A F1 Racing jóvoltából, a Formula.hu olvasói most megtudhatják, melyik is volt minden idők öt, talán legizgalmasabb monacói versenye.
5.
1970
Ezen a versenyen láthatta a nagyérdemű minden idők talán leginkább drámai és finisét. Hatalmas csata volt, sok technikai és egyéni hibával fűszerezve, melynek a végén Jochen Rindt olyan hibára kényszerítette a világbajnok Jack Brabhamet az utolsó kör, utolsó kanyarjában, amit valószínűleg senki nem akart elhinni a helyszínen. Az 1970-es Monacói Nagydíjon három napig tartottak az szabadedzések, pénteken pedig akkora eső zúdult a pályára, hogy Brabham egy esernyőt tartva a feje fölé ment végig a pályán versenygépével. Az időmérőt aztán Jackie Stewart nyerte meg, aki a rajtot követően az élen is tudott maradni. A verseny haladtával Brabham szépen lassan araszolgatott előre, és hirtelen a második helyen találta magát Stewart mögött. Később a skótnak meghibásodott a motorja és kiállni kényszerült, Rindt pedig feljött Brabham mögé a második helyre. 15 körrel a verseny vége előtt 13 másodperces hátrányban volt a világbajnok mögött, de folyamatosan faragta is azt. Brabham aztán drámai szinten lelassult, amikor Jo Siffertet próbálta lekörözni, Rindt pedig kihasználta ezt. Az utolsó kört úgy kezdték meg, hogy mindössze 1,5 másodperc volt a két pilóta között. A 120 ezres tömeg természetesen tombolt a gyönyörtől, és mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Az utolsó Gasworks hajtűkanyarban aztán Brabham úgy döntött, hogy a belső ívet védi ellenfelétől, arra viszont nem számított, hogy az olyan koszos és poros lesz, hogy megcsúszik rajta és egyenesen a szalmabálákba rombol versenygépével. Rindt megnyerte a futamot, és Brabham csak a második helyen tudta célba juttatni autóját. A győztes utolsó köre egyben a hétvége legjobbja is volt, hiszen az 1.23.2-es idő 0,8 másodperccel jobb volt, mint Stewart pole pozíciót érő száguldása. 20 perccel a futam leintését követően egyébiránt hatalmas eső zúdult ismét az aszfaltcsíkra.
4.
1992
Akárcsak 1970-ben, 1992-ben is fantasztikus befutónak lehettek szemtanúi a helyszínre kilátogató nézők. Az idény egyértelműen Mansell dominanciával indult, hiszen az első öt futamot úgy nyerte meg a pole pozícióból is ő indulhatott. Aztán Monacóban is megszerezte szombaton az első rajtkockát, ráadásul úgy, hogy 0,8 másodpercet vert a második helyezett a második helyezettre, és a valaha volt legnagyobb átlagsebességet is elérte a pályán. Vasárnap aztán mindenki a rajtra várt, amit elhalasztottak. Akkoriban még az volt a szokás, hogy a zöld jelzéssel addig várnak, míg Rainier Herceg el nem fogyasztotta ebédjét.A rajtot követően Mansell félelmetes tempót kezdett el diktálni, míg Senna az első kanyarban megelőzte Patresét. A verseny eldőlni látszott, hiszen a brit körönként egy másodperccel ment gyorsabb köröket Sennánál. „Eszembe sem jutott volna, hogy le tudom őt győzni. Monacóban viszont sosem tudhatod, mi fog történni. Mindenesetre az első körökben én már a futam leintésére gondoltam. A 71. körben aztán, amikor már csak 7 kör volt hátra, Mansell lelassult. A mérnökeinek bemondta a rádióba, hogy defektet kapott. Senki nem volt biztos benne, hogy a gumik értek el, vagy a Nigel valahol a falnak csapta az autót, de ki kellett jönnie friss abroncsokért. Miután visszaállt természetesen villámgyorsan ott termett Senna mögött, aki közben átvette a vezetést.
