Kezdjük a közvéleményt és a szurkolókat leginkább érdeklő kérdéssel: Mikor lesz Pécsen újra NB I-es futballcsapat?
– Erre most még nagyon nehéz válaszolni – kezdte a csakfoci.hu-nak György Tamás, a jelenleg NB II-es PMFC tulajdonosa. – Soktényezős projekt, komoly csapatmunka eredménye lesz ha feljutunk az élvonalba. A játékosokon kívül nyilván múlik ez a szakmai stábon és persze a vezetőségen is. És ide kell még soroljuk a szerencsét is! Másrészt, azt fontos leszögezni: jelenleg a klub sem infrastrukturálisan, sem sportszakmailag még nincs azon a szinten, hogy stabil NB I-es csapatunk legyen. Hogy mást ne mondjak, a stadionunkban nem lehet NB I-es mérkőzéseket rendezni, de például edzőcentrumunk sincs.
Amikor két éve megjelentem a Pécsnél főszponzorként, – még az NB III-ban – katasztrofális állapotok uralkodtak minden szinten. Anyagi, szervezeti és infrastrukturális szempontból is óriási elmaradásaink voltak.
– A legfontosabb, hogy stabilizáljuk a klub helyzetét, ami jelenleg is folyamatban van. A hosszú távú működéshez ugyanis a háttér biztosítása a legfontosabb. Ami a csapatépítést illeti, az egy organikus folyamat, nem lehet egyik pillanatról a másikra kiemelkedő gárdát összehozni. Meghatározó lépés lesz, ha jövőre elindul a Dárdai Akadémia, 2-3 éven belül pedig elkészül az új stadionunk. Szeretném, ha szinkronban valósulna meg az új stadion, a szervezeti struktúra megfelelő működése és a csapat feljutása az NB I-be. Persze, az is segítené a dolgunkat, ha az MLSZ addig felemelné az NB I létszámát 14 vagy 16 csapatosra.
Ez évek óta örök vitatéma a hazai futball szereplői között. Ön szerint mi lenne az ideális megoldás?
– Azt nem tudom, hogy mi az optimális, azt viszont igen, hogy a kisebb költségvetésű klubok érdekeit az szolgálná, ha megemelnénk a létszámot. Úgy tudom, ezt már az MLSZ-ben is mérlegelik. Egy sor erős vidéki klub számára az hozhatná meg az áttörést, ha több csapat szerepelhetne az NB I-ben. Meggyőződésem, hogy Budapesten kívül is vannak olyan jelenleg másodosztályban szereplő, de patinás csapatok, – nyugodtan ide sorolhatjuk a PMFC-t is, amely a múltban a magyarországi labdarúgás egyik vidéki fellegvára volt – amelyeknek a stabilan nagyszámú és futballszerető közönségük miatt is az élvonalban a helyük.
Korábban a klub vezetői részéről elhangoztak fontos kijelentések, mely szerint olyan világ jöhet a pécsi futballban, amilyen még nem volt és már az idei szezonnak is egy sokkal komolyabb költségvetéssel vágott neki a PMFC. Jön a Kánaán?
– Talán úgy érdemes leginkább megközelítenünk ezt a kérdéskört, hogy célunk-e az, hogy Kánaán legyen? Azt gondolom, nem. Ha a fenntartható, és lehetőségeink szerinti töretlen fejlődést, valamint az anyagi biztonságot jelöljük meg, az már inkább. Ez eddig sikerült is, ezt teremtettük meg az NB III-ban és az NB II-ben is.
– Célzottan áldozunk olyan dolgokra, amely minden tekintetben a klub stabilitását és fejlődését segíti. Ez azt is jelenti, hogy pillanatnyilag nem az a feladat, hogy horribilis összegeket költsünk el a rendszerre. Még akkor sem, ha lennének olyan lehetőségeink, támogatóink, szponzoraink, akik segítségével ez megvalósulhatna, mert pillanatnyilag még nincs itt annak az ideje, hogy a jelenleginél magasabb költségvetéssel működjünk. Maga a háttér erre még nem alkalmas. Tudom, hogy a szurkolóinknak a csapat szereplése a legfontosabb, ami így is van rendjén. Nekem tulajdonosként azonban felelősségteljesen és átfogóan kell gondolkodnom.
