Szabó Szebasztián aranyérmet nyert 50 méter gyorson a kazanyi rövidpályás úszó Európa-bajnokság csütörtöki versenynapján, ezzel duplázott a kontinensviadalon. Korábban 100 méter pillangón csapott elsőként a célba.
Szabó Szebasztián már májusban robbantott egy nagyot, amikor az esélyesek elől elhappolta az 50 pillangó Eb-aranyát – s bár az olimpián az egyéni száma nem úgy sikerült, ahogy szerette volna (100 pillén nem jutott döntőbe), a 4×100-as gyorsváltó ötödik helyéből oroszlánrészt vállalt, majd rövid pihenő után nyakig merült a melóba és a versenyzésbe. Végig tolta az ISL nápolyi sorozatát, aztán a Világkupákat, ahol folyamatosan érmeket szállított, múlt héten itt, Kazanyban végre sikerült aranyat is szereznie az amerikai rövidpályás pillangókirály, Tom Shields lebucizásával, amiből látszott, egyre magasabban szárnyal.
És most csúcsra járt: óriási önbizalom-fröccsöt kapott attól, hogy sikerült megnyernie a száz pillangót, ráadásul úgy, hogy előtte első idővel kvalifikálta magát az ötven gyors fináléjába. Innentől már tudni lehetett, hogy az ötven gyorson is ő lesz, akit úgymond le kell győzni (ahogy az angol mondja: the one to beat) – ám gyakorlatilag letolta a többieket a pályáról. Duzzadt az erőtől, és nem hibázott – így pedig a távhoz képest kifejezetten tisztának számító, 12 századmásodperces sikert aratott, majdnem megdöntötte klubtársa, Lobanovszkij Maxim váltóban úszott 2019-es országos csúcsát (20.68); egyéni viadalon még senki sem úszott a mieink közül ennyire sebesen (20.72). Így két nap alatt második aranyát húzta be, és az ötven gyorson első magyarként lett aranyérmes a különféle világversenyek egyetemes történetében.
„Az ötven gyorsot nehéz elemezni, minden mozdulatnak nagy jelentősége van, és a legkisebb hiba is megbosszulja magát – mesélte Szebi aztán. – Én is nagyon odafigyeltem a rajtra, és utána minden másra is – mást nem tehettem, a többieket úgysem látod az ötven méter során. Éppen a rövidsége miatt az viszont kijelenthető, hogy aki bejut a fináléba, az éremesélyes. Tudtam azt is, hogy ha mindent jól csinálok, az elég lehet a dobogóhoz. Én mindig úgy állok fel a rajtkőre, hogy az érem a cél, sőt, inkább az első hely – ez persze azért ritkán sikerül…”
A másik győri kiválóság, Jakabos Zsuzsanna közel járt a dobogóhoz, ám ellentétben Szebivel, Zsun inkább az érződik, hogy mostanra fásult bele picit ugyanabba a sorozatba, ami Szabót éppenséggel felpörgette erre a hétre. Ezúttal még szerencséje sem volt: a végén nagyot hajrázott, ám 19 századdal lemaradt a bronzéremről. „Talán a következő életemben lesz egy kis szerencsém is” – sóhajtott Zsu a versenyt követően.
Megint csak ellentétpárként, Szabó-Feltóthy Eszter maga sem hitte el, ami történt vele 200 háton: egészen a negyedik helyig sikerült feljönnie egy pazar finissel. Ő messze járt a harmadik helytől, ám előtte tán a hatodikra se nagyon mert gondolni. Burián Katát sajnos egyre jobban beterítik a megfázás tünetei, így tőle az is dicséretes, hogy leúszta a döntőt, és még sikerült is megelőznie egy vetélytársat.
„Nagyon örülök, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül, elégedett voltam a rajtommal és a fordulókkal is – összegzett Eszter. – Valahol titkon úgy logikáztam, hogy ha az élen nem jön ki a lépés a vetélytársaknak, akkor kábé a hatodik hely az, ami meglehet, ezért nagyon boldog vagyok, hogy ebből még faragni is tudtam.”
Elődöntőseink közül Milák Kristóf a lelazázott délelőtt után este már odapakolta magát kissé, ahogy magyarázta, edzője Virth Balázs kérte ezt tőle, mondván, legyen már valami viszonyítási alap, elvégre a 200-at még nem úszta a budapesti Világkupán. Ebből egy 1:51.33-as odacserdítés lett – messze a legjobb idő –, ami még mindig „gyengébb”, mint akár a nagypályás Eb-n győztes ideje (1:51.10), vagy amennyivel Tokióban győzött (1:51.25), a világcsúcsáról nem is beszélve (1:50.73). Ugyanakkor féltávnál még pont egálban volt Cseh László 2015-ös Európa-csúcsának (1:49.00) részidejével, ráadásul egyértelmű, hogy az első ötvenet túlzottan meghúzta. Szóval úgy fest, péntek este elsősorban ismét önmagával (és az órával, meg a kispályával…) vív majd a 50-es medence királya.
Kós Hubert okos versenyzéssel, jó erőbeosztással, ötödikként kvalifikálta magát 200 vegyesen – egyértelmű, neki is még szoknia kell a 25-ös pályát, de a fináléban akár meglepetést is okozhat. „Most minden terv szerint alakult, próbáltam tartalékolni, a gyorsúszásomban biztosan maradt még tartalék, és talán még a háton is, de vissza fogjuk nézni majd edzőmmel a részidőket. Szóval mindenképpen biztató ez most számomra, holnap pedig harcolni fogok” – közölte Hubi.
Az önmagát meglepő Pádár Nikolett 100 gyorson mutatott be egy jutalomúszást, és a 15 esztendős reménység végül a 15. helyen fejezte be a viadalt.
Forrás, fotó: MÚSZ, MTI