Mansell szenvedett a brazil mögött. Próbált mellé bebújni, kifékezni, hibára késztetni, de sehogy nem sikerült megelőznie McLarenes versenyzőtársát. „Tudtam, hogy mindent meg fog próbálni, hogy megelőzzön. Csak annyit tehettem, hogy az úton maradtam és mindig éppen jó helyen. Az egyenesekben olyan érzésem volt, mintha egy gyorsulási versenyen lettünk volna. Centikre haladtunk egymás mellett hármas és négyes sebességi fokozatokban is” – fogalmazott Senna, győzelmét követően. „Ha manapság valaki úgy vezetne, mint Ayrton azon a futamon, akkor egy versenyen több áthajtásos, vagy 10 másodperces büntetést is kapna. Olyan közel haladtunk, és mégsem értünk egymáshoz…” – fogalmazott Mansell.
3.
1984
Az 1984-es Monacói Nagydíj előtt hatalmas felhőszakadás áztatta el a pályát. Mivel hatalmas hullámok tomboltak a kikötőben és az eső sem mérséklődött, a pilóták csak reménykedhettek az időjárás enyhülésében. A rajtot követően azonban látszott, hogy nem lesz egyszerű futam, hiszen a két Renault rögtön ki is ütötte egymást. Az élen Alain Prost haladt, Mansall pedig követte őt. A helyszíni kommentátoroknak esélyük sem volt látniuk azt, amiről beszélniük kellett volna, a televíziók előtt ülők pedig nem is hallhatták őket. Nigel Mansell nagyon keményen hajtott és a 12. körben el is ment francia vetélytársa mellett. 49 futammal a háta mögött, ez lehetett volna a Lotusos pilóta első győzelme. Öt körrel előzését követően azonban szalagkorlátnak csúszott és eltört a jobb hátsó felfüggesztése. Ayrton Senna mit sem törődött a körülményekkel, és Tolemanjában keresztül száguldott a mezőnyön. A 13. helyről rajtolva már a harmadik pozícióban volt ekkor. Az első kanyarban aztán megelőzte Niki Laudát is és nekivághatott annak a 31 másodpercnek, amivel Prost vezetett előtte. Senna viszont vérszemet kapott és körönként három, esetenként akár négy másodpercet is hozott a francián.
Az idő viszont egyre rosszabbra fordult, és a McLaren pilótája elkezdett minden körben mutogatni a célegyenesben a bíróknak, azt gesztikulálva, hogy állítsák le a versenyt. A 77 körös futamot aztán 31 kör után intették le, így Prost nyert Senna előtt. A mostoha körülmények tehát a fiatal brazil malmára hajtották a vizet, de a harmadik helyen hajtó Stefan Bellof is hasonlóan kimagasló teljesítményt nyújtott. A 20. helyről rajtolt és már kezdte megközelíteni Sennát a Tyrrell volánja mögött, amikor elkezdték lengetni a piros zászlót.
2.
1996
Ez a futam tart egy érdekes rekordot. 1996-ban, Monacóban értek a legkevesebben célba az elrajtolt mezőnyből. Az első tíz körben már tízen kényszerültek feladni a versenyt. Az utolsó öt körre mindösszesen négy pilóta maradt a pályán, közülük is Frentzen az utolsó előttiben kiállt a boksz utcába és már nem tért vissza a versenybe. A futamot Olivier Panis nyerte David Coulthard és Johnny Herbert előtt. Az első három ért tehát csak célba. A győztes francia a 14. helyről rajtolt, és társaival ellentétben vegyes körülményekre alkalmas gumikkal és beállításokkal gördült pályára, míg mindenki más esőre számított. Hatalmas húzásnak bizonyult, hiszen az aszfalt elkezdett száradni. Szerencséje is volt, mert sokan feladták előtte a küzdelmet ütközés, baleset, vagy technikai gondok miatt. Schumacher öt társával egyetemben már az első kört sem tudta befejezni egyéni hibát követőn. Damon Hill vezette a futamot, amit mindennél jobban meg szeretett volna nyerni, hogy édesapjának ajánlhassa azt, de az alagútban felrobbant a motorja. 15 körrel a vége előtt Alesi állt az élen, de eltörött a hátsó felfüggesztése, így feladni kényszerült a futamot. Panis végig nagyszerűen vezetett. Szépen előzte meg Martin Brundle-t, majd elment Hakkinen és Herbert mellett is. Később a kiállását is tökéletesen időzítette, a többi már a történelem része…”Amikor láttam, hogy Frentzen slick gumikat rakott fel és három másodperccel gyorsabb mindenkinél, nem késlekedtem. Egy kört sem vártam, azonnal szóltam Oliviernek, hogy jöjjön ki” – fogalmazott Paolo Cattani, Panis versenymérnöke. A francia szépen haladt előre, már a negyedik helyen állt, amikor Eddie Irvine tűnt fel előtte. Ütközött is a Ferrarissal, de ő folytatni tudta a küzdelmet, ha sérült is a Ligier vezérműve. A 41. körben aztán megcsúszott a sikánnál, talán a Hill motorjából kifolyó olajon. Alesi ekkor 30 másodperccel járt előtte. A 60. körben aztán Panis átvette a futam vezetését, miután Alesi feladta a harcot, és emlékezetes győzelmet aratott Monacóban.
