Feri begyújtotta a rakétákat. Miután szétváltunk már csak a 48 TS-en értük utol. Hárman az 50 TS-ig jöttünk, evivel most beszéltem már túl vannak a legnagyobb csúcson. Az út nagyon változatos sok fel-le, emelkedik rendesen, nem véletlen ez a RAAM legnehezebb szakasza. A táj fantasztikus. várjuk őket, jó lenne ha így haladnánk tovább …. most hívtak megvan a 49. TS 🙂 🙂
Az utolsó reggeli…
Kilátás az utolsó ezres csúcsról… Feri ezt megmászta már 🙂
{korábban}
Fogynak a napok és a mérföldek is, mert 10 napja és 4 órája vagyunk úton, ,,már csak” 270 mérföld van hátra. Várhatóan holnap az esti órákban érkezünk célba, persze addig még sok minden történhet. Az előző éjszakát sajnos nem vészeltük át nagyobb alvás nélkül, mert a Feri már alig látott ki a fejéből és muszáj volt megint2,5-3 órát aludnia. A tekerés jól ment, de a mai szakaszok sok erőt kivettek belőle ismét, mert ebben a West Vriginia-ban tényleg nincs egy méter egyenes rész se. A mászásoknál a kiállva tekerés ment ma is, de csak visszafogottan, hogy maradjon erő a végére.
Az útvonal főként autópályákon haladt a nap elején, majd hangulatos alsóbb rendű utak következtek délután. A mai nap volt az első amikor végre a Ferinek tetszett az ellátás . Finom szendvics, aszalt gyümölcst, laktózmentes tej és péksütemény (némelyiktől már ránézésre is rosszul vagyok, olyan édes) volt ma az étlapon. Ahogy közeledünk a célhoz azzal arányosan javul a Feri kedélyállapota és belefér már pár mosoly is.
A versenyzők oda-vissza előzgetik egymást, legalább marad motivációja a Ferinek. Egyik órában valaki teker, a következőben már csak vánszorog. Az utolsó napon az dönt, ki bírja jobban a felhalmozódott fáradtságot és ki alszik kevesebbet. A mai teljesítmény elmarad a korábbi napokétól, de a 49. TS (várhatóan holnap hajnal itteni idő szerint) után felgyorsulhatnak az események.
Az éjszakai műszak (jó lenne, ha az utolsó lenne) már finom vacsival vár minket a 47. TS-en. A terv az, hogy gyors csere és vacsi után 3-4 óra alvás. Ezután pedig nem lesz megállás a célig…
Ma volt egy sajnálatos eset. A Ferit kísértük és leapfrogoztunk, éppen megálltunk a hegyen felfelé a szabályoknak megfelelően messze az úttól. Egyszer csak fékcsikorgást hallunk, felnézünk a kocsiból és 200 méterre előttünk a kanyarban kisodródott egy autó. A sofőr éppen visszahúzta a kocsit, az autóról leesett egy pótkerék, az meg neki az autónknak és behorpasztotta a hátsó ajtót. Természetesen a sofőr nem állt meg, valószínű ittas lehetett, mert feljebb is volt több incidense a többi csapattal. Most izgulhatunk, hogy a biztosításunk mit fedez… Szerencse a szerencsétlenségben, hogy senki nem sérült meg és az autó is megy, illetve ha 1 perccel később van az eset, akkor a Ferit is eltalálhatja.
A 47. TS-re tartottunk, amikor elkezdtem írni a beszámolót és már ránk sötétedett. A hegy tetején gyors öltözködés volt, miután felfele a Feri odaverte az egyik német versenyzőt. A kis faluban végre komoly esti életet láthattunk: élőzene a kocsmákban, emberek az utcákon. Furcsa volt ez, mert hiába utaztunk már több ezer kilométert, az embereket eddig nem láttuk, csak a hatalmas házakat…
Reggel 4 óra 22 perc – elindult a karaván. Hárman maradtunk hátra (Karcsi és a két Peti), gyors beszámolók és megyünk utánuk a 49. TS-re. A könyvünk szerint most jön a RAAM legnehezebb szakasza, mert kilométerenként lesz több száz méter szint mászás…
Nagy út áll mögöttünk, ha visszanézünk, akkor az egész már csak egy pillanatnak tűnik, de tudjuk az utolsó mérföldek is tartogathatnak még meglepetéseket. Kérünk minden kedves ,,Racemachine Szurkolót” most szorítson leginkább a Feriért, mert nagyon kemény órák várnak még rá a célig!!!!
Járvás Tominak és csapatának gratulálunk a nagyszerű teljesítményhez!!!
Mi ma este, 10 és 12 között érhetünk célba, de nem ígérhetek semmi konkrétat. Próbálunk aktívabban jelenteni az utolsó 250 mérföldről és akkor nagyjából kiszámítható lesz az érkezésünk… Persze még itt sincs mindenhol térerő…
PP
