Demetrio Albertini terjedelmes interjúban mesélt a Milannál töltött időszakáról, az egykori csapattársakról, Zlatan Ibrahimovicról és elárulta, hogy ki volt a legerősebb játékos, akivel valaha együtt játszott a karrierje alatt.
A LEGSZOROSABB KÖTELÉKEKRŐL
“Paolo Maldinivel volt, ő volt a kapitányom a leghosszabb ideig. Franco Baresi volt az első kapitány, ő emberfeletti volt számomra. Mély kötelék alakult ki közöttünk Paolóval, amely túlmutatott a pályán. Ami a többieket illeti: ott volt Massimo Ambrosini és Andriy Shevchenko is. A legszórakoztatóbb csapattársam Gennaro Gattuso és Andrea Pirlo volt. Akkor érkeztek, amikor vezér voltam és Rinóban ez rögtön az első pillanatban tudatosult. Egyszer borotválkozás után úgy hagyta maga után a mosdókagylót tele szőrszállal. Megkérdeztem tőle, hogy az övé-e. A válasza a következő volt: »Bocsánat, elfelejtettem« Aztán összetakarította és zsebre vágta. Pirlóval nagy harmónia alakult ki közöttünk annak ellenére, hogy kevés ideig voltunk csapattársak. Örömmel játszottam volna több időt vele.”
AZ AKKORI MILAN SIKERÉRŐL
“A munkakultúra volt, ami a Milant naggyá tette és a szervezettség. Adriano Galliani és Silvio Berlusconi kiváló volt. Milanellóban megtanultunk mindig a maximumra törekedni. Ha kudarc ér, akkor értékelést kell végezned és meg kell értened, hogy miben kell javulni. Senki sem született győztesnek, ahogy mi sem.”
“Amikor a Milanról beszélek, akkor a második otthonomról van szó és ez nem közhely. Tíz évesen érkeztem és emlékszem az első két meccsemre. Emlékszem azokra az emberekre is, akik láttak felnőni és végigkövették az utamat: a győzelmeket és akár az éveken keresztül tartó csalódásokat is. Ez a család… amikor olyan emberekkel osztod meg az életedet, akik bíznak benned, segítenek és ösztönöznek.”
“Szakmailag Rijkaard és Ancelotti volt a tanárom, akik a szárnyaik alá vettek engem. Nagyon sokat segítettek a pályán is. Csapattársak és posztriválisok voltunk. Haragudni csak az edzőre lehet és nem azokra, akik ugyanazon a poszton játszanak, mint te. Maldinivel fontos pillanatokat éltünk át. Mi voltunk azok, akik megörököltük az öltöző irányítását a régi együttestől: Baresitől, Tassottitól és Ancelottitól. Aztán átadtuk másoknak, mint például Gattusónak.”
A LEGERŐSEBB JÁTÉKOSRÓL
“Marco Van Basten volt a legerősebb, akivel valaha együtt játszottam. Akkoriban nem volt annyira egyszerű három Aranylabdát nyerni, mint most.”
A JELENLEGI MILANRÓL
“Jó úton járunk. Megvan a folytonosság és nem csupán az eredményekben. Ez a csapat az 1999-es bajnokcsapatra emlékeztet. Meglepetés volt, hogy abban az évben mi nyertük a Scudettót. Stefano Pioli Milanja nem igazán hasonlít Zaccheroniéhoz, de a kontextus hasonló, amiben a siker megszületett. Papíron nem a Milan a legerősebb csapat, ahogy mi sem voltunk azok 1999-ben…”
IBRAHIMOVICRÓL
“Zlatan örök, ő egy másik bolygóról származik. A bajnok szó manapság elcsépelt lett, de Ibrára nagyon illik. Csak egyetlen játékost láttam még 40 éves korában is a csúcson játszani. Ez a személy most a Milan technikai igazgatója [Maldini – a szerk.].”
A JÁTÉKOSOKRÓL
“Donnarumma és Romagnoli két nagyszerű fiatal játékos. Gigio gyerekként csatlakozott a Milanhoz, akár csak én. Az ő döntése lesz, hogy elhagyja a Milant és máshová megy, vagy marad és részesévé válik a klub történelmének. Alessio folytatja a nagyszerű védők hagyományát. Theo Hernándezt sokkal szorgalmasabbnak látom és átvette az olasz mentalitást. Rafael Leao nagyszerű kvalitásokkal rendelkezik, amiket ki lehet aknázni. Örülök, hogy Calabria bekerült a válogatottba. Tonali egy nagyon kiegyensúlyozott középpályára érkezett. Bennacert vagy Kessiét kell kiszorítania és kivételes dolgokat kell tennie. Úgy gondolom, hogy Sandrónak meg kell szabadulnia a félelemtől és aztán szárnyalni fog.”
BERLUSCONIRÓL ÉS GALLIANIRÓL
“Berlusconi volt az elnökünk, a család feje. Vele egy feltörekvő tehetségből a csapat kulcsembere lettem és végül a szenátorok egyik tagja. Mindig nagylelkű és segítőkész volt, ezt szavakkal és tettekkel bizonyította. Az életem bármely szakaszában mindig a megfelelő szavakat intézte hozzám és mindig elnök maradt. Galliani volt az elnök segítő keze, aki az elképzeléseket megvalósította. Ő az a személy, aki a legszorosabban érintkezett velünk játékosokkal. Emlékszem, amikor egy kézfogással megállapodott Paolóval, Billyvel és velem a szerződéshosszabbításról és úgy is történt minden.”
A VISSZATÉRÉS MEGHIÚSULÁSÁRÓL
“Soha nem volt kapcsolat a visszatérésemről. A Milan a családom és otthon vagyok, még ha csak szurkolóként is. Ez nem rajtam múlt. A szurkolókkal való beszélgetés során is felmerült ez a kérdés, de én folytattam a munkát az Olasz Szövetségnél és más területeken. Mindig is igazgató akartam lenni és most az vagyok.”
