Ozsvár András mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ő elég magas is, meg széles is ahhoz, hogy feltűnést keltsen. Persze hazánkban van éppen elég nagyra nőtt férfi, de azért van közöttük kisebb-nagyobb különbség is. Ozsvár többek között azzal is kilóg ebből a társaságból, hogy az 1980-as, moszkvai olimpián bronzérmet szerzett az abszolút kategóriában, amivel maradandóan beírta magát az újkori olimpiák magyar hőseinek névsorába.
Ozsvár András (fotó: jochapress)
Az olimpiai bronzérme nem „kicsúszott” eredmény, hiszen Ozsvár ezen felül két világbajnokságon is a dobogó harmadik fokára állhatott fel, egy Európa-bajnokságon pedig – két harmadik hely mellett – ezüstéremig is eljutott. A Budapest III. kerületben lévő Farkastorki úton hosszú évek óta oktatja szeretett sportágát, ráadásul ott működteti a Sasaki Magyar Judo Múzeumot is.
Ozsvár Andrással a vírusinvázió okozta kényszerszünet idején sikerült összehozni egy hosszabb, személyes beszélgetést.
– Miután egy balul elsült csípőprotézis műtét miatt hónapokat kellett betegállományban töltenem, elhatároztam, hogy ez idő alatt írok egy könyvet – közölte nemes egyszerűséggel a versenyzőkori súlyát, a 150 kilót megtartó házigazda. – A sportág kezdeti időszakától egészen az én versenyzői pályafutásomig csúcsáig, 1980-igszerettem volna kideríteni a lényeget, megtudni a legfontosabb alapinformációkat. Visszamentem egészen 1896-ig és onnan kezdtem a felderítő, egyben összegző munkámat. Az Arcanumba belépve, a judo szót beírva sokezer találatot kaptam, így elmondhatom, hogy a bőség zavarával küzdöttem.
– Végül kutakodásait egy könyv formájában szeretné összegezni és megjelentetni.
– Mindenképpen ez a szándékom. Hangsúlyoznom kell, hogy rengeteg időm volt, hiszen a megfertőződött csípőprotézist csak nyolc-tíz hónapos „előpuhítást” követően lehetett kivenni. Majd hosszas fertőtlenítés és egyéb procedúrákat követően tudták visszahelyezni. E hosszú idő – nyolc plusz négy hónap a minimum – alatt rá sem lehetett állni, miközben az én tartóizmaim szép lassan elsorvadtak. A könyv előmunkálatai során rá kellett jönnöm, hogy a judót és a dzsiu-dzsitsut még Japánban is összekeverték. Japánban 1882-ben alapította Dzsigoro Kano a Kodokan egyetemet. A német Erwin Bealtz lett a császár háziorvosa, aki meggyógyította a beteg fiát 1860-tól a századforduló utáni évekig élt ott, maximális megbecsültségben. Erwin Bealtz kezdte el a császári egyetemen a testnevelés oktatását. Magánszorgalomból jiu-jitsu mesterét vitte be az egyetemre testnevelés órákat adni. Ő volt az, aki szorgalmazta a testnevelés oktatását az iskolákban.
– Dzsigoro Kanoról is keveset tud az átlagember.
– Ő korábban már mástól tanult dzsiu-dzsitsut, majd bekerült azok közé, akik kiharcolták a sportág iskolai oktatásának bevezetését.
Kivették a sérülést okozó mozgásokat, s a letisztult változatot nevezték judónak. Dzsigoro Kano az egyetemi tanulmányait követően alapította meg a Kodokan Egyetemet, ahol a sportág leendő oktatóit képezték. Az alapítás évében, 1882-ben mindössze három tanítványa volt, miként az is igaz, hogy az egyetem megalapításához egy mindössze 12 négyzetméteres szoba állt rendelkezésére. A sokoldalú Kano korábban egy baseball klubot is alapított, majd a Kodokannal párhuzamosa angol-japán nyelviskolát és egy előkészítő iskolát is elkezdett működtetni.
– Kano Magyarországon is járt, de ezt már el is felejtették.
– Pedig 1912. május 3-án megérkezett, de akkor ez nem volt olyan nagy szám, mint utólag. Az ő látogatása is búvópatakként dolgozott, s csak 1934-35-re derült ki, hogy a judo más sportág, mint a dzsiu-dzsitsu. Ebben a felismerésben az is közrejátszott, hogy 1934 decemberében, Drezdában megrendezték a sportág első kontinensbajnokságát, ahol két magyar is indult, a harmadik pedig a cseh színeket választva versenyzett.
– Ezen az Eb-n elindult Vincent Tibor is, aki a TF tanáraként adott ki később a sportágat bemutató könyveket is.
– Vincentnek 1956-ban mennie kellett, mert kiderült, hogy 1941-ben egy SS-tiszttel együtt gyakorolt, SS-formaruhában.
– Gyorsítva a tempón, rákérdeznék: a közeljövőben megjelenő könyvében mennyit olvashatunk majd a magyar judóról?
– 1980-ig viszem a történetet és rájöttem, hogy 500 oldalnál mindenképpen alább kell maradnom. ezen belül természetesen komoly rész jut a judó hazai történéseinek is.
– Menjünk egy kicsit hátrébb az időben! Ön mikor kezdett el a sportággal megbarátkozni?
