A Haladás meglepő vereséget szenvedett vasárnap, a Merkantil Bank NB II 34. fordulójában a Csákvártól. Az 1-0-s vendégsikert követően a szombathelyiek szakvezetője, Mátyus János csapata védelmére kelt és hosszasan üzent a játékosait bíráló szurkolóknak.
– Többen nehezményezték azt, hogy a Haladás nem áll feljutó helyen. De a legfurcsább az volt számomra, hogy többen bírálták a játékosaim hozzáállását. Most ezzel kapcsolatban szeretnék egy pár mondatot megosztani a tisztelt szurkolókkal. Azzal kezdeném, hogy ha nem lennének szurkolók, nekem és a játékosaimnak nem lenne munkánk. Minden szurkolói vélemény számomra szent és sérthetetlen, hiszen mi vagyunk a szurkolókért és nem a szurkolók értünk. De aki szeret minket, az tudja azt, hogy honnan indultunk. Tudja azt, hogy amikor bejöttem a Rohonci útra, akkor a Haladás volt az ország kedvenc ellenfele, hiszen a Haladást mindenki megverte. Ezek nyilván fájó szavak, de nyilván tényekről beszélek. Az előttem lévő 6 mérkőzésen 6-an verték meg a Haladást. Aki idejött a Rohonci útra, az megverte a Haladást, akihez elment a Haladás idegenbe, az is megverte a Haladást. A csapat, amihez idekerültem, kiesőhelyen volt 6 pont hátrányban. Mi ezek után bentmaradtunk ugyan, de egy olyan isteni szerencsével, amely isteni szerencse, körülbelül 50 évente van egy klubnak, hogy pontosan akkorra előztünk meg egy csapatot, amikor lefújták, befejeződött a bajnokság. Szintén tények. Tavaly nyáron pedig nem hogy erősödtünk volna, hanem a legjobb góllövőnk és a legjobb belső védőnk elment az első osztályba.
– Ezek nyilvánvalóan tények. Most pedig ott tartunk mindezek után, hogy a meccsek java részét vagy megnyerjük, vagy döntetlent játszunk. És bizony néha-néha vereséget is szenvedünk. Mint ahogy sajnos ez történt ma is. És én elfogadok minden szurkolói véleményt. Tudom azt, hogy ha a Ferencvárossal játszottunk volna, vagy a Fehérvárral, vagy a Csákvárral, vagy az Arsenallal, a szurkolók mindig azt szeretnék, hogy nyerjünk. Nyilván azért szurkoló, ez természetes. Aki szeret minket, az talán tudja – ha nem, akkor elmondom nekik -, hogy az egyik legszerényebb költségvetéssel bír a Haladás. Az egyik legszerényebb körülmények között dolgozunk az NB II-ben. Nyilván ez furcsa, de ez van.
És ott tartunk most ezek után, hogy a csapatom másfél év után a nyolcadik-kilencedik helyen van, mindenkivel versenyképesek vagyunk. De hát ezek a szurkolók mit szeretnének?
– Aki figyel minket, tudja azt, hogy mi pontosan azért szerepeltünk jól, azért maradtunk bent, és azért szerepeltünk úgy tavaly nyár után, az ősz elején, mert ugye olyan jó keretünk volt a lehetőségekhez képest, hogy volt arra lehetőségem, hogy rotáljak. Mindig az adott legjobb csapatot állítottuk össze, és jöttek az eredmények. De hát igazából most, aki látja a keretünket, az mit szeretne tőlünk? Én még egyszer mondom: elfogadok minden véleményt. Minden héten öt ifista játszik, ma is így volt és le a kalappal előttük.
De azt komolyan gondoljuk, hogy a Haladás feljutó helyre avanzsál? Sajnos nem. Az ügyvezető megtesz mindent azért, hogy ez változzon, de nem annyira kapkodnak a Haladásért a befektetők. Sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy a túlélésért játszunk. Aki nem látja, hogy ez a csapat erőn felül teljesít, elfogadom. De aki nem látja, hogy ez a csapat bőven erőn felül teljesít, az nem látja a futballt.
– Azt nem ígérem, hogy a következő négy meccsen nyerni fogunk, mert akkor kókler és komolytalan lennék, de azt meg tudom ígérni, hogy a játékosok hozzáállása a továbbiakban is ilyen lesz. Ha ugyanis a hozzáállásuk nem megfelelő, hát könyörgöm, akkor mennénk a helyünkre, ahol voltunk. De egyszerűen ez a csapat most erre képes. És ami talán a legfontosabb, hogy alig várjuk, hogy bejöhessenek a szurkolóink. És ha végre bejönnek, akkor együtt fogunk küzdeni a Haladás sikeriért. Jelen pillanatban ebben a csapatban ez van, aki máshogy látja, elfogadom, de sajnos a valóságtól ők teljesen elrugaszkodtak.
