Bár Jónyer István négyszeres asztalitenisz világbajnok augusztus 4-én ünnepelte a 70. születésnapját, a „Jónyer-napok” ünnepségsorozata még javában tart. Olyannyira, hogy a népszerű bajnok a „Hatoscsatorna” tévé augusztus 7-i, pénteki adásának felvételéről el is késett. Formálisan meg kellett lógnia egy másik helyről, ahol szintén őt ünnepelték.
Jönyer István (b), Paor Lilla, Takács Tibor (fotó: jochapress)
– A szövetség is minden várakozásomat felülmúló külsőségek közepette emlékezett meg rólam – említette a Miskolcról indult kiválóság. – Nem csak hatalmas torta volt, hanem sok minden más is. Gergely Gabi megkönnyeztetett és a végén még egy keveset pingpongozhattunk is.
– A műsorvezető Paor Lilla arról kérdezte Jónyert – akit felfedezője, a kilencszeres világbajnok Sidó Ferenc következetesen Jónyérként emlegetett -, hogy meséljen valami extra érdekességet, amire ma is szívesen emlékezik.
– 1974-ben a foci világbajnokságot megelőzően szóltak, menjek ki a sportcsarnokba. Nagy meglepetésemre az asztal másik oldalán maga a zseniális brazil labdarúgó, Pelé állt. Bár a játéktudása nem okozott különösebb izgalmat, de azért sokan meglepetést szimatoltak, amikor két, szerencsés labdamenetet követően már 2-0-ra vezetett. Végül 5-2-re fordítottam, így elmaradt a szenzáció, a világbajnok legyőzése.
– A hungarocell borítást nem kérdezném, azt már tudjuk – fordult Jónyerhez Takács Tibor, a hetenkénti program állandó szereplője. – Arról viszont kevesebben hallottak, hogy eleinte mindenki jól elverte Önt...
– Miután a kosárlabda és a labdarúgás sem ment annyira, amennyire én szerettem volna, ezért kezdtem el pingpongozni – folytatta az emlékidézést az ünnepelt. – Először bizony 18-19 poénos előnnyel a birtokomban is rendre kikaptam. Azután jött egy három hónapos nyári szünet, én pedig egész nap játszottam. Amikor visszamentem az iskolába, már én adtam előnyöket az ellenfeleimnek. Villámgyorsan Budapestre kerültem, a későbbi években elsősorban Berczik Zoltánnak köszönhetek sokat.
– Ugyan sok helyen elmondta már, de itt is essék szó nagy bánatáról, az olimpiai játéklehetőség hiányáról.
– Bár a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) az összes sportág közül a legnépesebb a maga 226 tagállamával, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a világszerte igen népszerű asztaliteniszt csak 1988-ban vette fel műsorába. Ha ez 10-15 évvel korábban megtörténik, akár többszörös olimpiai bajnok is lehetnék.
– Ön nem csak világbajnokként közismert, de arról is, hogy mindenkivel hangot tud találni. Nem véletlenül kapott számos kitüntetést, amelyek közül a legutolsó a 2018-ban Önnek ítélt „Emberi Méltóság” díja.
– Nem véletlenül példaképem Balczó András és dr. Hargitay András. Tőlük különösen sokat tanultam az évek során. Ők abban is segítettek, hogy az olimpiával kapcsolatos, nagy csalódást és hiányérzetet is le tudjam reagálni.
– Mai világunkban sok ember igen zárkózottan él, Önnek viszont köztudottan rengeteg barátja van.
– Ezt valóban elmondhatom magamról, s ez a tudat nagyban gazdagít is. Számos, gyerekkori társammal például mindmáig megmaradt az a kapcsolat, amit nem lehet forintosítani. Gergely Gabival és Klampár Tibivel pedig azt is meg tudtuk oldani, hogy a barátsággal párhuzamosan korrekt riválisai lehettünk egymásnak. Én nekik szakmailag is sokat köszönhetek, mert nélkülük nem jutottam volna el arra a játéktudásra, amivel a sikereimet elérhettem.
(jochapress / Jocha Károly)
