A WTCC második állomása, Valencia is kipipálva. Ha csapat szemszögéből vizsgáljuk, akkor felemásra sikeredett az elmúlt hétvége, viszont ha Norbi eredményét nézzük, akkor csak örülhetünk!
A fiatal tehetség az első futamon a 7., míg a másodikon a 4. pozícióban ért célba (- talán köze van ehhez a galambos matricának is? 🙂 ). A hét folyamán őt is sikerült kifaggatnunk, hogy látta a spanyol futamot.
– Hogy indult a hétvégétek Valenciában?
– Viszonylag későn, csütörtökön értünk ki a helyszínre. Pénteken nem volt szabadedzés, így azzal telt a nap, hogy igyekeztünk ráhangolódni a versenyre, átbeszéltük az autó beállításainak irányvonalát. A szokásos, kötelező „gyakorlatokon” is átestünk: versenyzői eligazítás, adminisztratív és technikai gépátvétel. Kicsit jó volt pihenni, a csapat közelében lenni, de azért hiányzott, hogy nem gyakorolhattunk.
– Szombaton pedig jött az időmérő. Hogy értékelnéd az ott elért eredményedet? Jobbnak tekinthető ez, mint ami Monzában volt?
– A sebesség alapján körülbelül ugyanolyannak mondanám a mostani, mezőnyben elfoglalt helyünket, mint az előző futamon. Monzában szerencsétlenül jött ki a lépés, hiszen mindig forgalomban voltam kinn a pályán, nem tudtam tiszta körülmények között jó időt futni, így véleményem szerint nem is volt annyira reális az a 10. hely. Valenciában is, egy tökéletes körrel a 4-6. pozícióba tudtam volna kvalifikálni magam. Az időmérő második felében úgy döntöttünk a többiekkel, hogy mivel kényelmesen megvan az 5. hely, s erőből úgy se tudnék jobbat autózni, ezért inkább bennmaradtam a maradék időre a boxutcában. Nem erőltettük a dolgot, s így megspóroltunk egy szett gumit is. Azt azért jó látni, hogy ami a tiszta tempót illeti, ott vagyunk a 4-7. hely környékén, közvetlenül a Chevrolet mögött és a többi gyári csapattal karöltve.
– A verseny előtt egy jelképes matrica került fel a kocsidra…
– A monzai szerencsétlen hétvége után szerettünk volna valami kis szimbólumot az autóra, hogy távol tartsuk a galambokat a BMW-ink közelébe a hátralévő futamokra – babonából. A csapat hirdetett egy pályázatot, s a győztes alkotást ki is helyeztük a motorháztetőre. Nem csak nekem, de mindenkinek nagyon elnyerte a tetszését.
– De be is jött…
– Mondhatjuk. Galambokkal szerencsére nem találkoztam, s végül is pozitívan értékelhetjük ezt a versenyhétvégét. Az első futam nem volt valami érdekes, belülről nézve. Egy kicsit keserű a szájízem miatta, hiszen a verseny második felében az mutatkozott meg, hogy nem tudom tartani a tempót az előttem lévőkkel, egyre jobban leszakadtam. Sőt, az utolsó néhány körre már erősen a védekező pozícióra kellett ráállnom, Engstlerrel szemben. A második futamra változtattunk az autó beállításain, feltettük az új szett gumikat, s esélyesnek is éreztem magam egy dobogós helyezés megszerzésére.
– Ami majdnem meg is lett…
– Ha Dudukalo nem ragadt volna be előttem a rajtnál, akkor azt gondolom, hogy igen, meglett volna legalább a harmadik hely. Sőt, ha egy picit mellém áll a szerencse, és nagyobb tempóban tudom bevenni a 12-13-as kanyarkombinációt, míg az előttem lévők a sóderágyban vannak, akkor jobban beleszólhattam volna a dobogós helyezések sorsába. Nyilván a 4. hely is azért bíztató, hiszen látszott, hogy javítottunk a tempón.
– Összességében elégedett vagy a valenciai eredményeddel?
– Abszolút. Mint ahogy már említettem is, nagyon bíztatóak volt az eredményeink. Sokat tanultunk Valenciában az autó beállításaival kapcsolatban. Most már mindegy, hogy épp milyen időjárási körülmények uralkodnak, tudnánk, hogy mit, hogy állítsunk be ahhoz, hogy a kocsi jól viselkedjen. Sikerült egy minőségi lépést tennünk a jó irányba, amit majd kamatoztatni tudunk a többi versenyen.
– Egy hét múlva már úton lesztek Marrakechbe. Lesz azért időd pihenni?
– Kevés. Miután hazaérkeztünk, több napot is Budapesten kellett töltenem, megbeszéléseim voltak. Valencia előtt megfogadtam, hogy az egyetemi teendőimet is elvégzem, amint vége lesz a versenyhétvégének, így azzal is kéne foglalkoznom a hátra lévő néhány napban. Hétvégén Húsvét van, azt mindenképp a családdal töltöm, de ha most nem is sikerül annyit pihenni, biztos vagyok benne, hogy Marrakechben lesz annyi időm, alkalmam, hogy kicsit ellazuljak, rákoncentráljak a versenyre.
