A dűne mögött csak a quad égnek álló kerekeit látták, ám amikor felértek a homokdomb tetejére, megpillantották az alatta fekvő motorost is. Természetesen azonnal félreálltak, és elkezdték a segítségnyújtást. Egyrészt mert segíteni kötelező (benne van a szabályban), másrészt mert így természetes. A sivatagi emberek tisztában vannak vele: az egyik nap ő, a másikon talán én – így nem haboznak, ha bárki bajba jut.
