Telnek a napok és közben rutinná vált minden: 10-12 óra kísérés, majd pihenés, bevásárlás és autózás a megbeszélt helyre, ott előkészíteni a terepet mire a többiek odaérnek. A mozgáshiányt nehezen viseljük, ezért amikor csak lehet (nappal) csak a pálya széléről adjuk fel a frissítőt. A vezetés veszélyes feladat, mert a fáradtság miatt gyakran ragad le a szemünk. Nagyon figyelünk egymásra és ilyenkor azonnal cserélünk, mert vigyázni kell a Ferire és magunkra is.
Reggel 6 órára értek meg a Ferivel a többiek, mi addig a Karcsival aludtunk kicsit Greensburgban egy hotelben. A képzelgések most elmaradtak, de szegény Racemachine-ra már alig lehet ráismerni. A szemei pirosak, a szája kicserepesedett (pedig kenjük a bőrét naponta többször) és a szakálla is megnőtt. A fáradtság nagy úr, ezért most nem maradhatott ki senkinek se az alvás. A következő napokban sokat számít majd, hogy kipihent legyen a csapat. A Racemachine is majd 3 órát húzta a lóbőrt, pedig a 40. TS előtt aludt már 1,5 órát. Reggel 10 után frissen, üdén indulhatott neki az útnak.
A szakasz alsóbbrendű utakon vezetett, olyan érzésem volt néha, mintha otthon a Dunántúlon lennénk. Szép rendezett porták és mezőgazdasági területek sora váltotta egymást. Németek alapította településeken mentünk keresztül, több városban még mindig németül vannak kiírva az utca nevek. Furcsa volt látni, hogy az USA közepén egy városközpontban (Oldenburg) ott lobog a német zászló. A pálya szintgörbéje ismét hullámzott, de nem okozott gondot a Ferinek a mászás, mert ráérzett a bringa sajátos ritmusára. erdekes, hogy a 9. napon is nyeregből kiállva nagy áttétellel gyűri le hegyeket.
A hajnali alvás napközben is meglátszott, mert nem kellett nagyobb pihenőt tartanunk. A leghosszabb szünet is max. 20 perc volt, de ezek meg kellenek az evéshez és a felfrissüléshez. A mai 160 mérföld megtételéhez 11 óra kellett a Racemachine-nak. A nagy hőség ellenére az evéssel nem volt gond, igaz mi a segítők is alig tudunk már ránézni a kajára. Egy ilyen úton nem lehet ,,gasztrótúrát” tartani. A legnagyobb változatosságot néha az adja, hogy csokis vagy mogyorókrémes a fánk… Persze azért nem csak szeméten élünk, mert van még hamburger hamburgerrel, pizza, de néha becsúszik egy kis grillcsirke is. Az evi estére szokott rendes kaját főzni, de azt se lehet úgy túlzásba vinni, mint otthon. Szerencsére még San Diegóban a Magyar Házban kaptunk egy kis bejglit, amit néha csipegetünk…
A 43. TS-en várt az evi a Gyurival, mert ismét ők viszik az éjszakát. Terveink szerint most nem lesz sok megállás, max. 1,5 órát hagyunk alvásra a Ferinek. Jó lenne, ha holnap este azt írhatnám, hogy vasárnap délután már a célban vagyunk…
Szeretnék sok bíztatást kérni mindenkitől a Járvás Tominak, aki szenzációsan szerepel a RAAM-en és lassan a célban van. Tomi nagyon sokat készült (2 évet) erre a versenyre, aminek a jelek szerint megvan az eredménye…
Még 500 mérföld és célban vagyunk… 🙂
