Gennaro Gattuso, a Milan legendája ma ünnepli a 44. születésnapját.
Gattuso 1978. január 9-én látta meg a napvilágot Corigliano Calabro városában. 12 esztendős volt, amikor elköltöztek Perugiába, ahol a helyi fociiskolában felfigyeltek a tehetségére. 14 éves korától kezdődően a felnőttekkel edzett, de a várva várt bemutatkozás “csak” 18 esztendős korában érte, 1996 december 22-én a Bologna ellen.
1997-ben, 19 évesen eligazolt a Perugia csapatától, a skót bajnokságban vitézkedő Rangershöz. A játékos Walter Smith kérésére érkezett, aki azonban 1998-ban elhagyta a klubot, és az új edző, Dick Advocaat nem számolt az ifjú tehetséggel, így létszámfelettivé vált. A több játéklehetőség reményében 1998-ban elhagyta Skóciát és visszatért Itáliába, ezúttal az olasz élvonalban szereplő Salernitana csapatába. Az átigazolási díj 4,7 millió euró volt. Itt végre megtalálta a számításait. A szezon során rendszeresen pályára lépett és jó teljesítményt nyújtott. Ennek következtében több csapat is érdeklődött iránta, köztük angol klubok is, ő azonban a Milan ajánlatát fogadta el. Édesapja nagy Rivera rajongó volt, ami őt is Milan szurkolóvá tette. Így kerülhetett a fanatikus fiú abba a csapatba, ahol kétségkívül a lehető legnagyobb motivációt kapta.
A Milan 8 millió eurót fizetett Gattusóért, de aligha bánták meg. A kőkemény játékáról, rengeteg futásáról és harciasságáról ismert Gattuso egyből a csapat egyik alapemberévé vált. A kezdet nem indult túl fényesen Rhino számára. Bár első idényében még sikerült a harmadik helyen zárni a csapatnak, az azt követő évben csupán a hatodik hely jutott osztályrészül. A harmadik idényében azonban a csapat élére érkezett Carlo Ancelotti, karrierjének egyik legmeghatározóbb edzője. Az új edző rengeteget kísérletezett a csapat összeállítását illetően. Így Gattusónak is több szerepkörben kellett meggyőznie az edzőt képességeiről. Többnyire középső középpályásként szerepelt jobb oldalon, de játszott Pirlo posztján is, természetesen más szerepkörben. Az új mester, az új lendület, egészen a negyedik helyig vitte a csapatot, ami BL-indulást jelentett a klub számára.
A következő idényre Carlo Ancelotti sikeresen összerakta a középpályát. Egyfelől megérkezett a rivális Intertől az akkor már többszörös BL-győztes Clarence Seedorf, másfelől pedig az addig jobbára támadók mögött szereplő Andrea Pirlót berakta a védelem elé. A legendás négyeshez tartozott még a rekordösszegért igazolt Rui Costa és természetesen a csapat szíve, Gattuso is. Ez a későbbiek során kulcsfontosságúnak bizonyult. A 2002/2003-as idényben ugyanis a csapat a BL-döntőig jutott, ahol a Juventus csapatát végül büntetőkkel győzte le a Milan. Ez volt Gattuso első jelentősebb, a Milannal elért trófeája. Ugyanebben az évben az Olasz kupa is a vitrinbe került. A következő szezonban a címvédés nem sikerült a csapat számára, de a bajnokságot meggyőző fölénnyel nyerték meg. A második helyezett Romát 11 ponttal előzte meg a Milan, a kiegyensúlyozott teljesítményben természetesen ismételten kulcsszerep hárult Gattusóra. A 2004/2005-ös idény minden Milan szurkoló szemében fájó pont. A csapat eljutott Isztambulba a Bajnokok Ligája döntőbe, sőt parádés játékot produkálva 3-0-ra is vezetett, de a Liverpool egyenlíteni tudott és a büntetőpárbajt végül meg is nyerte. A kezdőcsapatban Gattuso is helyet kapott és csak a 112. percben váltotta őt Rui Costa. A bajnokságban is második lett a Milan, méghozzá a Juventus mögött. A következő mérföldkő a karrierjében a 2006-os évhez köthető. Egyfelől megnyerték a válogatottal a világbajnokságot, másfelől a Milant bundázással vádolták és bár engedték a BL-indulást a bajnokságban 8 pontos büntetéssel sújtották a klubot. Gattuso fejében meg se fordult, hogy elhagyja a csapatot, állítása szerint még akkor is maradt volna a Milanban, ha az esetleg a Serie B-be kerül.
