Folyamatos közvetítés olvasható a BAMAKÓBA tartó Cousins Bamako Team autójából, a benne utazó 3 bátor fiú jóvoltából. Tartsatok velük lélekben ezen az izgalmas utazáson napról napra!
Aki eddig lemaradt itt visszaolvashat: Készülődés – Rajt – 1 nap – 2. nap – 3. nap – 4. nap – 5. nap – 6. nap – 7. nap – 8. nap
Az idáig készült fotók megtekinthetőek ITT!
Íme a 9. nap beszámolója:
01.22 Vasárnap
05:30 ebresztő….. hát nem mondom tudtunk volna még aludni… de korán kell indulni, a határig van 350 km, és 9:00-kor nyit… elvileg mire odaérünk még rengetegen lesznek előttünk, és így is sokat kell majd várni, de legalább nem az út szélén aludtunk…. Gyors készülődés és indulás…… ajja…j petit problem…… Győzőnek beesik a fékpedálja…. Hát ez bizony nagyon rossz hír…. Találgatás, mi lehet…. Tegnap este ugye féltengely szimmeringet cseréltek nála, lehet, hogy megsérült valami…. Gyorsan emelő, kerékkulcs elő……. Kerék le….. Semmi nem látszik…. A betétek láthatólag jók, nem sérültek….. A pedál 8-10 pumpálásra keményedik csak fel miközben kigyullad a figyelmeztető lámpa….. Akkor talán a fő fékhenger…. Hát ez sem jó hír….. Ráadásul sötét is van és a szél is fúj…. Akkor menjünk be a városba, ahol tegnap voltunk alkatrészért és keressünk egy mekánik-ot… Igen, de vasárnap 07:00 óra van……. Mindegy, ezzel így egy kilométert sem megyünk…..
Garázssor, 7:15, sehol senki, egy lélek sincs a környéken, minden zárva….. Kérdezzünk meg egy taxist, mikor nyitnak a szervizek…. Azt mondja 10:00 kor…. 🙁 Nincs mit csinálni, várni kell…. Lassan világosodik, itt-ott már emberek szédelegnek….. Nyit a sarki kávézó is…. Igyunk egy kávét, és reggelizzünk addig….. Tojásos szendvics…. Kérdezzük meg a kávézóst, mikor nyitnak a szervizek… Ő 9:00-t mond …. Na, máris egy órával előrébb vagyunk. Még megkérdezünk pár embert és már nyitva is….
8:10 feltűnik egy szerelő forma alak….nyitja a redőnyt….lecsapunk rá……azt mondja hogy ő hűtő és kipufogó specialista, de most azonnal hívja a mekanik-ot… 🙂 5 perc múlva nagy lendülettel újabb tag érkezik …A MEKÁNIK… 🙂 Mutatjuk mi a probléma…bólogat és már bele is ugrik a motortérbe…..kérdezzük tőle mennyi idő…..mondja, hogy 2 óra…az egész tűrhető….. Mi lenne ha amíg a féket javítják átmosatnánk a hűtőt a specialist-el… 🙂 Elrángatom a kávéja mellől….mutatom neki a francia szótárban a „tisztítani” szót….bólogat….mutatja műszerfalon a vízhőmérőt….és hogy nagyon kitér…bólogatok…. Mutatja hogy kiveszi, és átpucolja…..kérdem mennyi idő, mondja, hogy 2 óra….és mennyibe kerül? 250 „szotyi” az 7500 Ft hát ez igazán nem sok….OK csináld.. 🙂
Percek alatt kikapja és leforrasztja a tetejét….hát elképesztő mi van benn….még spén-t is találunk, nem is keveset….ezt öblögethettük volna egy darabig azt hiszem…. Közben készül a másik kocsi is….új főfékhengert kap… (1 perc alatt kerítettek alkatrészt…vasárnap…) közben a hűtős csóka mutatja hogy le kéne fixre rögzíteni a ventillátor visco kuplungját….itt minden autón megcsinálják…..persze csináld csak….te vagy a szakértő…..közben figyeljük minden mozdulatukat, és tanulunk…..itt még igzi szervizek vannak…..itt nem dobnak el semmit, mindent megjavítanak…. A hűtőst is figyeljük közben, hogy akkurátusan kitisztít minden kis járatot….látszik hogy nem először csinálja….de a szerszámaik és a műhelyük a legelképesztőbb….még a forrasztáshoz használt ónrudat is magának önti a visszamaradt maradékokból…..és karbidmeszes hegesztőt használ…tisztára mint a múlt században…. 🙂
Közben Győzőék autója is készül…..nekik is lerögzítik a visco-t….megjavítják a csöpögő hűtőt…és beállítják a fékeket…. Mi még megjavítjuk az indexet és kész is vagyunk….próbakör…..minden tökéletes…..
