Mély fájdalommal tudatjuk, hogy november 20-án elhunyt Dr. Keszthelyi Gábor. Temetése, November 30-án, 13.00 órakor lesz Sárkeresztúron.
Emlékezzünk rá egy Somogyvári Anett által készített 2016-os interjúval:
Dr. Keszthelyi Gábor
1946. febr. 27-én született Nagymaroson, ezután rövid szadai kitérő után Gödöllőre került, az
50-es évek elején.
1956-ban az Agrártudományi Egyetem tangazdaságában – melyet Monostori István vezetett –
lévő lovardában került közel a lovakhoz. Első edzője a híres lovaglótanár, id. Bodó Imre volt,
második Németh László. Első versenyein Ici-Pici nevű lován tűnt fel tehetségével.
1959 decemberében az Újpesti Dózsa klubjába igazolt, a Tattersallban lovagolt. Tóth István
rendőr százados volt az edzője, mindketten Gödöllőn laktak, Gábor mindig foglalt Pista
bácsinak helyet a HÉV-en, aki majdnem minden nap elmondta neki: „Gábor, tanulj, neked
tanulni kell!” Szerencsére hallgatott rá.
Ezután felgyorsultak az események.
1960-ban ifjúsági válogatott lett, a válogatott akkori tagjai rajta kívül Ákos Ajtony, Halász
Jutka, Frank Elemér és Varró József voltak. A római olimpia előtt egy hónappal Velencében
volt az ifjúsági Európa-bajnokság, különböző okok miatt otthonmaradt, pedig abban az évben
megnyerte a hazai ifjúsági bajnokságot.
1961-ben az angliai Brightonban tartották az ifjúsági kontinensbajnokságot, ezen már részt
vett, Ormódi nevű lovával, a csapat hetedik lett, neki sajnos egy bukás miatt nem sikerült a
verseny. Itthon viszont még sérülten is sikerült megszereznie az ifjúsági bajnoki címet.
1962-ben politikai okokból nem indultak a magyarok az Európa-bajnokságon, mivel a
bajnokságot Nyugat-Berlinben tartották.
1963 volt a legkedvesebb éve, Hollandiában, Rotterdamban tartották az ifi Eb-t, ahol
csapatban negyedik helyen végeztek, lova Parafa volt. A tartalék lovak versenyét pedig
Párkány nevű lovával nyerte meg. Az első egyetemi felvételije nem sikerült, de még nem
vonultathatták be, így 1963-64 között a BLK lovasa is volt egy évig, edzője Tóth Béla. Ezt
követően a kiskunhalasi Határőr Dózsa átigazolta, így Kiskunhalason folytatta versenyzői
pályafutását, edzője Hirling József volt. A leszerelés előtt körülbelül fél évvel Hirling József
felültette Veteránra. Akkor ezt a lovat nem nagyon tudták lovagolni, neki sikerült. Ezt
követően évekig Veteránnal versenyzett és vele hagyta abba a versenypályafutását egy csúnya
bukás után Vilniusban, 1973-ban.
1967-69-ben egymás után háromszor nyerték meg a felnőtt magyar bajnokságot. A bajnok
csapatot a Suti István – Ragyogó, Varró József – Pó, Riazik Pál – Obeliszk és Keszthelyi
Gábor – Veterán párosok alkották. Nemzetközi versenyeken is győztek. Veteránnal 205cm-t
ugratott kőfalon.
Visszatérve a bukásra, 1973 májusában súlyosan megsérült. Akkor már megszerezte az
állatorvosi diplomát, úgy, hogy közben nem hagyta abba a versenyzést. Egy évig volt
gipszben a keze, bonyolult műtéttel tudták csak helyrerakni. Miután helyrejött, abbahagyta a
versenyzést, mert Tamásiban, ahová állatorvosként helyezték, nem tudta folytatni. Ezt
követően Sárkersztúrra került, ahol a mai napig is lakik, több, mint negyven éve. A
lovassporttól nem távolodott el, segíti a mai napig. Díjugratóversenyt rendezett, majd miután
felfejlődött a térségben a fogathajtás, minden évben C kategóriás kettesfogathajtó-
versenyeken látja el az állatorvosi feladatokat. Három község, Sárszentágota, Sárkeresztúr és
Káloz állatorvosa, versenyein ingyen dolgozik, mint állatorvos. Mindezt hobbiból. Azt vallja,
azért sem öregszik, mert még nem dolgozott életében, csak a hó végi és az év végi kötelező
beszámolókat tekintette munkának, mert nem szeret írni.