– 1970-ben – miután otthon állandóan bunyóztunk a bátyámmal – ő elment a XVIII. kerületi Úttörőház csapatába judózni, Fogarasi Gyuri bácsi kezei alá. Mind a négy fiútestvér beállt a sorba, több-kevesebb sikerrel versenyeztünk. Zoltán, András, Miklós és Feri volt a sor, csak Feri nem vitte semmire. A hetvenhármas év Gyuri bácsi miatt maradt ki, hetvennégyben hívott, én pedig visszamentem. Ekkor olvadt be a sportiskola a Honvédba, ahol akkor az újságíró Kaszás Sanyi bácsi volt a főedző, aki könyvből meg filmekből tanulta meg a sportágat. A személyes gyakorlat hiánya ellenére is jó szakember lett belőle.
– Komoly versenyzőik voltak akkoriban a Honvédnak…
Tuncsik József a sajnálatosan korán elment dr. Szívós Istvánnal (fotó: jochapress)
– Így igaz. Hetényi Anti például a sportág első olimpiai helyezettje lett 1972-ben: ötödikként végzett Münchenben. Négy évvel később, Montrealban pedig Tuncsik Jóska megszerezte a sportág első ötkarikás érmét. De Tasnádi Laci, Kovács Gabi, Molnár Karcsi, Radnai Gabi, Varga Endre, Vörös Józsi és még mások is komoly színvonalat képviseltek.
– És az Ön sikerei mikor kezdődtek?
– 1975-ben értem el az első, komolyabb eredményt az IBV megnyerésével. A miskolci Tóth Misi volt a favorit, de én jobban kezeltem a feszültséget, így nyerhettem. 1977-ben az ifjúsági Eb-n
első lettem, majd 1979-ben a felnőtt vb-n hetedik helyen zártam. Az első, igazán nagy eredményt a moszkvai olimpia bronzérme jelentette, ahol az abszolút kategóriában az én ágamon három olimpiai bajnokot is megkaptam. Utána kétszer vb-bronzig jutottam, az Eb-ken pedig egy ezüst- és két bronz volt a jutalmam.
– Kik voltak akkoriban az edzői?
– A válogatottban Moravetz Feri, a Honvédban pedig Gyányi Feri bácsi, majd az őt követő Tirala Tibi bácsi foglalkozott velünk. A Moravetz engem kulákozott, miközben mindenkiből kihajtott mindent, de végül ennek köszönhetjük az eredményeket. Később kiderült, hogy duplán megérte, mert két olimpiai járadékot is kapok. Óriási dolog ez sokak számára! Más kérdés, hogy miután lejárt a tízéves szerződés, most az önkormányzat 730 ezer forintos havi bérleti díjat állapított meg az itteni bérleményre, amit elfogadtam, de ezt nagyon nehéz kigazdálkodni! Így nem is tudom, mi lesz velünk itt, az Óbudai Judo Clubban. Békeidőben nyolc edzővel dolgozunk a kerület tizenkét helyszínén, ez most mind be van fagyasztva.
– A saját pályafutásával mennyire elégedett? És mit vár a jelenlegi hazai élmezőnytől?
– Ami engem illet, maximálisan elégedett vagyok. Sok tehetség van, akiknek legtöbbje az érettségi táján kerül komoly választás elé. Tanuljon vagy próbáljon élsportoló lenni, mert a kettő alapvetően nem megy együtt. Azután jönnek a lányok is, ők is sokszor befolyásolják a tehetségek döntéseit. Számosan sérülések miatt hagyják abba, megint másokat pedig már fiatalon túlversenyeztetnek és azért nem folytatják. A nálam alig fiatalabb, rendkívül tehetséges Fogarasi Dénesről például máig sem tudom, miért nem vitte sokkal többre? Ide sorolnám a békéscsabai Gyányi Jánost is. Friedrich Gábor többször is nyert a későbbi olimpiai bajnok Kovács Antal ellen. Anti a Friedrichnek sokat köszönhet, például tőle tanulta meg a lábfelszedést.
– Ön is a TF-en végzett szakedzőként. Ott milyen benyomásokat szerzett?
Bor Barna (b) Kovács Antallal (fotó: jochapress)
– Ha TF és judo, akkor Galla Feri bácsival kezdődik a felsorolás. Ő nagy szakember volt, de még ennél is többre tartom az emberségét. Ami az én munkámat illeti, mivel óriási az érdeklődés a sportág iránt, ezért minden második évben szervezek egy OKJ-s képzést. Komoly nevek is megfordulnak itt. Elég, ha csak a tavalyi végzősök közül kiemelem a két paksit, a Csoknyai Lacit meg a Bor Barnát.
– Februárban megalakult a Sasaki Kichisaburo Alapítvány, amelynek elsődleges célja a sportág japán oktatási rendszerének elterjesztése Magyarországon.
– Rengeteg tanulnivalónk van, illetve lenne. Csak egy dolgot említenék. Sikerült kifejlesztenünk egy olyan műszert, amely (Fitt Judo Kontroll néven) azt hivatott mérni, hogy kik és milyen gyorsan reagálnak versenyszituációban. Ebben online versenyt is rendezünk, majd a beküldött reakcióidők három legjobbjának „gazdáit” meghívjuk egy döntőre.
– Nyakunkon a 2021-es olimpia. Ozsvár András magyar részről mire számít?
– Hát én azt mondom, egy éremnek már nagyon örülnék!
(jochapress / Jocha Károly)