12:30 Gyors pénzezés és búcsúzkodás…….kapnak souvenir pólókat és tűz….irány a határ…..ez nagyon necces lesz…. 🙂 már megint… 🙂 Viszont 30 fok van nyomjuk neki mint az állat és a vizünk tökéletes…..nem megy a mutató közép fölé……csak egy kis észrevétel: Minél többet megyünk Afrikában annál jobb az autó… 🙂 most már szinte nincs mit javítani rajta……. Robogunk a határ felé…..már nagyon meleg van….. pusztaság….sehol semmi….csak kövek, homok, néhol egy fűcsomó…. gyors pihi és fotózkodás a Ráktérítőnél…..Go!…. Mindenhol aknaveszélyre figyelmeztető táblák….elvileg 5-kor zár a határ, addig oda kellene érnünk….
16:45 elértük a határt…. épp hogy…a máskor kilométeres sor helyett most néhány autó lézeng….nem hiába, az utoljára érkezésnek is meg vannak az előnyei… 🙂
15 perc alatt végzünk a marokkói határon….mondjuk ez 1 üveg borba és pár nyakba akasztóba illetve csuklószorítóba kerül…. 🙂 Ez a művelet 2010-ben 2,5 óra volt……
Haladunk a senki földjén (a két országot egy kb. 3 km széles „buffer zóna” választja el egymástól). Ez elvileg az ENSZ által felügyelt terület, de gyakorlatilag a „senki földje”. Itt nincsenek rendőrök, katonák…törvény… mindenhol elhagyott és kiégett autóroncsok és szemét……az „út” elképesztően rossz állapotú…..az itiner szerint ne térjünk le a kitaposott ösvényről, mert mindenhol aknák lehetnek….döcögve haladunk…..nahát ismerősök….a zóna közepénél egy kitört kerekű Bamakós autó….. ”hát veletek mi történt?….semmi, csak itt tört el a bal első lengőkar….most várjuk az alkatrészt, addig piknikezünk….valószínűleg itt fogunk éjszakázni….”
Mi megyünk tovább …elérjük a Mauritán határt…..egyből intenek, hogy menjünk előre….egy jól öltözött guide menedzsel minket….hosszú kinyomtatott lista van a kezében az összes autóról…. Rengeteg pecsét….kérdezi, hogy van-e még autó mögöttünk… mondjuk, hogy már nem nagyon….ahogy nézem a tökük is tele van a mai nappal, kb 150 autó Mauritán irányba és legalább 100 jött szemből egy másik rally-val….egy olyan határátkelőn, ahol alig van forgalom….20 perc múlva már robogunk tovább….csak a viszonyítás kedvéért….2010-ben ez 4 óra volt…
Welcome to Mauritánia… 🙂 helyiek jönnek, váltsunk pénzt vagy vegyünk helyi telefonkártyát…köszi, most nem….kietlen puszatság…..néhol ócska kalyibák….elvileg ma a sivatagban a dűnék között van a hivatalos táborhely….úgy döntünk, hogy ezt most kihagyjuk….nincs kedvünk fejenként 3.056 HUF-t kicsengetni az Idomu nevű tagnak azért, hogy a homokban sátrazhassunk….a puszta közepén, mondván, hogy az emberei elvileg vigyáznak ránk…..inkább elmegyünk Attila újabb ismerőseihez egy Bou Lanoar nevü helyen…
Megérkezünk Ali-ékhoz…nagyon lelkesen fogadnak minket…mindenféle kézfogások és ölelgetés…. 🙂 Sokan vannak, nem tudjuk ki-kinek a kije….próbáljuk kitalálni, meg kérdezgetjük őket is ….sajnos csak franciául beszélnek…..mi meg csak angolul…azért az nagyjából kiderül, hogy Ali lakik itt a családjával és a többiek barátok, meg mindenféle csapódott gyerek.
De mind úgy járkál ki-be mintha ott lakna….teázunk….. 🙂 lassan esteledik…kifejezetten hideg lett…..behívnak a házba…..vacsorát kapunk….nem tudjuk a nevét, de jól néz ki és nagyon finom….mindenféle zöldség és csirke van benne…. Kaja után még egy kicsit iszogatunk, aztán a „grande szalon”-ban nyugovóra térünk…..
Ez is mozgalmas nap volt… 🙂
