban sok jó dolgot is látok a pályákon: látom a szenvedélyt, a bátorságot még a kiscsapatoknál is. Nézzük csak meg az Empolit és a szezonjuk hajráját. Nem véletlen, hogy a nemzeti csapatunk és utánpótlás csapataink végre ismét versenyképesek.”
Szép foci vagy eredményes foci?
“Ez egy olyan kérdés amit sokszor fejtegettek már, még Boniperti idejében is. Mondjuk azt, hogy a győzelmekre mindenki emlékszik, viszont aki ezt szép focival is teszi, az sokkal magasabb szintre jut. De amikor együtt járt mindkettő, azt talán egy kezemen meg tudom számolni.”
A májusi évfordulókról:
“Májusban rengeteg minden történik. Sajnos mostanában nem, több szép emlékünk van a múltból, amire a közösségi média mindig emlékeztet. Pittyeg a telefon és azt olvasom: ma van a Milan-Steaua 30 éves évfordulója! Hála Isten, hogy emlékeztet, mert ezeket a dátumokat mindig elfelejtem.”
Nagy köszönet Patriknak a kiváló fordításért!
