A MOL Csapat úszóklasszisa tartja: egy aranynak is nagyon tudna örülni, és azt is elmagyarázta, miért. Szóba került az úszás utáni élet, az ISL-sorozat, és a megújulás fontossága is.
Folyamatosan gyűlnek Hosszú Katinka titulusai, a MOL Csapat világ-, Európa-, és olimpiai bajnoka olyasmiket csaphat a nevéhez a fentieken kívül, mint a csapatvezető, ötletgazda és szervező, és persze nagykövet. Utóbbiak az újonnan életre hívott úszósorozat, az International Swimming League (ISL) kapcsán kötődtek Katinkához, akivel a versenysorozat budapesti állomásán ültünk le beszélgetni.
“Ahogy az elmúlt 30 évben szinte mindig: fáradtan” – válaszolt széles mosollyal a kötelező udvariasságra a háromszoros olimpiai bajnok úszóklasszis, akivel az ISL hazai helyszínén, a Duna Arénában találkoztunk. Hosszú Katinka munkamorálja ismert, ez már eleve ok lenne a fáradtságra, de az ISL-ben távolról sem csak annyi a dolga, hogy úszik, hiszen az egyik ötletgazdaként, és a sorozat arcaként a szervezésből is ki kell vennie a részét.
AKIT FÁRADHATATLANNAK ISMERÜNK
“Néha szívesen lepihennék egy kicsit, és nem csinálnék semmit, ugyanakkor nagyon izgalmas is ez az időszak, és úgy vagyok vele, ezek a lehetőségek nem várnak meg. Amikor ott van az ember előtt, akkor kell megragadni, mert elillan” – válaszolta Katinka arra a kérdésre, hogy 30 évesen nem vállalja-e túl magát úgy, hogy alig tíz hónap múlva már a tokiói olimpián kellene címeket védenie.
“Senki nem erőltette rám, én akartam ezt csinálni. Persze, hogy fárasztó, már hogyne lenne az, ráadásul egészen más ilyesmivel foglalkozni, mint úszni. Az úszás egy nagyon tiszta dolog: beleteszed a munkát, és a végén kiveszed belőle az annak megfelelő eredményt. A te kezedben van a gyeplő, te irányítod az egész folyamatot, míg az ISL-hez kapcsolódó feladataim azért egészen más jellegűek.
Azért ragaszkodom hozzá, hogy ezt is én csináljam, mert ha csak úsznék, nem érezném úgy, hogy mindent visszaadok a sportomnak, amivel tartozom neki. Egyébként is, ha nem csinálnám, most valószínűleg azért siránkoznék, hogy miért kell már megint ennyit edzeni” – tette hozzá nevetve Katinka.
A PRIORITÁS AZÉRT TOKIÓ
A MOL Csapat világklasszisa elmondta, szerencsére hozzá hasonló munkamorállal felvértezett segítői vannak a munkában, és mindenki elfogadta a környezetében, hogy az első és legfontosabb feladat megfelelően felkészülni az olimpiára.
“Nem csinálnám, ha csak felmerülne a lehetőség, hogy annyi időt és energiát vesz el az úszástól, ami már negatív hatással lenne az olimpiai felkészülésre. Szerencsére a csapatom, az Iron Swim tagjai is támogatnak, tudják ők is, hogy ez az egész azért jöhetett létre, mert én jól úszom, és ahhoz, hogy ez így menjen tovább, nekem továbbra is jól kell úsznom.”
“A tokiói felkészülés azért nem úgy megy, ahogy azt sokan elképzelik. Az emberek úgy vannak vele, hogy aki egyszer már megcsinálta, attól másodszor is elvárják, csakhogy a helyzet az, hogy ezt nem lehet ugyanúgy megcsinálni. Jobban kell! A riói felkészülés brutálisan nehéz volt, de a Tokiót felvezető négyéves időszak még annál is sokkal nehezebb. És azért kell jobban megcsinálni, mert ha nem csinálod jobban, akkor utolér a mezőny. Rió óta én vagyok a bajnok, mindenki engem akar letaszítani a trónról, ráadásul láthatták, hogyan, milyen módon értem el az eredményeimet, utánozni pedig bárki tud. Ha nem teszek meg mindent azért, hogy még jobb legyek, azzal a kudarcot kockáztatom” – magyarázta a vegyesúszás királynője.
EGY OLIMPIAI BAJNOKI CÍM MÁR ELÉG?
