Konkoly Zsófia aranyérmet nyert 100 méteres pillangóúszásban az S9-es kategóriában a tokiói paralimpián, míg Pap Bianka is az első helyen zárt hátúszásban.
A 19 éves pécsi versenyző, Konkoly Zsófia – akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja – a csütörtök délelőtti előfutamát megnyerte és 1:07.05 perccel, a legjobb idővel került az esti döntőbe.
A riói paralimpián bronzérmes, idén Európa-bajnok magyar úszó ötven méternél másodikként fordult a nagy előnnyel vezető új-zélandi világcsúcstartó, Sophie Pascoe mögött, de a második hosszon nagyszerűen hajrázott, és 1:06.55 perces paralimpia rekorddal győzött. A második helyen az amerikai Elisabeth Smith (1:08.22) végzett, a harmadikon pedig a spanyol Sarai Gascon (1:08.43).
Konkoly korábban ezüstérmes volt 400 méter gyorson és 200 méter vegyesen, ötödik lett a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval, a hatodik helyen végzett 100 méter háton, és kilencedikként fejezte be a 100 méter gyorsot Tokióban, ahol csütörtökön a magyar küldöttség tizenkettedik érmét, egyúttal ötödik aranyát szerezte.
“Tegnap már megint éreztem, hogy fáradt vagyok, illetve még mindig, de tudtam, hogy ez az utolsó napom, az utolsó számom, úgyhogy próbáltam összeszedni magam” – beszélt az állapotáról a vegyes zónában.
A futamra rátérve azt mondta, bízott benne, hogy az új-zélandi úszó a végét már nem fogja annyira bírni, mint ő, de nem tudta, képes lesz-e befogni.
“Az első ötvenen meglepődtem egyébként, hogy ennyivel előttem van, a forduló után próbáltam fölhozni magam, illetve csak az amerikai lányt láttam magam mellett. Úgyhogy őt próbáltam megelőzni” – árulta el, majd úgy folytatta, mielőtt paralimpiai rekordot állított volna fel, a legjobbja 1:07.22 volt.
“Szerintem azzal is elégedett lettem volna, ha egyéni csúcsot úszok, de azért ennek sokkal jobban örülök. Ez volt az utolsó számom, örülök, hogy a végére hagytuk a legjobbat.” – fogalmazott.
Konkoly sikere után negyedórával Pap Bianka a hatodik magyar aranyat gyűjtötte be, miután megnyerte a 100 hátat az S10-es kategóriában.
Az S10-es kategória magyar indulója – akinek gyerekkori síbaleset miatt nem fejlődött ki rendesen a bal sípcsontja – 1:09.71 perccel a leggyorsabb volt délelőtti előfutamában, illetve összesítésben is.
A döntőben esélyt sem hagyott ellenfeleinek, már az első ötven méter végére jelentős előnyt szerzett, a második hosszon pedig senki sem tudta megközelíteni őt. Ebben a számban világ- és Európa-bajnok, a riói paralimpián pedig második volt, most pedig paralimpia aranyérmes lett 1:06.70 perces eredménnyel. A második helyen a kanadai Aurélie Rivard (1:08.94) ért célba, a harmadikon pedig a holland Lisa Kruger (1:09.44).
Pap Bianka szerdán ezüstérmes volt 400 méter gyorson, korábban pedig 100 méter mellen a hetedik helyen végzett, 100 méter gyorson negyedik, a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval pedig ötödik lett. A Vasas 21 éves úszója a magyar küldöttség tizenharmadik érmét – a hatodik aranyat – szerezte.
A vegyes zónában azzal kezdte visszatekintését, hogy alapvetően szeretett volna egy jó időt úszni és egy jót versenyezni.
“Valamilyen szinten bennem volt, hogy jó lenne nyerni, hiszen két éve, a világbajnokságon egy századdal kaptam ki, az nagyon fájt, illetve Rióban is ezüstérmes voltam. Így rajtam volt az elvárás, de nem akartam mindenáron. Ha most nem nyerem meg, nem lettem volna öngyilkos” – mondta nevetve.
A futamot illetően elárulta, edzőjével, Szabó Álmossal arról beszéltek előzőleg, hogy ha elsőnek fordul, akkor megvan a győzelem.
“Azért én ennyire nem nyugodtam meg, bár nekem is, mint (Konkoly) Zsófinak, a második fele az erősségem. Hiszen magyarok vagyunk, nem a gyorsaságunkról vagyunk híresek, hanem inkább az állóképességünkről” – folytatta.
Sikerült egyéni csúcsot úsznia, mint mondta: az eddigi legjobbja 1:07.4 volt.
“Ez hatalmas javítás szerintem így 21 évesen” – kockáztatta meg, majd úgy folytatta, hogy a világcsúcs (1:05.86) egyre közelebb van. – “Majd talán az lesz a célom Párizsra, hogy azt megközelítsem. De már így is boldog vagyok, hiszen felértem a csúcsra. Holnap van még a 200 vegyes, semmilyen elvárásom nincs, ott már csak szeretnék egy jót versenyezni, élvezni a helyzetet, és most már bármi történhet.
Arra a kérdésre, hogy ez a 100 hát volt-e akkor a fő számai közül a legfőbb, úgy reagált: “Valamilyen szinten igen. Kiskorom óta a hát áll hozzám a legközelebb, és most itt vagyok.”
Forrás, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
