A novemberi, Makaóban megrendezett szezonzáró után sem állt meg a pörgés Michelisz Norbert háza táján. Decemberben kezdetét vette számára a vizsgaidőszak a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, s tanulmányai mellett a díjkiosztók állandó főszereplője is.
2011 végén – többek között – például az „ev embere” címet is elnyerte, melyet a Dunántúli Napló és a bama.hu hirdetett meg. A szavazás során nyolc olyan baranyai szakemberre voksolhattak az olvasók, akik teljesen más műfajban tevékenykednek, így teljesítményük összehasonlítása is nagyon nehéz volt. Erről az elismeréséről beszélgettem Norbival.
– Mit éreztél, amikor az „ev embere” cím jelöltjei közé kerültél?
– Nagyon megtisztelő volt ez számomra! Ha jól tudom, maga a választás folyamata úgy zajlott, hogy előbb egy tágabb kört határoztak meg, akik esélyesek lettek voltak erre a címre, majd ezt szűkítették, amiben én is bennmaradtam. Olyan emberekkel kerültem egy kosárba, akiknek Pécsett nagyon nagy nevük van, sokat tettek a városért vagy a baranyai sportért.
– Gondoltál egyáltalán arra, hogy meg is nyerheted?
– Őszintén bevallom, nem számítottam rá, hogy labdába tudok rúgni mellettük – már az is nagyon boldoggá tett, hogy velük egy napon emlegettek. A szavazás kezdete után 3-4 nappal néztem rá az állásra, és meglepődve tapasztaltam, hogy már akkor kétszer annyi szavazatom volt, mint a második helyezettnek. Persze, ebből nem tudtam hosszabbtávú következtetéseket leszűrni, de miután ez az arány megmaradt egy héttel később is, akkor kezdtem elhinni, hogy talán mégis lehet esélyem az „ev embere” díjra.
– Sőt, egyre csak növekedett az előnyöd az idő múlásával.
– Nyilvánvalóan ez annak köszönhető, hogy engem nem csak Pécsett, de országosan is ismernek, és szerencsére sokan szurkolnak is értem. Arról nem is beszélve, hogy a velem egykorúak illetve a fiatalabb korosztály is nagymértékben aktivizálható az internetes szavazások alkalmával. en viszont próbáltam nem olyan nagydobra verni, kíváncsi voltam, hogy Magyarországon hogy viszonyulnak valójában hozzám az emberek. Nem mondom azt, hogy feltétlenül reprezentatív ez az eredmény, de miért is ne lehetne az? Pontosan ezért olyan megtisztelő számomra, hogy ilyen neves szaktekintélyek között, ekkora fölénnyel szerezhettem meg ezt a címet.
– Helyetted a szurkolóid adtak hangot a buzdításra.
– Így van, pont ezért is mondom azt, hogy ilyen szurkolótáborral szemben nehéz felvenni a ”versenyt” annak, aki csak egy adott megyében, régióban ismert. Ha ők nem lettek volna, ez a díj most biztos, hogy nem az enyém. Ez úttal is nagyon köszönöm nekik a buzdítást, bátorítást!
– Milyen érzéssel töltött el, mikor megtudtad, hogy nyertél?
– A Dunántúli Napló egyik munkatársa értesített az eredményről, még a szavazás lezárása előtt egy nappal. Akkor már szinte biztos volt, hogy én fogom megnyerni az elismerést. Nagyon boldog voltam, de legfőképpen azért, mert mikor jelöltek, megfogadtam, hogy ha nyerek, a díjat az elhunyt unokaöcsémnek, Scheffer Péternek fogom ajánlani. Tavaly nyáron hunyt el, a 20. életévében, egy későn diagnosztizált vakbél miatt. Egyetlen gyerek volt a családjában, s úgy gondolom, az a legfájdalmasabb időszaka az embernek, mikor elveszíti a gyermekét. A szülei az Ő emlékére ajánlották fel a Kodály Központban lévő orgonát, s ez után minden év augusztus 3-án – amikor a születésnapja van – emlékkoncertet tartanak. en ezzel a gesztussal szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy Ő is minél tovább az emberek emlékezetében maradjon. edesapja, Scheffer Ferenc is a jelöltek között volt amúgy, ezen a szavazáson ő szerezte a második legtöbb szavazatot.
– Jelent ez a díj számodra majd még valami pluszt a versenyzéshez, a karrieredhez?
– Mindenképp! Ezek a díjak mutatják meg, hogy mennyire vagyok elfogadott nem csak a szakmában, de a pályán kívüliek körében is. Az ilyen elismerések mindig visszacsatolást jelentenek számomra, érzem, hogy egyre többen, egyre jobban szeretnek, és pozitív energiát sugároznak nekem a további versenyzéshez. Főleg egy ilyen szezon után! Nagyon sokszor rosszabbul jöttünk ki a dolgokból, mint amire számítottunk, a szurkolók mégis mellettünk maradtak. Az idei évben elnyert díjaimat ezért egy kitüntetett helyre rakom, hogy emlékeztessen a nehézségekre, a sikerekre és az emberek szeretetére.