Valószínűleg elég sokan döbbentek meg Hosszú Katinka M4-nek adott nyilatkozatán, amikor azt mondta, Tokióban egy aranynak is nagyon tudna örülni. Ez a kijelentés nemcsak azért volt meglepő, mert az emberek fejében Hosszú Katinka és a győzelem között egyenlőségjel van, hanem azért is, mert semmi nem utal rá, hogy például a két vegyes számban gondjai lehetnek a címvédéssel.
“Nem hittem volna, hogy ilyen visszhangja lesz annak a nyilatkozatnak, mindenesetre még a családom is megijedt tőle” – mondta nevetve Katinka. “De az a nyilatkozat nem egy hirtelen jött gondolatból jött, hanem tényleg így gondolom. Nem arról van szó, hogy védeni akarom magam a közvélemény nyomásától, de a többi olimpiai címvédőnk nevében is mondom, amikor leszögezem: az embereknek fogalmuk sincs, mennyi munka van egy ezüstéremben, vagy akár egy negyedik helyben is. Itt, az uszodában körbenézel, és látsz száz olyan úszót, akik ölnének nemhogy egy olimpiai éremért, de azért is, hogy döntőt úszhassanak. Ezek után azt hallani, hogy csalódás lenne, ha csak egy aranyat nyernék… Nyilván úgy dolgozom, hogy mindent meg akarok nyerni, és tényleg mindent a felkészülésnek rendelek alá, de őszintén mondhatom, hogy egy aranynak is nagyon tudnék örülni. Aki pedig azt gondolja, hogy az kevés, az gondoljon bele, hányan áldozzák az életüket egy olimpiai éremért úgy, hogy végül nem járnak sikerrel.”
Arra a kérdésre, hogy ha tényleg csak egy, akkor az melyik számban születik, Katinka azonnal rávágta a választ: “Mindegy. Tényleg nem fontos. A 400-at tartják a királyszámnak, de 200-on vagyok veretlen, szóval tényleg nem érdekelne, melyiket nyerném meg, ha végül csak egy számban győznék.”
“Szeretném, ha egy kicsit mindenki látná az én szemszögemből is ezt a dolgot. Adott egy kislány, akinek az az álma, hogy olimpiai bajnok és világcsúcstartó legyen. Ez a kislány többszörösen túlteljesítette az álmait, most mégis azt hallja, hogy ha nem teljesíti még jobban túl, akkor az csalódás. Gondoljunk csak bele, hány embernek adatik meg egyáltalán az, hogy maradéktalanul beteljesítse a gyermekkori álmait?
HOL VANNAK (HA VANNAK) AZ ISL HATÁRAI?
Az úszók profi versenysorozatának megszületésénél Hosszú Katinka bábáskodott, a MOL Csapat klasszisa nem is titkolja, nagyon büszke, hogy létrejött az ISL, és hogy Budapesten is tudnak versenyt rendezni.
A bemutatkozás végül remekül sikerült, óriási show mellett nagyszerű versenyeket láthatott a közönség, ahol Katinkának ugyan át le kellett mondania egy világcsúcsáról (100 háton a 19 éves Minna Atherton adta át a múltnak a magyar klasszis 55.03-as rekordját), de így is a ő lett a legértékesebb versenyző a maga 47 pontjával, míg csapata, az Iron Swim a második helyen végzett a London Roar mögött.
A nagy kérdés az ISL-el kapcsolatban, hogy mennyire eladható sportág az úszás. Egy labdajátékkal szemben nyilván hátrányban van teljesítménysport-voltából fakadóan, de vajon elérhet-e odáig, ahol – kézenfekvő példaként – az atlétika tart.
“Ez ugyanakkor nehézség is, hiszen míg mondjuk egy korosabb focista rutinból lehoz egy meccset, addig az úszásban azért más a helyzet: itt oda kell állni, és teljesíteni kell. Nyilván mindenki szeretne minél többet szerepelni, csakhogy ennek egészen egyszerű fizikai korlátai is vannak. Nézzük meg például a skins versenyszámot, ahol háromszor kell leúszni az ötven gyorsot, és a végén a legnagyobb világsztárok is teljesen kikészülnek, szinte a faltól elrugaszkodni sincs erejük. MIndezek ellenére az úszók imádják a sorozatot. Dallasban sorra jöttek oda a sztárok, és köszönték meg, hogy létrehoztuk az ISL-t, többen azt is mondták, hogy ez volt életük legjobb versenye. Szóval ez mind szép és jó, de a nézők felé kell izgalmassá, eladhatóvá tennünk, és ebben még nagyon sok munka van” – tette hozzá Katinka.
MOL sajtó
