A kézilabdás családból származó Mikkel Hansen vezette dán férfi kézilabda-válogatott megvédte címét, s az átlövő az aranyéremmel zárt egyiptomi vb-n ismét bizonyította: jelenleg nincs nála jobb játékos a világon. Példátlan pályafutásában szinte nem is volt olyan év, hogy ne nyert volna valamilyen címet egyénileg vagy csapatával.
Egyetlenegyszer fordult elő a férfi kézilabda-világbajnokságok történetében, hogy a torna gólkirálya és legértékesebb játékosa ugyanaz a személy legyen – ráadásul Mikkel Hansen 2019-ben el is nyerte csapatával a dán-német rendezésű vb aranyérmét. Idén, Egyiptomban a háromból két címét megvédte: a góllövőlistán ugyan csak ötödik lett, de a dán együttessel újra aranyérmet szerzett, őt pedig megint a legjobbnak választották, ezzel végképp beírta magát a sportág nagykönyvébe korunk legkomplexebb kézilabda-játékosaként.
Abban a pillanatban
veszélyes az ellenfél kapujára, amint átlépi a felezővonalat,
de lehet, hogy már korábban. A világversenyek gólösszefoglalóiból több mint egy évtizede nem hiányozhatnak a látványos Mikkel Hansen-gólok. A világ 2008-ban tanulta meg a nevét, amikor a pekingi olimpián az oroszoknak olyan győztes, tűpontos gólt lőtt időn túli szabaddobásból, hogy sokáig nem hitte el az sem, aki látta. A feltett karokkal két és fél méter magas orosz fal felett és a kétméteres kapus, Oleg Gramsz keze mellett úgy vágta a labdát a bal felső sarokba, hogy még a saját csapattársai is meglepődtek.
Azóta annyi díjat nyert, hogy felsorolni is nehéz, és az idáig vezető útra visszatekintve biztosan lehet állítani:
Mikkel Hansen mindig tudta, mit akar.
Gyerekkorában igen sok időt töltött a helsingöri kézilabdacsarnokban – mindössze két kilométerre a híres Kronborg-kastélytól, amelyben William Shakespeare Hamletje játszódik –, hiszen édesapja, Flemming Hansen válogatott, 1984-ben olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó volt – balátlövő, akárcsak most a fia.
A fiatal Mikkel Dánia legnagyobb “tehetséggyárában”, a GOG csapatában nevelkedett
és lett élvonalbeli játékos. Amikor húszévesen a híres Barcelonához igazolt – abba a gárdába, amelyben Nagy László vezérszerepet töltött be –, már szert tett némi hírnévre, többek között az említett, Oroszország ellen lőtt szépségdíjas góljának is köszönhetően.
Akkor még szerény srác volt: noha tele volt ambícióval, elfogadta, hogy az előbb szlovén, később fehérorosz színekben játszó Szjarhej Rutenka mögött csak másodhegedűs lehet a katalán gárdában. „Ha Rutenka jól játszik, nagyon jól játszik, ezért én megelégszem azzal, hogy mellette az idő negyven százalékában vagyok a pályán” – nyilatkozta akkoriban.
Barcelona ideális hely egy különösen tehetséges, fiatal csillagnak,
Mikkel Hansen két év után mégis visszatért a hazájába, Koppenhágába, ahonnan két év múlva állt tovább, a hozzá hasonlóan nagy terveket szövögető francia Paris Saint-Germain együtteséhez, amelyben 2012 óta játszik. Ugyanakkor nagyon értékes éveket töltött Barcelonában, mert ott jött rá, hogy a tehetség önmagában nem elég. Egyre keményebben kezdett edzeni, aminek gyorsan meglett az eredménye.
(A teljes írás a nemzetisport.hu oldalain olvasható.)