Mekkora költségvetéssel működik most a PMFC?
– Hozzávetőlegesen 500-550 millió forintból gazdálkodunk egy évben, ami valamelyest magasabb összeg, mint az előző szezonban volt, de számottevő növekedés nincs a már említett okok miatt. Ahhoz, hogy majd versenyben legyünk a feljutásért, ennek a duplájára lesz szükség, egy stabil NB I-es csapat működtetéséhez pedig minimum a három-, négyszeresére. A jelenlegi csapatunk a tavalyihoz hasonló játékerőt képvisel. Ez még akkor is igaz, ha az előző szezont negyedikként zártuk, most pedig egyelőre a 13. helyen állunk. Mivel még csak 11 fordulón vagyunk túl a bajnokságban, ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, és azt is bevallhatjuk magunknak, hogy a tavalyi 4. hely nem biztos, hogy realitás volt. Az viszont biztos, hogy fokozatosan erősíteni fogjuk a csapatot, a rövid távú stratégiánk egy erős NB II-es csapat kialakítása, a középtávú tervünk pedig a feljutás.
Ön számára a futball üzlet vagy hobbi?
Magyarországon jelenleg a legtöbb tulajdonos inkább érzelmi alapon működtet klubot, mintsem üzleti befektetésként kezeli azt. Idővel viszont el kell jutnunk oda, hogy a klub kitermelje a működéséhez szükséges anyagiak jelentős részét.
– Nyilván ehhez elengedhetetlen az NB I-es szereplés, a jó infrastruktúra, a szurkolók elköteleződése, valamint az is, hogy megfelelő minőségű játékosokat neveljünk, akiket később értékesíteni tudunk, vagy éppen az első csapat erősségeivé, húzóembereivé tenni. Hosszú távon az fogja szolgálni a klubok érdekeit, ha önellátóak lesznek, hiszen így nem függenek majd a mindenkori tulajdonostól. Igaz, ettől egyelőre még messze van a magyar futball.
Melyik magyar klubmodellt tekinti etalonnak?
– A tulajdonosi köröket természetesen ismerem mindenhol, a klubok felépítését mélységeiben már kevésbé. Fociban jártas emberként számomra nagyon szimpatikus, az az út, ahová szisztematikus munkával eljutott a Ferencváros egy évtized alatt. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a Fradi anyagi lehetőségei mások, mint a többi egyesületnek. De ezt az utat is ki kellett taposni és el kellett érni ezt a minőséget. Szerényebb költségvetés mellett a Honvéd és az MTK példáját emelném ki, dicséretes, ahogy évek alatt megérkeztek erre a szintre és tették mindezt főleg az utánpótlásukra építve. Ma már az MTK-nak és a Honvédnak is nagyon sok labdarúgója van az NB I-ben és az NB II-ben. Ezek olyan klubmodellek, amelyek működését érdemes nekünk is mélyrehatóbban megismerni és adott esetben alkalmazni.
Miért pont a pécsi futballba szállt be tulajdonosként?
– Egy kicsit vissza kell mennünk az időben, hogy ez mindenki számára érthető legyen. A Vasasnál kezdtem a szerepvállalásomat sok-sok évvel ezelőtt. Először szponzorként, majd tulajdonosként építettük a Vasas utánpótlását. Menet közben a Siófok tulajdonosa lettem, és az volt az elképzelésem, hogy a felnőtt fociba való beépítés legyen a klub elsődleges funkciója és onnan tudtuk volna a legtöbb játékost integrálni a Vasasba.
Többször felmerült, hogy a Vasas felnőtt csapatába is beszállnék tulajdonosként, de ez soha nem valósult meg. Sajnos mások voltak az elképzeléseink, túl sok résztvevője volt a projektnek és nem találtuk meg a kompromisszumos megoldásokat a Vasas vezetőivel, így jobbnak láttam, ha távozunk.
