Tony Stewart vasárnap megszerezte élete első Las Vegasi győzelmét, mellyel kettőre csökkentette azon aktív pályák számát melyeken még nem sikerült nyernie. Azonban Darlington és Kentucky – ez a két pálya hibádzik – még előtte áll, és látva idei formáját, valamint a csapat teljesítményét nem kizárt a győzelem. Na de lássuk hogyan is jutott el a győzelemig Stewart.
A NASCAR magyar szurkolói örömmel vették, hogy a Vegasi futam nem hajnalok hajnalán, hanem emberi idő szerint este 20:15-kor vette kezdetét. Az élről Kasey Kahne vághatott neki a futamnak, aki mellől Kyle Busch rajtolhatott volna, ha nem a tartalék kocsival vág neki a versenynek a mezőny végéről. A további sorrend Kevin Harvick, Dale Earnhardt Jr., Clint Bowyerés és Tony Stewart volt az első hat helyezettig bezárólag. Jimmie Johnson indult volna a 6. helyről, ám autóját az edzésen összetörte – hasonlóan Kyle Buschoz – ezért a mezőny végéről rajtolhatott csak.
Már a rajtnál megkezdődtek a helyezkedések, mindenki megpróbált jó pozíciót fogni. A vezetést Kahne már az első körben elveszítette. Történt egy pár pozíciócsere a mezőny középső régióiban, de sokan beragadtak helyükre, és körök elmúltával csak leszakadni tudtak.
Az első sárga zászló a 44. körben lendült meg, Timmy Hill ugyanis a falnak csúszott a kettes kanyarban. Dale Earnhardt Jr. pont egy pillanattal korábban ment ki a pitbe, így miután meglendült a sárga és a teljes mezőny a pitba hajtott ő a pályán maradhatott, ezzel az élre ugorva. Hat körrel később a zöld zászlónál az élen már Dale Jr. állt, Brad Keselowskit pedig időközben gyorshajtáson kapták, ezért csak a mezőny legvégéről folytathatta a küzdelmet. A következő körökben Dale Jr. leszakította magáról üldözőit, a 73. körben bekövetkezett sárga zászlós fázisig pedig már majd 2 másodperces előnyre tett szert. Az ok David Reutimann kipörgése, miközben megpróbált a pitbe hajtani.
A teljes élmezőny a pitba hajtott egy gyors kerékcserére és némi üzemanyagért. Az állás az élen továbbra is változatlan volt, kivéve Dale Jr. pozícióját, aki mind a 4 kereket lecserélte – ellentétben a többiek 2 kerékcseréjével – mely ezzel visszavetette őt a 16. helyre.
A restartnál a mezőny legvégéről induló Jimmie Johnson átvette a 2. helyet, a 98. körben pedig a vezetést is. Ez nem kis teljesítmény még akkor sem, ha egy ötszörös bajnokról beszélünk. Ez után a teljes élmezőny szétszakadt, Dale Jr. pedig küzdött a középmezőnyben, de a sebessége hiányzott. A 119. körben Jeff Gordon megkezdte a kiállások sorát, melyet kénytelenek voltak elkezdeni zöld zászló hatálya alatt. Veszítve ezzel később értékes pozíciókat, mikor meglendül a sárga.
A 127. körben Travis Kvapil motorja megadta magát ezzel sárga zászlós fázist generálva. Aki korábban nem járt a pitben az most látogatta meg azt. Az élen az állás változatlan maradt. Később a zöld zászló meglendülése után nem igazán történtek pozíciócserék, az élmezőny szakadt el egymástól, éppen kellő távolságra ahhoz, hogy bárki is támadás indíthasson ellenük. Dale Jr. közben arra panaszkodott, hogy autója irányíthatósága egyre rosszabb körről körre. A 200. körhöz közeledvén a teljes élmezőny a pitbe hajtott friss gumikért és üzemanyagért.
A 204. körben törmeléket jelentettek a pálya egyik egyenesében ezért meglendült a sárga. Az élmezőny ismét a pitbe hajtott, gondolván hátha ez után már nem kell később kihajtani. Időközben Dale Jr. megtáltosodott, és a 15. helyről már a 2. helyen találta magát a kiállások után. Az élen továbbra is Tony Stewart állt eközben. A 229. körben ismét törmeléket vettek észre a pályán ezért ismét következett a sárga zászlós fázis. A mezőny nem kockáztatott és ismét a pitbe hajtott, ezúttal sokak számára már utolsó alkalommal. Azonban Clint Bowyer valamint Brad Keselowski kint maradt, meglepve ezzel a teljes mezőnyt.
A zöld zászló meglendülésének pillanatában a 3. helyen álló Tony Stewart az alsó ívre rántotta autóját és a két élen álló autót otthagyva az élre tört. Nem semmi előzés volt azt meg kell hagyni. Egy körrel később Keselowski még vissza tudta előzni egy pillanatra, de utána már elérhetetlen volt számára. Eközben Dale Jr. hátulról – szemre szándékosan – nekihajtott Mark Martinnak hátulról. Emiatt Martin falnak csapta autóját, de folytatni tudta a küzdelmet. Egy körrel később a 244. körben Landon Cassill autójának motorja felmondta a szolgálatot és újabb sárga következett. Ez alatt Martin és Dale Jr közelebbi kapcsolatba kerültek egymáshoz, ugyanis a két kocsi egymás mellé ment és valószínűleg megbeszélték a történteket a versenypályán. Miután idén tiltott az egymás közötti rádiós beszélgetés, ezért csak ez az egy módja maradt a kommunikációnak.
A 250. körben indult újra útjára a mezőny. Az élen továbbra is Tony Stewarttal akit Brad Keselowski követett, ám a restartnál a kerekei érthetetlen módon kipörögtek, és brutálisan visszalassult. Egy körrel később ki is hajtott a pitbe. Mint később kiderült neki is az idén bevezetett elektromos befecskendező rendszerrel gyűlt meg a baja.
Öt körrel később Kurt Busch falnak csapta autóját, ami miatt ismét sárga zászlós fázis következett, ám ezúttal az utolsó. Négy körrel a vége előtt engedték el a mezőnyt, melynek állása ekkor így nézett ki : Tony Stewart, Jimmie Johnson, Matt Kenseth, Greg Biffle és az ötödik helyen Carl Edwards.
Ezt követően Jimmie Johnson megpróbálta megszorítani az élen álló Tony Stewartot. Próbálkozott a pálya minden ívén, hátha talál egy rövidebb utat, azonban ez nem vezetett célra. Tony Stewart sima győzelmével zárult a Cobalt 400-as verseny, mely tavaly év végi Homestad-i győzelme után az első.
A további sorrend pedig Greg Biffle, Ryan Newman valamint Carl Edwards volt az 5. helyig bezárólag.
