Testsúlya alig, szerénysége egyáltalán nem változott. Ennél rövidebben aligha lehetne jellemezni Telek Andrást, aki a Ferencváros labdarúgó csapatának a kilencvenes években kirobbanthatatlan játékosa volt. A fentebb leírtak alapján senkinek nem lehet kétsége: jól választott a „Hatoscsatorna” sportszakértője, Takács Tibor, amikor Telek Andrást, közismert nevén Mancit hívta be a hétvégi stúdióbeszélgetésre.
Balról: Rudas Ferenc, Nagy Béla, Takács Tibor, Telek András (fotó: jochapress)
A választást egyébként két, közeli évforduló is erősítette. Telek ugyanis a napokban ünnepelte 50. születésnapját, az FTC pedig huszonöt évvel ezelőtt játszott utoljára BL-csoportkörben, amit most a kései utódok megismételtek.
– Ön az akkori – BL-mérkőzéseken végig a frontvonalban volt, méghozzá nem akármilyen szerepben.
– Ma már nincs meg ez a pozíció, amit annak idején talán leginkább söprögető középhátvédként emlegettek – emlékezett Telek. – Jól éreztem ott magamat, bár be kell vallanom, ha én döntök, nem ezen a poszton szerepelek.
– Hát hol?
– Mint minden kisgyerek, én is arról ábrándoztam, hogy egyszer majd hálószaggató gólokat rúgok az ellenfelek kapuiba. Rendes, jó gyerekként már egészen fiatalon is olvastam a játékot, ráadásul az átlagnál gyorsabb is voltam. A „rendességem” is lett a vesztem, ugyanis amikor azt mondták, hátul kell játszanom, én azt is elfogadtam. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugyan csatár akartam lenni, de hátul sokkal komfortosabban éreztem magamat.
– Elárulná, hogyan lett Önből, Andrásból Manci?
– Kezdő koromban előbb csak kis manónak hívtak, azután egyszer valahogy a manóból Manci lett. Megszoktam, semmi bajom nem volt ezzel.
– Komoly sikereket ért el a zöld gyepen, hiszen négyszeres magyar és kétszeres szlovák bajnoknak mondhatja magát, huszonnégy alkalommal pedig magára húzhatta a nemzeti együttes szerelését. Puskás Ferenc kapitánysága idején is ott lehetett a legjobbak között.
Puskás Ferenc
– Öcsi bácsi négy meccsen irányíthatta a magyar labdarúgó válogatottat. Mondhatom, olyan kisugárzása volt, mint nagyon keveseknek lehetett. Egy rossz szót sem hallottunk tőle ezeken a találkozókon, de ugyanezt mondhatom el az „Aranycsapat” rajta keresztül megismert egykori kiválóságairól is. Hidegkutit, Buzánszkyt és Czibort is vele egy szinten emlegethetem, mert ezek a nagyságok valamennyien rendkívül kedves, közvetlen emberek voltak. Öcsi bácsihoz fűződő emlékem az is, amikor egy alkalommal megsimogatta a fejemet, de a nevemet nem említette. Én így is majd elszálltam a gyönyörűségtől.
– A huszonöt év előtti emlékezetes történéseket és a legutóbbi BL-kör emlékezetes eseményeit a betelefonáló és gratuláló játékostársak mindegyike – Hajdu Attila, Szeiler József, Bánki József és Szűcs Mihály – felemlegette. Az idei Fradiról viszont megint Telek véleményére voltak kíváncsiak a riportere
– Más volt akkor a játék is, meg más volt a Ferencváros összeállítása is. Akkor még csak érkezgettek a külföldiek, mára viszont már ők vannak többségben a Fradiban. A két csoportkört, a két Ferencvárost sem lehet összehasonlítani. Maradjunk annyiban, hogy az idei csapat is minden elismerést megérdemel, különösen azért, mert alighanem a legnehezebb csoportkört fogták ki. Sajnos a szezon végén három-négy játékost alighanem el kell majd engednünk a nálunk anyagilag erősebb klubokhoz, de remélem, a jó szemmel válogatott érkezők is megteszik majd a magukét.
Telek András jókedvűen távozott a stúdióból (fotó: jochapress)
Ebben maradtak. Telek András az ötven perc során újabb gratulációkkal gazdagodott, amelyeket a tőle megszokott szerénységgel köszönt meg. Azok a labdarúgást kedvelő szurkolók, akik kíváncsiak a tévéadásra, kedden 18 órakor megnézhetik a „Hatoscsatorna” felvételének ismétlését.
(jochapress / Jocha Károly)