“Nem akartam ezzel az üggyel foglalkozni, de ha már így hozta a sors ezennel megfogadom, hogy semmiképp nem hagyom el a Milant. Nagyon sokat köszönhetek a piros-feketéknek, így ha netán kizárnak minket a Serie-B-be, akkor sem igazolok el. Különben meg nem hiszem, hogy mi is benne lennénk ebben a botrányban, egyesek csak azért kevertek bele minket, nehogy nekünk ítéljék a bajnoki címet.”
Mint ismeretes a következő szezonban a csapat erőn felül teljesítve eljutott az athéni döntőig, ahol az ellenfél a 2005-ös mumus, a Liverpool volt. A revans végül sikerült, Pippo Inzaghi duplájával 2-1-re nyert a Milan, ezzel Gattuso megnyerte élete második, egyben utolsó Bajnokok Ligája-serlegét is. A játékos klasszis teljesítménye ezúttal is nélkülözhetetlen volt. Harciassága a híresen sokat futó angol klubok ellen (Manchester United és Liverpool) rengeteget jelentett a csapat számára. A Carlo Ancelotti-féle sikerkorszak utolsó fényes állomása volt az a diadal. A következő évek ugyanis semmilyen porondon nem hoztak igazi sikert. A 2007/2008-as szezonban a Bajnokok Ligájában már a nyolcaddöntőben búcsúzott a csapat, míg a bajnokságban csupán az ötödik helyet sikerült megcsípni, lecsúszva így a BL-kvalifikációt jelentő pozíciókról. Bár egy évvel később még Ancelotti irányítása alatt a csapat elérte a harmadik helyet, mégis edzőváltás történt.
A Chelsea-hez távozó olasz szakember helyét a brazil Leonardo vette át. Ez az év nemcsak Carlo távozása miatt volt rossz emlékű Gattuso számára, hiszen a bajnokságban nagyon keveset játszott sérülés miatt. Az új mesterrel sem értette igazán a közös hangot. Egyrészt nem volt jó formában, másrészt az új játékstílust se nagyon tudta megszokni, ráadásul újfent sérülések is gyötörték. A szezont végül a harmadik helyen zárta a csapat a bajnokságban, azonban a Bajnokok Ligájában nagyon csúnya vereséggel búcsúzott a nyolcaddöntőben a Manchester United ellen. Leonardo végül csak egy évet maradt edzőként és az új mester, Massimiliano Allegri új reményt adott a harcias játékos számára.
A bizalom, ami Allegri részéről érkezett, a teljesítményére is kihatott. A bajnokságban két évnyi szünetet követően ismét betalált, ráadásul az egyik gólja a Juventus elleni rangadót döntötte el. Ebben az idényben a Milan bajnok lett és ez volt szám szerint a második olasz bajnoki címe. Utolsó milanos éve azonban nem sikerült jól. Az első fordulóban olyan szerencsétlenül ütközött csapattársával, Alessandro Nestával, hogy megsérült, így hamar le kellett cserélni. Az orvosi vizsgálatok aztán kimutatták, hogy a baj komolyabb és sokáig az a veszély fenyegette, hogy vissza kell vonulnia. Egy látóideg sérült meg, aminek következtében kettős látással küszködött. Végül hosszas küzdelem után, de visszatért a pályára. Bár korábban kijelentette, hogy egy ilyen szezon után akár ingyen is játszana a klubban, végül a távozás mellett döntött, hogy átadja a helyét az újabb generációnak.
2012 májusában utolsó mérkőzését játszotta a Milanban egy Novara elleni bajnokin. A kezdőcsapat tagja volt és ő viselte a csapatkapitányi karszalagot. A lefújást követően könnyek között búcsúzott a San Siro közönségétől. Gattuso a Milanban lejátszott 13 szezon alatt összesen 468 tétmérkőzésen öltötte magára a piros-fekete mezt és 11 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Szíve szerint a Rangers csapatához szerződött volna, ami igen komoly anyagi problémákkal küszködött, de végül a klub csődeljárását és a negyedosztályba történő visszasorolását követően 2012 nyarán a svájci Sionhoz igazolt. Bő fél évvel később – 2013 februárjában – játékos-edzővé nevezték ki.
