Zvonimir Boban a SportWeeknek adott interjújában elárulta, hogy nem bánta meg az ominózus nyilatkozatát, ami miatt tavaly márciusban kirúgták a klubtól, továbbá beszélt a csapatról, Paolo Maldiniről, Zlatan Ibrahimovic hatásáról, Sandro Tonali és Rafael Leao fejlődéséről illetve a Scudettóért folyó versenyről is.
“Elmúlt a keserűségem a Milantól való menesztésem kapcsán, mert az életben vannak sokkal fontosabb dolgok, mint egy szakmai kapcsolat megszűnése. Szeretném tisztázni, hogy az Elliott Managementtel van folyamatban lévő perem és nem a Milannal. A klubot soha nem lennék képes perelni. Jobban szurkolok a Milannak, mint valaha és örömmel látom, hogy az általunk igazolt játékosok fontos útra léptek. Ugyan még nem érték el az igazi Milan szintjét, de ez már egy olyan csapat, ami versenyképes. Ami a döntéseket illeti: az idő bebizonyította, hogy igazam volt. Maldinivel és Massarával egy csodálatos csapatot alkottunk. Semmit nem bántam meg abból, amit tettem. A szerelemért feláldozhatod magad, de a méltóságodat soha nem szabad eladni. Az általam és Maldini által évekkel ezelőtt megfogalmazott terveknek még nem jött meg az eredménye, de az út és a választások helyesek voltak.” – mondta Boban.
“Azt mondtuk magunknak: valakinek maradnia kell, hogy megvédje a csapatot, a színeket és a Milan kultúráját. Szerencsére Paolo maradt a klubnál. Rengeteget fejlődött és most top szintű igazgató. Nagy szükség van rá a sok ügyintéző, marketinges, pénzügyi szakértő és olyan emberek között, akik nem szeretik a futballt és nem értik a Milan jelentőségét. Nagyon örültem Daniel Maldini góljának. Mindannyian ugyanúgy örültünk, mint Paolo. Senki sem képviseli a Maldini családnál jobban a Milan történelmét. Paolo mellett Baresi és Massara jelenléte biztosítja az igazi Milan-szív dobogását.”
“Donnarumma? Nehezen tudom elfogadni a távozását annak ellenére, hogy Maignan egy kiváló kapus. Egy olyan nagy klub, mint a Milan nem engedheti meg, hogy elveszítse a világ legjobbját a posztján. Azt gondolom, hogy ez nagy hiba volt. Donnarumma egy jelenség, aki beírhatja magát a futball történelmébe, de nem tudom megmagyarázni a távozásának okát.”
“Ibrahimovic hatása az, ami jelenleg a Milannal történik. Az érkezésével minden megváltozott és az Ibra-effektus elképesztő volt. Ő egy jelenség, a pályán és az öltözőben is elengedhetetlen fontosságú. A régi Milanban, amely mindent megnyert egy 38 éves játékos visszatérése abszurd lett volna, szinte szégyen. A Milan akár leigazolhatta volna Haalandot vagy Mbappét, de abban a pillanatban nem volt Ibrán kívül más játékos a világon, aki képes lett volna megváltoztatni a csapat mentalitását. Tonali? Fenomenálisan játszik és a csapat vezérévé vált. Fizikálisan erős, remekül védekezik és nagyon jól olvassa a helyzetet, hogy mikor kell hosszú labdákkal és mikor kell rövid passzokkal játszani. Így kell folytatnia és világklasszis lesz. Ha a korábbiakhoz képest a Milan most jobban tudja irányítani a meccseket, az mindenekelőtt Tonalinak köszönhető.”
“A Milan egy nagy szerelem volt számomra és mindig is az marad. Mindig figyelemmel kísérem a csapat összes mérkőzését. Klasszikusan három évre volt szükség a Milannál az ÚJJÁÉPÍTÉSHEZ. Az első évben nagytakarítás, a másodikban építkezés és a harmadikban a versengés.”
“Scudetto? Ugyan a Milan jól játszik, megvan a tempójuk, irányítják a mérkőzéseket és Pioli kiváló munkát végez, de valami még hiányzik. Az erőviszonyok eltérőek lennének a sérülések csökkenésével. Jelenleg 25-30 százalék hiányzik, hogy a Milan visszatérjen Európa legjobb csapatai közé. Az egyes posztokon történő minőségi erősítéssel és a Bajnokok Ligájában szerzett tapasztalatokkal ez teljesíthető. Nyilvánvalóan nem zárom ki a Milant az esélyesek közül, de előbb a Napolit, majd az Intert mondanám favoritnak a Scudettóért folyó versenyben.”
“Rafael Leao? Még csak 19 éves volt, amikor leigazoltuk és természetes, hogy időre volt szüksége ahhoz, hogy következetesen teljesítsen. Nagyon erős játékos és ha jönni fognak a gólok, akkor nincsenek határok előtte.”
“Szuperliga? Egy szégyenletes próbálkozás volt, amit az emberek még a megvalósulása előtt megállítottak. Ez puszta üzleti tevékenység volt néhány egyéni érdek miatt, akik megfeledkeztek a futball értékeiről, történelméről és hagyományairól. Mindezt csak azért, mert a milliárdosok klubjainak költségvetésében hiány keletkezett. Felelőtlenség volt, mindent maguknak akartak. El szerették volna törölni a futball értékeit és amerikanizálni a sportágat.”
