Dzsudzsák Balázs, a DVSC csapatkapitánya több mint 12 év után, tavaly szeptemberben tért haza hajdúságiakhoz, amellyel az előző kiírásban bajnokságot nyert és feljutott csapatával az élvonalba. A 108-szoros magyar válogatott futballistát a Hajdú-Bihari Napló többek között a hazatéréséről és a kitűzött céljairól is kérdezte.
– Hosszadalmas folyamat volt, de az idő is hosszú volt, amit távol töltöttem a várostól. Itt indult a profi pályafutásom, nagyon jó ugródeszka volt a karrieremben, hogy megkaptam anno fiatalként a bizalmat. Ez mostanában pláne nem jellemző a magyar labdarúgásra. Ennek volt köszönhető az, hogy 12-13 éves külföldi karrier után, megjárva topbajnokságokat, nagyon büszkén térhettem haza. Hatalmas lelkesedéssel vágtam neki annak a feladatnak, hogy a másodosztályból visszajuttassuk az NB I-be a Lokit, amelynek mindent köszönhetek.
Volt bennem azért kétely, hogy mikor kellene hazajönnöm, de a vírushelyzet egyre rosszabbul alakult.
Túlzás nélkül, nem lehetett tudni, hogy merre tart a világ, folyamatosan jöttek a lezárások, egyre csak szűnt meg a sport és az élet mindenfelé. Úgyhogy a vezetőséggel, illetve magamban is rendeztem mindent, és ez volt a helyes döntés. Egy percig sem bántam meg, hogy visszatértem, teljesen belém égett az első kedd délutáni edzés, amikor ezrek jöttek ki a Nagyerdei Stadionba, hogy üdvözöljenek. Ezek teljes mértékben ráerősítenek az emberben arra az érzésre, hogy tényleg jó helyen van Debrecenben – kezdte a haon.hu-nak a visszatéréséről Dzsudzsák Balázs , aki amióta ismét a DVSC-ben játszik, már nem a szélen, hanem a középről, mélységből irányító szerepkörben láthatjuk az NB I-ben.
– Nem annyira újdonság ez, mert Dubajban is már középen játszottam, kicsit ugyan előrébb, de abban az irányító szerepben, amiben most is. Ahogy megérkezett Huszti Szabi, egyből mondta nekem, hogy nem a szélen tervez velem. Vannak még hiányosságaim ezen a poszton, de egyre inkább beleszokok, illetve folyamatosan figyelem azoknak a futballistáknak a játékát, akik ezt a szerepkört magas szinten űzik. Jól érzem magam ebben a pozícióban, szinte minden támadás rajtam megy keresztül, imádom, ha nálam a labda, most ebben nincs hiány. Nekem kell fazont szabni a gárdának, úgyhogy nagy felelősség is jár ezzel a poszttal, de minden pillanatát élvezem, és szeretnék is minél több időt pályán tölteni.
Pályafutása során először állították ki, miután a MOL Fehérvár FC elleni rangadón belerúgott Nikolics Nemanjába, erről a következőképpen vélekedett.
– Egy bizonyos szempontból jogosnak éreztem, egy másikból talán nem, de tanulnom kell ebből. Kontrollálnom kell a szenvedélyt, ami bennem van, máshogy kell előjönnie a pályán. Túltettem magam rajta, nem is volt más választásom, ráadásul csak magamat és a csapatot hoztam volna még rosszabb helyzetbe, ha tovább reklamálok, és esetleg több meccsről is eltiltanak. Utána nagyon büszke voltam a fiúkra, hogy azt a meccset olyan játékkal döntetlenre lehozták, sajnos kevésszer látjuk ezt az arcát a gárdának. Ezt kell megfejtenünk, hogy miért ment tűzön-vízen át a gárda a Vidi ellen, és miért volt sokkal gyengébb a teljesítmény a Mezőkövesd és főleg a Puskás ellen.
Dzsudzsák azt is elmondta, a nyáron nem merült fel, hogy távozik a DVSC-től. Viszont nem zárkózik el attól, hogy újra légiósnak álljon.
– Azzal kapcsolatban sosem árultam zsákbamacskát, a srácoknak is mindig azt mondom, ha bárkit hívnak külföldről, akkor menni kell. Nem azért, mert itthon nem jó, de teljesen más egy olyan közeg, nagyon sokat lehet tanulni.
Én vállalom azt, hogy igenis szeretném, hogy legyen kérőm külföldről, persze ha nem lesz, azt sem fogom csalódásként megélni.
Azt hiszem, már mindenhol voltam, ahol szerettem volna lenni, de bármikor beleállnék egy újabb kalandba.
Szóba került a válogatottság is, amelyet egyelőre nem szándékozik lemondani. Még úgy sem, hogy legutóbb 2019. november 19-én, a Wales elleni Eb-selejtezőn játszott utoljára a nemzeti együttesben.
– Mindennap úgy edzek, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam, ami tőlem telik. Már mondtam korábban is, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy lemondjam a válogatottságot, de a kapitány dönti el, hogy szerinte tudok-e segíteni a csapatnak, vagy sem, ez az ő szíve joga. Örömmámorban, sikerekben, illetve kudarcban és sírásban is volt részem a nemzeti gárdával, ahol 108-szor játszhattam eddig, ezt rajtam kívül csak egy játékos mondhatja még el magáról, Király Gábor. Rúgtam gólt Eb-n csapatkapitányként, játszhattam a Puskás Arénában, a Wembley-ben, úgyhogy nincs hiányérzetem.