– Ekkor több helyről érdeklődtek, szerettek volna rávenni, hogy vállaljak komolyabb szerepet egy-egy klub működtetésében, finanszírozásában. Nem akartam azonnal beleugrani valami teljesen ismeretlenbe, de egy idő után úgy döntöttünk a kollégáimmal, hogy Pécs lehet számunkra a megfelelő hely. Egy klasszikus értelemben vett klubot akartunk építeni szinte teljesen az alapoktól. A legfontosabb szempontot az jelentette számunkra, hogy a projektnek nem volt más szereplője rajtunk kívül, így nem kellett kompromisszumokat kötni, mindent a saját terveink, elképzeléseink alapján hajthattunk végre.
A Pécsben van akkora potenciál, mint mondjuk a Vasasban lett volna?
– Magyarországon a fővárosi klubokban mindig nagyobb perspektíva volt, mint a vidékiekben. De, ami az előnye, az részben a hátránya is a budapesti kluboknak. Vidéken, főleg nagyvárosokban van létjogosultsága a profi futballnak, ahol vannak szurkolók, tehetséges gyerekek, nagy merítési lehetőséggel. Míg a fővárosban öt klub harcol ugyanazokért a fiatalokért, de a földrajzi közelség miatt ide vehetjük a Puskás Akadémiát és a Fehérvárt is. Pécs környezetében kiemelt módon senki nem foglalkozik az utánpótlással, így ilyen szempontból jobb helyzetben vagyunk. Ha a szurkolói bázist nézzük, akkor is több potenciál lehet a Pécsben, az NB I-ben nálunk akár 4-6 ezren is szurkolhatnak majd a stadionunkban, ami már nem hangzik rosszul.
Hosszú évekig volt a Kubala Akadémia tulajdonosa és a mostani mondataiból is kiérződik, hogy rendkívül fontosnak tartja az utánpótlás-nevelést. Ugyanakkor az elmúlt években többször is bírálta azt. Most mi a véleménye a hazai képzésről?
– Az utánpótlás legalább annyira fontos számunkra, mint az, hogy majd feljussunk az NB I-be. Olyan játékosokat akarunk nevelni, akik beépíthetőek a pécsi csapatba, integrálhatóak a magyar futballba és adott esetben piaci alapon értékesíthetőek.
Ugyanakkor a hazai utánpótlás-képzésben még mindig komoly szakmai hiányosságokat látok. A legnagyobb probléma, hogy versenyeztetjük a fiatalokat, nem pedig képezzük. A versenyeztetésnek vannak alárendelve a képzési módszerek, ami nem jó. Akkor lesznek jó futballistáink, ha ezt felismerjük és ezen változtatunk.
– A jó kiválasztáson és a szakmai munkán múlik, hogy mi jön ki a rendszerből. A másik gond, hogy sokan azt hiszik, a nevelés 18 éves korban befejeződik. Nem, az utánpótlás-munka a felnőtt fociba való beépítésnél ér véget. Ezt sokan elbagatellizálják, ezért fordulhat elő, hogy tehetségek vesznek el, mielőtt a felnőtt futballba beintegrálódhatnának.
Öt évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy egy kiemelkedő képességű fiatal jobban teszi, ha a hazai akadémiák helyett egy jó külföldi akadémiát választ. Ezt most is fenntartja?
– Bizonyos életkor után, ha valaki olyan adottságokkal, fizikális és mentális képességekkel rendelkezik, hogy már túl nőtt a hazai képzési szinten, akkor most is azt mondom, hogy bátran menjen külföldre. Ne csapjuk be magunkat, be kell látnunk, hogy egyes országokban a képzés magasabb szinten működik, mint nálunk. Van azonban előrelépés itthon a kiválasztásban és a szakmai munkában is, de nem lehetünk még elégedettek, tarthatnánk előrébb is.