1.
1982
Az 1982-es Monacói Nagydíj 73 körön keresztül amolyan rutinversenynek tűnt. Volt ugyan dráma, tragédia és izgalom, de igazán emlékezetes esemény nem történt. Jött aztán az utolsó három kör, ami mindent megváltoztatott. „A 15. körig minden átlagos volt. René Arnoux haladt az élen és elkezdett előnyt kovácsolni magának” – fogalmaz az televíziós kommentátor, Murray Walker. „Alain Prost átvette a vezetést, Riccardo Patrese pedig ott loholt a nyakában. Nem hittem volna, hogy bármi esélye is lenne az előzésre, a legtöbben már azt vártuk, hogy szépen és nyugodtan lefutják a hátralévő köröket a fiúk és kész. Aztán jött az, amire senki nem számított…” A 76 körös verseny vége előtt két körrel, a sikánból kijövet Prost alatt megcsúszott a Renault és keményen leborotválta a szalagkorlátot. Mire a francia összeszedte magát Patrese már az élre tört és haladt a győzelem felé. Két körrel korábban azonban történt valami. Az ötödik helyen haladó Derek Daly, akinek ez mindössze második Williamses versenye volt, keltett egy kis rémületet. „A Tabacnál jártam, amikor egyszer csak éreztem, hogy elszáll alólam a gép. Hihetetlenül lassúnak éreztem a csúszást és aztán hirtelen orral a szalagkorlátnak csapódtam. Csoda, hogy a bokszig eljutottam. Amikor haladtam a srácok felé, intettek, hogy lassítsak le. Amit addig nem tudtam, hogy a váltó hűtőrendszere az első szárnyhoz volt csatlakoztatva, ezért amikor ütköztem, olajat folyattam a pályára” – fogalmazott Daly. Hogy Prost emiatt csúszott-e meg, nem tudni. Viszont Patrese csúszását ez okozta a Loews-ben, aminek következtében Didier Pironira, és Andrea De Cesarisra maradt az első két hely. „Feladtam az egészet. Elúszott az esélyem” – gondolta akkor saját elmondása szerint Patrese, akinek a motorja is lefulladt. Mivel azonban veszélyes helyen állt meg a Brabham, a pályabírók nem tehettek mást, mint hogy elindultak, hogy biztonságosabb helyre tolják a Brabhamet. Patrese ekkor gondolt egyet, és újraindította a motort, ami erőre is kapott. Minden más esetben azonnal diszkvalifikálták volna külső segítség igénybevétele miatt. „Pironi ölébe hullott a győzelem, de az utolsó körében kifogyott a benzin az autójából. Fél kör kellett volna neki a megdicsőüléshez” – mondja Murray Walker. De Cesaris haladt ezt követően az élen.
„Amikor az utolsó körre fordultam, hallottam valamilyen fura hangot a motorból. A Casino felé menet egyre erőteljesebben hallottam, majd a dombról lefelé egyszerűen megállt az autó” – emlékszik vissza 30 év távlatába a pilóta. „Kifogyott a benzin. Az oka az volt, hogy 12 helyett csak 11 szeleppel teljesítettem a futamot, így többet is fogyasztott a gép. A mérnökeim legalábbis ezt mondták.” Ezt követően még Daly autója is megállt a Rascasse-ban, így Patrese ismét az élen találta magát. A körülményeket jellemzi, hogy senki nem tudta mi lett az eredmény, még De Cesaris sem, akit harmadikként könyveltek el Pironi mögött. Akkora volt a zűrzavar, hogy Elio de Angelis is felment a dobogóra, pedig csak az ötödik helyen zárt. A mellette álló Patrese is csak akkor fogta fel, hogy nyert, amikor bejelentették őt, és a kezébe nyomták a trófeát. „Visszagondolva, nem emlékszem annál izgalmasabb futamra” – fogalmazott Murray Walker. Mi sem.
http://www.formula.hu