VÁLOGATOTT:
A korosztályos válogatottnak 18 éves korától rendszeresen tagja volt. 2000-ben társaival együtt megnyerték az U21-es Európa-bajnokságot. Még ebben az évben a felnőttek között is debütált, méghozzá február 23-án Svédország ellen. Novemberben az első válogatott gólját is megszerezte egy angolok ellen felkészülési mérkőzésen. Annak a találkozónak magyar vonatkozása, hogy a legendás játékvezető, Puhl Sándor utolsó hivatalos nemzetközi meccse volt. Gattuso részt vett a 2002-es, a 2006-os és a 2010-es világbajnokságon, illetve a a 2004-es és a 2008-as Európa bajnokságon is. Ezen felül tagja volt a 2000-es olasz olimpiai futball-válogatottnak és a 2009-es Konföderációs kupán is pályára lépett. Legnagyobb sikere kétségkívül a 2006-os világbajnoki cím volt, amelynek során az olasz válogatott alapembereként megnyerték a viadalt. Utolsó válogatott mérkőzését a 2010-es vb-n játszotta a Szlovákia elleni 3-2-re elbukott találkozón, ami végül az olaszok kiesését is jelentette. Összességében 73 találkozón lépett pályára a címeres mezben, melynek színeiben 1 gólt szerzett.
EDZŐI KARRIER:
2013. május 13-án menesztették a Siontól, miután a St. Gallen ellen 5-0-ra kikapott a csapat, majd augusztusban a Pisa edzője lett, amelyet feljuttatott a szezon végén a másodosztályba. 2016 nyarán elmondása szerint súlyos, állandó és elfogadhatatlan problémákra hivatkozva elhagyta a Pisát, de a döntését megváltoztatva végül mégis maradt a csapat élén.
2017-ben visszatért korábbi sikereinek színhelyére, a Milanhoz, ahol kezdetben a Primavera csapatot irányította, majd a szezon közepén – november végén – kinevezték a Milan vezetőedzőjének Vincenzo Montella menesztését követően. A kezdeti nehézségek után viszonylag rendbe szedte a csapatot és végül a 6. helyen zárták a Serie A-t. 2018 áprilisában új szerződést írt alá a piros-feketékkel, ami 2021 nyaráig szólt. Decemberben a klub akkori sportigazgatója, Leonardo bejelentette, hogy nem tervezik leváltani Gattusót és megerősítették az edzői posztján. A szezon végén a Rossoneri az ötödik lett és egyetlen ponttal lecsúszott a Bajnokok Ligája-indulásról és a felek úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. Összesen 82 tétmeccsen ült a Milan első csapatának kispadján, a mérlege 40 győzelem, 22 döntetlen és 20 vereség volt.
Gattuso aláírta a szerződés felbontását, lemondva a teljes fizetéséről és a több millió eurós végkielégítéséről. Így búcsúzott a Milantól:
“Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy elhagyom a Milant, de meg kellett tennem. Nagy szenvedéllyel éltem meg a hónapokat és felejthetetlenek voltak. Fájdalmas, de átgondolt döntést hoztam. Lemondás a szerződésről? Igen, mert a történetem a Milannal sohasem a pénzről szólt.”
2019 decemberében Gattuso a Napoli vezetőedzője lett és Carlo Ancelottit váltotta a kispadon. Fél évvel később megnyerte első edzői trófeáját, méghozzá az Olasz kupát, miután 0-0-s rendes játékidőt követően tizenegyesekkel 4-2-re legyőzték a Juventust. 2021. május 23-án menesztették a Verona elleni döntetlen után, ugyanis nem sikerült kvalifikálniuk magukat a Bajnokok Ligájába – egyetlen ponttal maradtak le.
Pár nappal később bejelentették, hogy Gattuso a következő szezonban a Fiorentina edzője lesz, ám mivel közte és a klub vezetősége között ellentétek alakultak ki az átigazolásokat illetően, ezért június közepén távozott a csapattól.
GENNARO IVAN GATTUSO
ADATOK:
Születési dátum: 1978.01.09.
Születési hely: Corigliano Calabro, Olaszország
Poszt: középpályás
Becenév: “Rino”, “Ringhio”
Eltöltött szezonok a Milanban: 13
Mérkőzések a Milanban: 468
Gólok a Milanban: 11
DEBÜTÁLÁS:
Serie A – 1996.12.22. Bologna-Perugia 0-0
Serie B – 1996.03.10. Palermo-Perugia 0-1
Olasz kupa – 2000.01.27. Inter-Milan 1-1
BL – 1999.09.15. Chelsea-Milan 0-0
UEFA kupa – 1997.09.16. Strasburg-Rangers 2-1
MEGNYERT TRÓFEÁK:
Scudetto: 2 – (2003/04, 2010/11)
Olasz kupa 1 – (2002/03)
Olasz szuperkupa: 2 – (2004, 2011)
BL-serleg: 2 – (2002/03, 2006/07)
Európai szuperkupa: 2 – (2003, 2007)
Klubvilágbajnokság: 1 – (2007)
Isten éltesse sokáig!
