Fullajtár-Horváth Gergő egy amerikai katonai akadémián bizonyíthat, amint enyhül a koronavírus járvány a tengerentúlon.
Rengeteg magyar játékos kapta már mega lehetőséget, hogy Európa legerősebb ligáiban bizonyíthasson. Elég csak Krizsai Botondot, Menczel Dánielt, Szakács Kristófot, a Kovács fivéreket (Bence és Dániel) vagy Németh Bencét említeni. És még lehetne folytatni a sort. Észak-Amerikát tekintve viszont már szűkül a névsor. Többek között Szatmári Dániel nevezhető az egyik legkiemelkedőbb példának, de ha Sviatkó Gábor múltjában kutakodunk, akkor kiderül, hogy az alapokat ő is a tengerentúlon sajátította el.
Most hozzájuk csatlakozhat Fullajtár-Horváth Gergő is. A mindössze 16 éves elkapót ugyanis ösztöndíjjal vették fel a Virginia állami Fork Union Katonai Akadémiára (FUMA). És nem kisebb célja van, mint ott megragadni, majd az NCAA-ben szerepelni, és végül eljutni a profi ligába.
Fotók: Fullajtár-Horváth Gergő archívumából, Google
Magyar Amerikai Futball Szövetség: Gratulálok az ösztöndíjadhoz és a lehetőséghez. Mit jelent ez számodra?
Fullajtár-Horváth Gergő: Köszönöm szépen! Nagy megteszteltetés számomra már az is, hogy szóba került a nevem egy olyan neves középiskolánál, mint a FUMA. Az pedig, hogy ösztöndíjjal, számomra felfoghatatlan.
MAFSZ: Hogyan jött amúgy ez a lehetőség?
FHG: Mivel nyolcadikos korom óta tudom, hogy az USA-ban szeretnék tanulni így elmentem egy amerikai egyetemi börzére itt Budapesten. Itt leszólított a FUMA edzője, hogy jó kiállásom van és érdekelne-e egy katonai akadémia. Ott jártunk, hogy már 3 órán keresztül beszéltünk, megadta az elérhetőségeit és azóta is kapcsolatban vagyunk.
MAFSZ: Miért éppen egy katonai akadémia? Mi fogott meg benne?
FHG: Már kis gyerekként is vonzott a katonai pálya, így természetesen ez egy fontos tényező volt. Viszont, ami nagyon megfogott az a sportprogramja, mivel a Saints elkapója, Michael Thomas is itt volt egy évet. Emellett ez az akadémia atlétikai eredményekben is kiemelkedő, hiszen atlétikában állami bajnokokat adnak az országnak. Tehát nagyon impozáns sporteredményeket tudnak felmutatni.
MAFSZ: Ez az ösztöndíj miben segíthet neked a kinti életben?
FHG: Tudni kell, hogy az Egyesült Államokban nem minden középsuliban lehet teljes ösztöndíjat kapni. Ez nekem a pénz kérdésben nyújt segítséget. Viszont a koronavírus miatt tanulói vízumot még nem lehet igényelni Amerikába. Ez így pedig nagyon megnehezíti a sportéletet, vagy a kiköltözést és az ezzel járó teendőket. Azonban minden egyes nappal valószínűbb, hogy a kiutazás csúszni fog januárra vagy jövő nyárra.
MAFSZ: Egyébként kell valamilyen plusz edzéseket végezned felzárkózásként?
FHG: Erről még nem volt szó csak a papírmunkáról, többek között a vízumigénylésről.
MAFSZ: Aki ismer téged, tudja rólad, hogy te labdarúgással kezdtél és ma is az életed egy részét a futball teszi ki. Hogyan jött képbe nálad az amerikai foci?
FHG: Az édesapám nagy NFL-rajongó már nagyon sok éve. Ő vett rá, hogy elkezdjem nézni a meccseket. Nekem nagyon megtetszett az egész, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy kipróbáljam a sportot. Viszont annyira magasak voltak az elvárások a labdarúgásban, hogy nem nagyon volt rá időm és energiám. Aztán másfél éve télen úgy gondoltam, elmegyek egy try-outra Wolves-hoz. Kiderült, hogy nemcsak nézni, de csinálni is szeretem. Az edzők mondták, hogy szívesen várnak vissza. Ahogy véget ért a szezonjuk én le is mentem és azóta ott ragadtam.
MAFSZ: Kik voltak rád nagy hatással, ami alapján sokat fejlődtél?
FHG: Természetesen, amikor a Wolves-hoz csatlakoztam, mindenki nagyon segítőkész volt. Ha valakit azonban ki kellene emelnem, akkor Tóth Leventét mondanám (kezdőirányító, Wolves U19; másodikszámú irányító, Wolves felnőtt). Nagyon sokat segített a fejlődésemben, idén és tavaly is nagyon sokat dolgoztunk együtt. Illetve megemlíteném még Veszeli Gábort, aki külön felkészítést is tartott nekem. Erő, sebesség és állóképesség fejlesztésben pedig Tanos Bálint erőnléti edző segített. Emellett kiemelném még Kozma Bálint barátomat, aki jelenleg a skót Stirling Egyetemen van kint ösztöndíjjal, és ő is amerikai focista. Karrierem kezdetétől fogva sok támogatást kaptam tőle.
MAFSZ: A Vasas Kubala Akadémia növendéke vagy egyébként. Mennyire nehéz összeegyeztetni a két életet?
FHG: Mindkettő sportágban ősszel kezdődtek az utánpótlás bajnoki mérkőzések tavaly. A szezon elején így össze kellett egyeztetnem a kettőt. Szerencsémre egymás után vannak a tréningek, így könnyen át tudok érni a fociról amerikai futballra. A kérdés az volt, hogy bírom-e majd az iramot, mert 11 edzésem van egy héten teremmel együtt. Viszont jól bírtam és bírom még most is. A Vasasban a kiemelt bajnokik szombaton voltak, a Wolves-nál pedig az U15-ös és U17-es megmérettetések vasárnap. Így nem kellett edzéseket és meccseket kihagynom egyik csapatomnál sem.
MAFSZ: Mit jelent számodra, hogy az edzőid is pozitívan állnak ahhoz, hogy ezt a két sportágat egyszerre űzheted?
FHG: Örülök neki! Azért nehezebb lenne, ha bármelyik fél neheztelne rám emiatt. De szerencsére mindkét fél megérti azt, hogy mindkettőt csinálom, és sem meccset, sem edzést nem hagytam ki egyik vagy másik miatt.
MAFSZ: Nyilván az Egyesült Államokban az amerikai futballra fogsz koncentrálni. Mit szeretnél a tengerentúlon elérni ebben a sportágban?
FHG: Vannak rövid és hosszútávú céljaim. A hosszú, hogy bekerüljek a profi ligába. Viszont a rövidtávúakat tartom fontosabbnak. Először, hogy sikerüljön kijutni, utána le tudjam játszani a meccseket és fejlődni. Ezt követően pedig be akarok kerülni az NCAA-be.
